Hát igen....a Mi titkunk a Csoda ,amit úgy érzem nem csak én nyújtottam Neked,hanem Te is nekem.
Vannak dolgok amiket nem lehet szavakba önteni,mert nem találunk rá megfelelőt az amúgy nagyon választékos szép magyar anyanyelvünkben.Nálunk a hosszú sóhajok és halk nyögések uralták a csendet ,miközben az izzásig forrósodott testünk között szikrázott a feszültség,és forrt a levegő
amit belélegeztünk.Nehéz volt egymást elengedni...Minél tovább siklottunk egymás testén,azt ízlelgetve,ölelgetve,annál nagyobb lett a vágy a soha véget nem érő fojtatásra!...Köszönöm Neked,hogy megtiszteltél jelenléteddel,nekem Te is Felejthetetlen lettél!Millió puszi, Virág.