Első (fél) randink volt Zsanival. Egy ideje már szemeztem a hirdetésével; a medencés profilkép miatt kattintottam rá, de főleg a beszámolók fogtak meg. A többi képe ezek után már csak egyetlen kérdést vetett fel: miért is nem voltam még nála??! VTR-en küldtem egy üzenetet, amire visszafogott, a bemutatkozó szövegéhez képest sokkal semlegesebb hangnemű válasz érkezett. Két körben majdnem minden fontos infót megtudtam (csak azt nem, hogy lehet-e két kör), valamint azt is, hogy a céldátummal beletrafáltam a naptár pirosbetűs mezőjébe. Masszázs programra mehettem volna ugyan, de én telhetetlen voltam, cserébe türelmes, így végül még egy további héttel később történt meg a nagy találkozás. Aznap reggel a biztonság kedvéért küldtem egy megerősítő sms-t, amire kaptam visszaigazolást, és végül is a lényeg az, hogy könnyen és simán összejött a randi.

Corvin negyed Klinikák metrómegálló felőli vége, ferdén a Nokiával szemben. Amikor a környéken laktam, minden este kutyasétáltatás közben néztük, ahogy épülnek az új házak, most végre megnézhettem belülről az egyiket. Azt akartam ezzel mondani, hogy annyira megszoktam errefelé a sétát, hogy el sem tudok képzelni más megközelítési módot. Amúgy van itt minden, távolság alapján növekvő sorrendben: metró (M3), villamos (4, 6), troli (72, 83), busz (9). A mi utcánkban egy horror volt a parkolás, gondolom, itt is hasonló, amúgy meg ott a pláza. Biciklivel ugyan egyszerű megközelíteni minden irányból (kintről az Üllői, a belvárosból a Baross utca felől), de csak a sétányon lehet hagyni a gépet, udvar nem esik útba, ha egyáltalán van, viszont a kapura barátságtalanul kiírták, hogy biciklit az épületbe betolni tilos. BuBi-pont van a Nokia tömbjének a másik oldalán. A kapu egyébként egy parkosított beugróban van, a házszámot egy, az üvegre kiragasztott A/4-es lapra nyomtatott szám jelzi. Óra 58-kor hívtam Zsanit, aki kinyitotta nekem a kaput, majd elmondta, melyik emeleten melyik ajtót keressem.

Az ajtó mellé azt írták, hogy ne csengessek, így kopogtam. Most fordult elő először, hogy nem résre nyitott ajtó várt, de ez érthető annak fényében, hogy a sokadik emeleti folyosó legvégén lévő ajtajához nehezebb kiszámítani az eljutási időt. Kicsikét várnom kellett, mire kinyílt az ajtó, onnantól azonban felgyorsult az idő. Nem nagyon néztem szét a lakásban, cipőlevétel után egyenesen mentünk tovább. A szoba természetesen rendesen le van sötétítve, abszolút a célnak megfelelően van berendezve. Van benne egy hatalmas ágy, tükrök minden irányból is, néhány szekrényke, valamint onnan nyílik egy kis fürdőszoba, felszerelve minden kellékkel és pacsulival, amire csak szükség lehet. Nagyon szép tiszta minden. Ropogós száraz törölközőt kaptam a randi elején és végén is, de nem volt dedikált helye, Zsani azt mondta, dobjam csak le a szekrényre. A ruháimat a fotelba raktam, ezen kívül volt egy két szobadísz, képek a falon, hangulatvilágítás, ja meg légkondi. Bár a kánikulának már vége, Zsani beállította 22 fokra, de én 24-et javasoltam. Csak a randi vége felé vettem észre, hogy 25-ön üzemelt, de inkább az, mint hogy megfázzunk. A lakásban vannak mások is, néha be is hallatszott, egyszer már-már szinte a hátamon éreztem egy szempárt, pedig biztosan csak képzelődtem, de jobb hangszigetelésű ajtó kellene. Amúgy nem találkoztam mással, de könnyen lehet, hogy ez csak a véletlen műve volt...

A reklám szerint "pici lányka (pipa) várja kedves vendégeit, nagy bambi szemekkel (pipa), szűk puncival (pipa) és ügyes szájjal (pipa)". Elegáns utcai ruhában fogadott, majd amíg én fürödtem, ő átöltözött, vagyis levetkőzött: vörös melltartó-bugyi kombóban várt rám. Ó, egy pillanatig volt rajta egy fekete átlátszó csipkés köntös is, de 1 másodperc alatt ledobta (pont oda, ahova a törölközőt terveztem teríteni, na mindegy). Zsani a képeknek megfelel, de a karjai tele vannak tetoválva. Piercinget nem láttam. Egyébként nagyon szép leányzó. Nem nádszálvékony, de abszolút nulla felesleg van rajta, szép tinilányos alakja van csodaszép popsival; bőre minden négyzetcentimétere hibátlan és selymes, illatos tetőtől talpig. Mellei ugyan kicsik, de azok a bimbók állnak, mint a cövek, fantasztikus érzés játszani velük. Teste mindenhol feszes, a tükörben is nagyon jól mutat. Puncija gyönyörű kis tinipunci, egy kissé ugyan borostás volt, de az én arcom ötször olyan borostás, nem szólhatok egy szót sem. Néhány beszámolóban olvastam, hogy a műszempilla, esetleg szemhéjfesték talán túlságosan is hangsúlyos, így ettől egy kicsit féltem, mert ódzkodom a mű dolgoktól, de az a helyzet, hogy alaptalan volt a félelmem, tekintete igéző, sőt, szinte megbabonáz, ó, azok a hatalmas bambi szemek... Hangja halk, beszéde visszafogott, kedves, és valami megmagyarázhatatlan relax-energia árad belőle, mintha csak a barátnőm ölelésében beszélnénk ki a világ dolgait.

Zsani az ágyra invitál maga mellé és beszélgetni kezdünk. Először feltesz pár általános, direkt kérdést, én pedig észre sem veszem, hogy a kezdeti feszültség nyomtalanul feloldódik bennem, és olyan dolgokról is elkezdek mesélni, amiket nem is akartam részletezni. Kislányos zavaromban olykor hebegek-habogok, erre ő azt mondja, milyen aranyos vagyok, erre én a mosolyától elolvadok. Nem sürgetjük az akciót, beszélgetünk még egy kicsit, aztán azon kapom magam, hogy a szánk egymáséra tapad. Nagyon finoman, lágyan csókolózunk, kóstolgatjuk egymást, hol épp csak érintőlegesen, hol hosszasan elidőzve szopogatjuk egymás ajkait, nyelveink hegye összeér, fogócskázni kezd, majd egymáson köröz... El-elmosolyodok, ahogy az orrunk hegye összeütközik, mélyet szippantok az illatába, kicsit elkalandozok a nyaka felé, mély sóhajtásokkal adja tudtomra, hogy nyugodtan kóborolhatok tovább... Nem sokkal később visszatérek az ajkaihoz, olyan puha, olyan finom, nem akarom elengedni. Egyszercsak gondolok egyet, kinyitom a szemem, és látom, hogy ő is leskelődik, ezen megint elmosolyodok, és hagyom magam tovább kényeztetni... Csókolózás közben simogatja az arcomat, a nyakamat, finoman beletúr a hajamba, átölel, magához szorít, elenged, megint gyengéden simogat... Amint 1 centiméternél távolabb kerül az arcunk egymástól, olyan mélyen néz a szemeimbe, hogy elhiszem, hogy a lelkemet is látja. Ilyen töményen adagolt, de mégis érzékien gyengéd barátnő-érzésben még soha nem volt részem.

A csókcsata hevében az egyik keze már egyre lejjebb vándorol, lábaim között hamar felfedezi az ébredő erőt. Ekkor a "feküdj a hátadra!" felszólítással teljesen át is veszi az irányítást. Először finom, gyengéd, majd egyre határozottabb mozdulatokkal bukik rá a farkamra, közben időt szakít a golyókra is, egyszer pedig én kontárkodok bele azzal, hogy felhúzom egy újabb csókért. Az eddigiekhez képest viszonylag rövid francialecke után megkérdezi, hogy gumizhatunk-e. Kissé váratlanul ért a kérdés, és azt mondtam, még egy picit később. Hadd kényeztessem én is őt!

Zsani hanyatt fekve kényelembe helyezi magát, én pedig fölé magasodok, egy pillanatra szerintem mindkettőnk agyán átfut, hogy "hopsz, misszonárius póz, de hát most utasítottam el a gumit!", de csak csókolózni akarok még egy kicsit, majd szép lassan elindulnak az ajkaim a nagy felfedezőútra. Csókok Zsani nyakára, vállára, közben szívom magamba az illatát, odaérek a mellekhez, ó, te jó ég, imádom ezeket a bimbókat! Szép lassan leérek a combokhoz, és óvatosan megközelítem a gyönyörű puncit. Nagyon finom éppen-csak-érintésekkel kezdem a kényeztetést, majd lassan fokozatosan egyre többet és többet ízlelek belőle. Meglepetésemre viszonylag gyorsan megérkeznek az első rándulások, a fokozottabb sóhajtozás, de aztán egy ponton megakad. Variálom a nyelvmunkát, cifrázom a formációt, kipróbálok olyan figurákat is, amiket korábban még nem, és a következő jó fél óra (nem tudom, mennyi, de sok idő) azzal telik, hogy hol közelebb érünk a csúcshoz, hol elveszítem a fonalat, kvázi felrajzolom a szinuszgörbét. Mindig másféle mozdulattal hozom elő Zsaniból a remegést, de sosem juttatom el a csúcsra. Kitartásomról vagyok híres, "sosem adom fel", de most iszonyúan fáradok, és többször is felmerül bennem a gondolat, hogy nem leszek sikeres. Mindeközben viszont a rendszeres időközönként érkező remegés- és sóhajhullám mindig annyit dob a hangulatomon, hogy egyre jobban és jobban kívánom ezt a gyönyörű nőt, akinek a puncija a számban, és kéjeseket sóhajt, amikor a combjai kicsit összébb zárulnak. Amikor megérinti a fejemet, szinte kirobban belőlem a vágy, hogy most azonnal magamévá akarom tenni ezt a csodálatos nőt, csak egy picit feljebb csúszok, és és máris belé csúszok, de én hülye, nincs rajtam a gumi, és különben is, az előbb majdnem sikerült a csúcsra juttatnom, talán majd most... (Kritikusnak kell lennem magammal, szerintem túl sokáig húztam, tudni kell megállni is. Zsani azt mondta, ő nagyon nehéz eset ebből a szempontból, de ha nem tetszett volna neki, akkor sokkal hamarabb leállít.)

Mivel az idő kegyetlenül múlik, nem lacafacázok tovább, kérem a gumit. A póz adott, misszionáriusban kezdjük, mert csókolni akarom. Nagyon könnyen becsusszanok, nem csoda, ez a punci most tocsog a nedvességben, ajkaimmal pedig Zsani nyakát veszem célba. Hozzásimulok, ő pedig szorít engem. Egyre erősebben, az arcát az arcomhoz, a lábaival átkulcsolja a derekamat, és szorít, sóhajai egyre mélyebbek, a punciját is tolja az ölem felé, ütemesen együtt mozgunk, szinte egyesül a testünk. Mámor.
Addig fokozom a tempót, mígnem beleélvezek a gumiba, lelassulok, és megállunk. Sóhajtozunk, lihegünk, szuszogunk. Én már a nyalakodás alatt is meglepően elfáradtam, ez a menet pedig WOW, alaposan beleadtam, ami bennem volt.

Beszélgetünk egy picikét, de leginkább csak simogatjuk egymást, és bámuljuk a másik szemeit. Istenem, az a tekintet... Zsani, megbabonázol!
Megkérdezi, bírom-e a második menetet, erre én sem tudom a választ, de hozzám képest szokatlanul rövid, szinte nulla pihenővel bele is kezdünk. A puding próbája az evés, de biztos nem ezt a mondást akartam ide beszúrni, a lényeg, hogy megpróbáljuk és meglátjuk. Csókolózunk újra, közben Zsani kézzel munkálkodik a farkamon. Amikor rádöbbenek, hogy amúgy kevés időnk van, megkérem, csinálja szájjal, aztán ő már kérés nélkül is teszi fel a gumit. Kérdezi, van-e kedvenc pózom, én kis habogás után közlöm, hogy van egy, amiről álmodozni szoktam, de eddig akivel próbáltam, senkinek sem tetszett, inkább maradjunk most a lovacskánál. Azt csak magamban teszem hozzá, hogy szerintem neked viszont tetszene...
Beleül és rám hajol. Mélyen a szemembe néz, ahogyan lovagol rajtam, csodálatos haja az arcomba omlik, majd közelebb hajol és csókban forrunk össze. Testünk összesimul, szorítom magamhoz, ahogy csak bírom, és lebegek a mennyországban. Nem gondoltam volna, hogy ilyen intenzív első menet után még így fogom bírni a másodikat, de érezhetően fáradok, gondolataim a kutyus póz felé orientálódnak, amikor Zsani megkérdezi, hogy ne cseréljünk-e... kutyusra?
Talán tényleg belelát a lelkembe, talán csak ez az egyértelmű folytatás, de örülök, hogy ugyanarra gondolunk. Bepucsít előttem, én pedig szinte elalélok a gyönyörtől, alaposan szemügyre veszem minden porcikáját, miközben be-ki jár a farkam a puncijában, megfigyelem magunkat a tükörből is (nagyon jól van pozicionálva egyébként), de mégiscsak inkább előre nézek, élvezem ahogy ez a csodálatos nő beletemeti az arcát a lepedőbe, tolja az ölembe a popsiját egyre hangosabb nyögések kíséretében, és érzem, hogy ő is ugyanúgy élvezi, mint én. Fenomenális érzés. Közben megpillantom a telefonját az ágy szélén, ahogy felvillan a kijelző. (Nem adott ki hangot, meg Zsani egyáltalán nem foglalkozott vele, csak tök véletlenül ott volt az ágy szélén.) Már csak percek vannak hátra az időnk végéig, de annyira élvezzük, és látom rajta is, hogy ő is annyira élvezi, hogy nem akarom, hogy vége legyen (pedig alaposan fáradok már). Megkérem, hogy forduljon a hátára, és egy utolsó rohamot indítok a lábaival a vállamon. Micsoda gyönyörű nő!

Alaposan leizzadtunk mind a ketten, nem sunnyoghatom el a zuhanyzást, ezért lelassítok, majd megállok. Lihegve közlöm mosollyal az arcomon, hogy akkor legközelebb innen folytatjuk.

Másfél óra hatvan rózsa, ez szerepel az adatlapján, üzenetben pedig megadta, hogy a kétféle extra (csók, nfvsz) öt-öt rózsa. VTR bejelentkezés esetén tizenöt perccel hosszabb a randi. Az elején megbeszéltük, hogy a csókot mindenképp kérem, ha neki is megfelel, a másikat pedig akkor, ha úgy hozza a koreográfia. A randi legvégén, zuhanyzás után tettem le a rózsaszálakat összevissza a szekrényre.

Szegény Zsani hátrányból indult nálam, mert frissen összetört szívvel érkeztem hozzá, de olyan jó munkát végzett, hogy végig a jelenbe szegezett engem. Olyan ügyesen csavarta el a fejemet, hogy nem esett nehezemre a múltat a múltban tartani, örülök, hogy végül mégsem mondtam le a randit. Még most sem bírom teljesen felfogni, hogy ez megtörtént velem, ilyen intenzív barátnő-érzésről soha nem is álmodtam, pedig pont ez jött át a többi beszámolóból is. Nagyon magasak voltak az elvárásaim, és Zsani messze-messze felülmúlta.