Action:
Kapuban hívtam és már repültem is a megadott emeletre. Az ajtó mögé bújva várt rám egy nagyon szép köntösben. Üdvözlő puszik, cipő levétele után beléptünk a tetthelyre. A szoba fényei a természetes fényeknek köszönhetően sejtelmes és felettébb izgatottan hatot rám amit kértem maradjon is így. A meglepetésem átadtam neki aminek felettébb örült a csodaszép Hercegnőm! Természetesen úri ember módjára a "boritékos sorsjegyet" is elrejtettem közé . A fürdőből visszatérve már várt az ajtóban a kis köntösében amiben fogadott. A kimonóját ügyesen kibontva éreztem egyre forróbb testének vágyát, és itt gondoltam arra, hogy a mostani beszámolómat inkább romantikusabb formában megjeleníteni a nagy visszatérés alkalmával.
A délután neszei lassan elhaltak, mintha maga a világ is visszavonult volna, hogy helyet adjon a csendnek, ami kettőnk között feszült – nem feszültséggel, hanem mélységgel, várakozással.
A szobában a fények játéka tompa volt, mint a hold sápadt ezüstje végigsiklotta volna a lepedő gyűrődésein, és meg-megcsillan a másik bőrén. Fantasztikus újra látni Xéniát. Nem változott . Sőt inkább......
A kezem, amely eddig csak óvatosan érintette a testét, most lassan az arcához emeltem, ujjaim gyengéden simították a bőrét, mintha azt akarnák mondani: „itt vagyok, most már veled vagyok”
A csókolózás nem volt sietős. Ahogy az ajkaink először találkoztak, mintha egy régi dallamot játszottak volna újra. Finom volt, szinte megfoghatatlan. A világ a két ajak érintésével kitágult. A szívünk üteme lassan egybeolvadt, mint két folyó, amelyek titokban találkoznak, csak ők tudják, milyen mélyek az áramlatok. Amint az ágyra feküdve egymás mellett a mozdulatok lassan, szinte táncosan követték egymást. Csókjaim bejárták testének minden rejtett pontját aminek a finom mézes csupor adta meg a jelzést a következő rész folytatásához. A testek találkozása nem volt hangos, inkább csendes, mint egy finom dallam, ami egyre mélyebbre hatolt a szívünkben és testünkben misszionárius pózban. Nem csak a bőrünk volt forró, hanem a lelkünk is, és minden egyes érintésünk egy újabb titkot cserélt, egy újabb szintre emelve a kapcsolatunkat. A testek tánca nem volt pusztán fizikai – minden mozdulat, minden lélegzetvétel egy új érzelmi köteléket hozott létre, ami sokkal erősebb volt, mint bármi, amit a szavak képesek lennének kifejezni. Hosszan elnyúló tánc volt ez , nem ígényeltünk mást.
lassan, mintha minden egyes mozdulat valami titkot próbálna feltárni. Xénia szemei felnyíltak, és egy pillanatra, amikor tekintetünk összefonódott, mintha mindketten ugyanazt a kérdést tettük volna fel: hol voltál eddig ?
De nem volt szükség válaszra. A csend mindent elmondott. Egy csend, amely tele volt szeretettel, bizalommal és olyasfajta intimitással, ami nem csupán a testekhez kötődött, hanem a lelkekhez is.
Eddig tartott a Romana sorozat egy újabb fejezete ami rendhagyó módon rövidebb mint szokott lenni.
Az időnk tiszteletben tartása mellett elmentem zuhanyozni. Vissza térve a szobába , öltözés közben beszélgettünk egy keveset kivel mi történt.
Az ajtóban könnyes búcsút vettünk egymástól és a liftben azon gondolkodtam hogy is hagyhattam ki ennyi időt a két találkozó között nagybetűs NŐvel !
Már csak a szokásos idézetet szeretném leírni ide a végén, amit úgy gondolom mindenképpen a találkozónk határozza meg.
"