A munka ideje utolsó szakaszában hívtam, egyből felvette. Aznapra már nem adatott sajnos lehetőség, de gyorsan megegyeztünk egy másnapi, kora délutáni szeánszban. Rendkívül kellemes hangon, kedvesen ismerteti a lehetőségeket és az anyagi vonzatokat, nem izomgyúrós a rendezvény, 1 órában kézi vagy francia típusú búcsú van, avagy másfél órás kölcsönös örömködés. A középsőt választottam. Címet, kapucsengőt már ekkor megtudom, a bizalom teljes, nem kér másnapi konfirmációt.

Ami a 11. kerületben lüktető közlekedést jelent, minden közel van: Körtér, Kosztolányi, Fehérvári, Bartók, Bocskai. Cserébe persze autóval macerás a parkolás, vagy messze talál az ember helyet, vagy drágán, de inkább a kettő együtt. Ezért aztán inkább gyalog voltam. Megtehettem.

Kisforgalmú, kevéslakásos, talán 3 emeletes ház, jó állapotban, a 40-es évekre tippelek az építkezéssel kapcsolatban, de rendben van, mint a környéken az összes hasonló. Nem követik az embert kíváncsi/kaján tekintetek, mert se lakóforgalom nincs, senem körfolyosó, a kapunyitástól az első emeleti becsöngetésig egyébként sem telik el 30 másodpercnél több. Lakás kicsi, nagyon tiszta, hangulatos. Egyedül van, munkahely, a szó legjobb értelmében, a hölgy vélhetőleg nem itt tölti általunk ismeretlen magánéletének óráit, napjait. A műhelyben félhomály, keleties hangulat, mécsesek, illat, rend, a munkaasztalon (ami egy franciaágy egyik fele) vasalt, hajtogatott lepedők és törölközők, mintha én lennék az első munkadarab aznap. :) Fürdő ezek után nem csalódás: tisztaság, rend 20-nál nem kevesebb tusfürdő. Nagy, puha törölközővel a derekam körül trappoltam ki, a FÉG pedig egész jól idomítható.

Felülről a 3. képen látható cuccban (vagy valami ahhoz hasonlóban) nyitott ajtót, ami önmagában elég volt ahhoz, hogy mind a légzésem, mind bármilyen kommunikációs képességem rövid időre megszűnjön létezni. Gyönyörű, szolibarna, de bársonyos bőr, telt, szépen kipakolt, természetes keblek, erősen, de harmonikusan sminkelt helyes és fiatalos arc fogadott, meg puszi, meg mosolygás. Töltöttgalamb ő, de a kemény húsú fajtából: izmok és gömbölyűség mindenhol, aki az anorexiás mezőnyt létesíti előnyben, annak nem itt a helye. Has körül egész kicsi felesleg, de én ráadásul ezt bírom is..

Leültünk a műhely erre a célra berendezett társalgójába, beszélgettünk kicsit a semmiről,továbbra is a végtelen kedvesség, valamint ásványvíz. Aztán fürdés után először hanyattfekvés a félhomályban, derékig disztingváltan letakarva... :) Relaxos zene csábít alvásra, de a Hölgy folyamatosan játszik az ellazult és a felizgult állapot közti váratlan váltogatással. A nagyon formás, igényesen maníkürözött, pici kezei arcról indítanak. Az alkotása közben ernyedten szétszórt kezeimet finoman a popsijára helyezi. Jó simogatni,nagyon jó, kemény mint egy fitnesszbajnoké (igaz, fitnesszbajnok fenekét még nem markolásztam). Nincs rajta bugyi, bár szerintem eddig volt. Eltűnt. Cirógatások, simogatások, érzéki érintések jönnek egész ágyékig, közben finom, sóhajtós puszik ide-oda.

Ágyékig, mondom, itt a bájdorong még csak be van cserkészve, egész közelről, de nincs hozzáérve. Pedig a főnök hatalmas ágaskodással már nagyon várná, de ekkor hasrafekvésre kér a duruzsoló hang. Valamint az eddig a popsiján matató tétova kezemet a melltartó pántja felé irányítja, viszonylag hamar rájövök, hogy nem azért, merthogy ki van lazulva és húzzam meg. Leveszem róla. Megkóstolom, ami eddig benne volt.

Hasonfekvés, hasonló koreográfia, ám itt már a szabaddá vált cickók is szánkóznak a hátamon, fenekemen. Muszáj felemelnem a csípőmet, mert nem fér el a vigyázzban álló katona, erre azok a pici kezek benyúlnyak a lábaim közt és finoman megmarkolják a puskacsövet (na jó, ez már képzavar)...

Az újabb hanyattfekvés után (itt már nem kell betakarózni...) széttárt lábaim elé térdel, kezei a mellkasomat simogatják, szájában pedig eltűnik a szeánsz főszereplője. Kéz nélküli NFVSZ a zárás, az előző felvonások hatása miatt talán két perc sem volt. Nem ő siettetett, sőt én szóltam egyszer (sacckábé a negyvenedik másodpercben), hogy bocsibocsi, egy pillanatra álljunk már le.... Kedves volt, leállt, mosolygott, várta a jelzést, hogy mehet tovább a kivégzés...

Utána elalélés, kedves tisztogatás, összebújás, simogatás, ölelés. Nem mondom, hogy free feeling, de tényleg majdnem úgy érzi magát a MT már az első alkalommal is, mintha az új szeretőjénél lett volna.

Korrekt, egyszerűen annyi, amennyit megbeszéltünk telefonban az egy órás munkamenetért, az elvégzett munka pedig pont az volt amennyit a munkalapra felvettünk. (Illetve picit több, mert az VSZ-t nem is tudtam). Az ismerkedős csevej alatt mondtam, hogy újoncként szívesen rendezem az elszámolnivalót előre, de nem fogadta el. Ezért a második fürdés utáni leülős, kávékínálós beszélgetés közben helyeztem az asztalkára a megfelelő mennyiségű bonbont. Ráadásul kaputól kapuig kerek másfél óra telt el.

Ha ennyi, hogy gyors egyeztetés, egyszerű logisztika, várakozáson felüli hölgy, remek környezet, kiváló akció (a VSZ-re nem is számítottam), korrekt elszámolás, semmi TP, amiről beszámolhat a magamfajta , akkor itt csak szuperlativuszok lehetnek. Biztos vagyok benne, hogy az aktuális MT távozása és a következő érkezése között legalább fél órát tart, ami alatt magát is rendbeszedi és a környezetet is a kezdő állapot szerint reprodukálja (munkaasztal igényes kialakítása, használt törölközők eltüntetése, mécsesek cseréje, vizes talppal otthagyott lábnyomok felszámolása). Ráadásul így biztosítva van a kedves vendég, hogy nem kell egy zavart mosollyal biccentenie, vagy épp bambán a lépcsőházvilágítást bámulnia távozáskor, amikor a soron következő MT érkezik.