Bond, mint minden nap, kávézás közben átnézte a Beszamolok.com újdonságait és azonnal feltűnt, hogy Eva több hónapi távollét után visszatért. Ez heveny szívkörnyéki melegséget okozott az Ügynöknél. Így hát Bond telefont ragadott és tárcsázott. Majd a viszontlátás várható nagy örömeire való tekintettel azonnal időpontot is foglalt Evánál. Ez végül a tegnapi délután lett, ami azért volt jó, mert már előre lehetett csorgatni a nyálat, mígnem elérkezett az IDŐ. Mint egy gimnáziumi első szerelem...

Mint kiderült, már korántsem ott, ahol korábban. De a kerületváltás tagadhatatlanul pozitív irányba változtatta meg az eddigi elérhetőséget. Szép új ház, szép új lakás és ingyenes parkolás egy csendes, de jól megközelíthető utcában. BKV busz formájában a sarkon tesz le, de a villamostól is csak pár száz méter. Mivel Bond többnyire kocsival jár, az Aston Martint az utcán, a házzal szemben parkolta le.

A ház egy nemrég épült társasház, az Ügynök a kapukódot már a ház előtt állva kapta meg a kézi készüléken keresztül, majd belépett a zsebkendőnyi előtérbe. Itt három egyforma ajtó jelentette az első nehézséget, de az Eccpecckimehetsz mondóka gyors eldarálása segített a megfelelő ajtó kiválasztásában és máris a lépcsőn csosszantak a léptek, és hamar nyílt is az ajtó...aztán Eva és Bond egymás nyakába borulhattak végre. Cipőt-kabátot és fegyverzetet az előszobában kellett hagyni, majd belibegés a tetthelyre, egy igen kis méretű szobába, ami matraccal, szobainassal, hifivel és Evával van dúsítva. Az Ügynök azonban nem is látott már mást, csak a mosolygós szemeket. A törölköző átvétele után a tiszta, káddal felszerelt fürdőszoba volt a következő cél, itt némi zuhanyrózsa-szerelés után hamar sikerült végezni a tisztálkodással, mert már vágyott az Ügynök Evára és a tatamira.

Nem igazán van a gyönyörű szónál jobb, amivel jellemezni lehet...Álomszép test, mosolygós cicaszemek, gyönyörű keblek, mosoly, mosoly, mosoly és intelligencia. Hihetetlen összeállítása a pozitívumoknak. Leglegleg.

Nehéz volt Bondnak a hason fekvés, de jöjjön, aminek jönnie kell... Nagyon jó masszázs, helyenként keményebb, helyenként simogatósabb, pont olyan, amire egy golyó ütötte testnek csütörtök délután szüksége van. Közben persze úgy beszéltük ki az elmúlt hónapokat, mint két régi jó ismerős, a feloldódás tökéletes volt. Annyival volt ez persze jobb egy délutáni kávé melletti beszélgetésnél, hogy tudat alatt azért végig ott mocorgott, hogy egy meztelen istennő ott ül a hátszerkezeten és nemsokára fordulást vezényel... hajjaj, ez ám a kihívás, de Bond tartotta magát. Bár kétségtelenül egyre nehezebben... A masszázs egyébként krémmel zajlik, de ebben a helyzetben Bondnak ez is mindegy volt, nagyon várta a varázsszót, ami meg is érkezett nemsokára.

A fenomenális, amivel ezt a részt le lehet írni. Azok a keblek, amik közé be-becsusszanhatott a hangtompítós... a közben kacéran mosolygó ajkak, a huncutul hunyorgó, csillogó szemek, a formás és izmos test csúszkálása Bond testén...huuuu....mind-mind egy célt szolgál, azt, hogy a szeánsz felejthetetlen legyen. Az a hihetetlen franciás játék, ami másodpercek alatt a csúcsra tudna juttatni bármely földi halandót...de nem! Bond édes bosszúért lihegett és helyet cserélt Evával...és megtalált egy helyet, ahová szerintem minden normális férfiember vágyik. Sehol egy borosta, csak az ízek tárháza, az izgalom jól érezhető feromonjai, a kisvártatva ívbe feszülő test és az eltéveszthetetlen orgazmus, hát ez az, amiből sohasem elég, Bond gyakorlatilag a végtelenségig ellett volna a csodás combok szorításában, de Eva mást parancsolt: Visszatért a fegyvercsőhöz és a golyókat is intenzíven letisztogatva újra kezelésbe vette, innen pedig már nem volt visszatérés, sorozatlövés, heveny szívritmuszavar, rángó izmok...és telitalálat. Aztán Bond újra átélhette, milyen az, ha egy csodálatos női test hozzábújik, amíg az Ügynök újra közlekedésképessé válik... Vodka-martini helyett most ásványvíz érkezett, majd a gondosan a radiátorra terített immár forró törölközőbe bújva ismét a fürdőszoba, ahol Eva segített eltávolítani a krémmaradékokat.............jajjjjjjjjj.

Előzetesen csokoládéval történt megvesztegetés. Bármennyi is, mindenképpen kevesebb, mint amennyit az ÉLMÉNY ér. Nem is kérdés. Bond a telefonban már nem is kérdezte, mert tudta, hogy minden picula megéri.

Valaha, több évvel és másfél száz beszámolóval ezelőtt Bond elhatározta, hogy istennő rangot nem ad senkinek, mert abból óhatatlanul sértődés lehet...de ezt az elhatározást felül kell majd vizsgálnia. Remélem, a fenti beszámolóból is kiolvasható az a csodálat, amit a tegnapi szeánsz váltott ki. És az Ügynök ezt még több alkalommal át szeretné élni! Így a visszatérés borítékolható.