Vanesszát nemrég fedeztem fel! Visszatérő lányként hirdet, s már készült is róla egy “nagyon jó” beszámoló. Ezt elolvasva megerősödött bennem az elhatározás, hogy ehhez a lányhoz el kell mennem!
De, méghozzá sürgősen! Ezért hiszitek nem hiszitek csütörtökön este hatkor Debrecenben volt egy találkozóm. De mivel aznap elég szabad voltam, Miskolcról indulva Debrecen felé útbaejettem Pestet(!!!!) Mit meg nem tesz a férfiember a farkának kényeztetéséért:)
Tehát kifejezetten a Vanessa kedvéért tettem 260 Km-es kerülőt!
Előző nap VTR-en próbáltam egyeztetni vele 14:00 órára egy órás időtartamú szeanszra időpontot, válaszolt is, hogy rendben, de nagyon kedvesen próbált rábeszélni, hogy ha már megyek, menjek másfél vagy két órára! Mivel ilyen kedvesen invitált, gondoltam másfél óra is belefér, de erre az üzenetemre másnap (csütörtök) délelőttig már nem reagált. Ezért felhívtam. Fel is vette. A 14:00 óra nem volt neki jó, javasolta a 13:00 órát, amit elfogadtam, s jeleztem, hogy előző nap VTR-en próbáltam egyeztetni, erre ő nagyon készségesen bemondta, hogy akkor menjek 12:35-re, mert jár nekem a plusz negyedóra!
Ekkor még nem éreztem semmi problémát!

Pest egyik legfrekventáltabb részén a Corvin plázában parkolási lehetőséggel, ismerős hely már nekem, így könnyen és időre odajutottam a egy éve épült modern társasházhoz.
Háromnegyed egykor hívtam, felvette, de ekkor már nagyon furcsa elhaló hangon kért pár perc türelmet, ami kb 10 perc lett, amikor szólt, hogy mehetek!

A lakás szuper! Többször voltam már itt, több megfelelően berendezett szoba van, s jó néhány lány rendel itt. Sajnos itt mar volt egy éve egy nagyon rossz emlékem, álmomban sem gondoltam, hogy ez most megismétlődik! Szoval a lakással a fürdővel a szobával semmi gond! A gondok nem emiatt keletkeztek!

Vanessa személyesen nyitott ajtót egy kis selyem köntös volt rajta. Első pillantásra megismertem, hiszen arcos képekkel hírdet.
Mondhatnám, hogy a külső jegyek, magasság, életkor is stimmelnek, de egy valami nem: a fogadtatás, már nagyon bágyadt, bánatos, zavart volt. Olyannyira hogy rákérdeztem: beteg vagy? Igennel felelt és hozzá olyan arcot, testtartást vágott, hogy megkérdeztem, elmenjek-e? Mármint, hogy nem a fantasztikus fogadtatástól felizgulva, hanem fizikálisan, csalódottan ki az ajtón!
Ő azt mondta, nem! Maradjak, ((Rosszul tettem!)
Az egyik szobába kísért, ahol rákérdeztem a programra, ahol kiderült, a szimpátia alapon hirdetett opciókra nemleges választ kaptam. Láthatóan nagyon beteg is volt ezért újólag megkérdeztem, hogy el távozzam-e a szeansz előtt? De erre megint csak marasztalt.
Megint csak azt mondom: nagyon rosszul tettem, hogy maradtam!

Eléggé lehangolódva, de letettem a már előkésztett virágszálakat (mínusz az extrák) egy kis asztalra, levetkőztem és elmentem zuhanyozni.
Zuhanyzás közben egyre rosszabb hangulatba kerültem!
Szidtam magam, hogy miért nem mentem mégis el? De hát pont őmiatta jöttem fel Pestre! Más partnert már esélyem sincs keresni, hiszen hatra Debrecenbe kell lennem!
Bementem hát a szobába és hasra feküdve, gondoltam legalább kapok egy jó kis masszázst! Ebben is nagyot tévedtem! Vanessa a köntöst ledobva a lábszáram mellé kucorodott es hihetetlen unottan kezdte el a vádlimat markolászni! Egy kézzel, mert a másikkal támaszkodott, egy vádli 10 perc nyomkodás, egy kis fenék markolászás aztán lábcsere, ez is tíz perc! Aztán meglepetésemre levette a felsőt, s keresztbe feküdve a hátamon elkezdődött a csuszka! Vagyis inkább a hátamon billegés, mint annak idején az itatós tartó billegése a tinta felitatása közben.
A szeansz elején próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de az unott egyszavas válaszok után felhagytam ezzel az “élvezettel” is.
Szeretek beszélgetni, de most volt időm gondolkodni! Vitatkozott bennem két ember: az egyik azt mondta, szegény lány, ilyen betegen is rám szánja minden maradék energiáját lelkesedését, inkább sajnálnom kellene es emberileg megérteni! A másik énem felháborodottan vitatkozott! Azzal érvelt, hogy de hiszen én egy előre meghirdetett szolgáltatásra jelentkeztem, csábítóan szép lányhoz, izgatóan sokszínű programra, amiért szintén a hirdető által megszabott virágszálakért cserébe! Nagyon becsapva éreztem maga! Megint csak arra gondoltam, aki beteg miért vállal be teljes értékü szolgáltatást? Miért nem marad otthon, gyógyul meg? Ja igen az anyagiak miatt, na de én akkor nem lettem nagyon átverve?

A nyugodtan mondhatom elszenvedett masszázs es csúszka után, próbáltam én kicsit feldobni a helyzetet, Vanesszról lehámoztam, leszenvedtem a bugyit es jómagamat és őt egy kis kölcsönös masszázzsal és kölcsönös nyalakodással felélénkíteni. Sok sikert nem értem el. Én sem, Vanessa sem jött nagyon tűzbe. Abba is hagytam es hanyatt fekve tényleg már “alig vártam” hogy vége legyen ennek a rémlomnak, s távozzak.
Vanessa az állapotához, hangulatához képest “tűrhető” franciázással, végén kézi levezetéssel tett pontot a szeansz végére.

Az elején egy asztalkára tettem a rózsaszálakat. Annyit amit mondott.

Lehet, hogy az utolsó gazember érzéketlen, élvhajhász férfi mondatja velem, de nem érte meg ide jönnöm! Különösen nem, mert nagy várakozással mentem, különösen nem mert csak emiatt tettem óriási kerülőt!
Nem is megyek oda többet!
Sajnálom a lányt, de magamat méginkább!
Javasolnám, csak gyógyultan, jókedvvel dolgozzon!