Semmi gáz!

Busszal mentem, majdnem a cél előtt tesz le. Viszont vannak parkolók is a tömb körül.

Kellemes! Az előszobában ebédlőasztal, ami nagyon otthonossá tette a panellakást. A szobában gyertyák egy asztalon, mellette kétoldalt egy-egy kis karosszék, a helység másik oldalán pedig egy nagy franciaágy. A fürdőbe sosem tudok belekötni. Nem érdekel, minél gyorsabban túl akarok lenni ezen a procedúrán. De nem zavart meg semmi rovar, emlős, nem rohadt semmi, volt tusfürdő és szájvíz is.

Nagyon szép, nagy keblei és illatos bőre van Brendának. Az intim ékszerét szoknom kellett, de nem okozott problémát végül. Az arca nem a zsánerem, de közel sem taszító. És miután túl vagyok a külsőségeken, teljesen mindegy, mivel a személyisége elragad.

Nem voltam még ilyen aranyos és közvetlen nőnél. A megérkezésemtől a végéig jól éreztem magam és szerintem ő is. Semmi feszkó, csak lazaság. Ismét nem a szex miatt mentem elsősorban – én már csak ilyen vagyok -, csak kikapcsolódni, pihenni akartam egy nő mellett, az ágyban pucérkodni. De nem lehet sokáig bírni mellette. Főleg mivel iszonyatosan jól csókol. Aztán lejjebb siklott. Életem legfinomabb franciázásában volt részem, csapdosással, nyalogatással, zsákforgatással és még ki tudja mivel. Akinek fontos, annak írom, van szemkontaktus, de én leginkább csukott szemmel repdestem valahol az ágy felett. NFVSZ lett az első kör, majd egy nagyon jó beszélgetés követte. Hirtelen eszembe jutott a piercingje, amit látnom kellett, de mikor szembe kerültem vele, már nem azzal akartam foglalatoskodni. Sikerült orgazmusig juttatnom orálisan, amit a remegések, a nem erőltetett nyögések és a végén elhangzó kislányos kacaj miatt teljesen őszintének hiszek. Mondta is, hogy nem nagyon tudná eljátszani és hogy szívesen vár legközelebb is :). Azután ismét ő következett és lovaglópózban mentem végül el, a lakásból pedig frissen és vigyorogva. Remek érzés volt, hogy mikor rajtam ült is volt csók és ölelődzés, hihetetlen sokat dobott a végkifejleten, illetve, hogy nem szállt le rólam rögtön. Az ajtóban általában arcra puszit szeretek adni, de Brendának muszáj voltam búcsúcsókot toppantani. A folyosó rácsa mögött hittérítőkkel találkoztunk, mikor kikísért :D. Mókás volt! Majd szétterülő mosollyal pofámon indultam éjszakai munkámba.

Előre szoktam, szólt, hogy ráért volna. A megbeszélteknek megfelelőt hagytam nála, kicsit sem sajnálva.

Élőben és sms-ben is megköszöntem, de itt is megteszem. Köszönöm kedves Brenda, még az is lehet, hogy mégegyszer ellátogatok, szokásom ellenére!