Testi és mentális relaxációs kurzusom újabb állomásán elmélkedve, gondoltam hajókázom picit itt, az oldal tengerén. Biztos megtalálom a megfelelő kikötőt. Nem sok időt töltöttem itt, mert villogott az "egyik kedvenc.....újra aktiválta". Katt. Hoppá! Nagyjából egy éve a "kedvencek" mappában szerepelt, de tavaly eltűnt. Azóta hossszú hónapok elteltek, míg most. Katt. Fotói, néhány hiteles apostol kanonizált evangéliuma és távolról sem hétköznapi, átlagos bemutatkozó textusa repítette akkor "kedvencek" közé. Itt az idő. Telefonon beszéltünk, könnyedén ment minden. Modtam, hogy suhan a VTR, utána pedig én is.

Parkolás biztos fizetős, én BKV-val közlekedem. XI. kerület, Újbuda, az Allee-tól nem messze kb. negyed óra séta, vagy egy megálló a 17-es, 41-es 47-es 56-os, vagy 61-es villamossal. Innen 3 perc gyaloglás. Cím pontos, könnyen odatalálni.

Néhány éve épült objektum (házszám, emelet prímszám, és Fibonacci! Ajtó "csak" sima prím, de így is több, mint jónak tekinthető előjel a magamfajta mániásnak). A lakásba lépve egy kis előszobában találja magát a betévedt peregrinus. Jobbra, falra telepített fogasok, ezzel szemben, fal mellé tolva bal oldalt kis stoki, a surranótól történő kényelmesebb megszabadulást biztosítva. Tovább haladván kb. 1,5 métert, jobbra függönnyel eltakart szoba? Talán. A barátságos hangulatot árasztó, jó elrendezésű hajlék ezen részét nem láttam, de következtetve: talán konyhás-nappali lehet. Az "útelágazódásnál", épp szemben a rövidke kis előszoba-folyosó pont bevinne egy szobába, de nem vitt be. Helyette a balra mellette lévő helyiségbe csöppen a vagabundus, ahol kellemes, sejtelmes félhomályban nagy franciaágy várja, hogy nyomás alá helyezzék. Ajtó mellett kicsi, kárpittal bevont kanapé vesztegel, amely tökéletesen alkalmas a levetett textíliák átmeneti pihentetésére, tetejére helyezve nagyapám 1969-es Pobedájával. Szobával szemben található a tisztálkodásra, felfrissülésre szolgáló mosdós, zuhanyzós helyiség. Fekete, kék, zöld, aromás, nemaromás.... Sokféle tusfürdő, műanyag feles-poharak rendben, kifogástalan, pedáns rendben.

Kb. 45 fokban nyitott ajtó várt, majd záródott. Pont mint az agyam, mikor beléptem és megláttam Teklát. A 45 fok 45 százalékban is értendő, hisz, nagyjából ennyi maradhatott, még használható szürkeállományomból. Ez, a későbbiekben a nulla irányába konvergált. "Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik.”..... „Földiekkel játszó égi tünemény". És ez csupán az első 1 perc volt. Ott állt előttem (caps lock benyomva): A NŐ!!! Minden/Bármiféle jelzőt negligálok. Nincs értelme. Tekla a NŐ! A nőiség minden létező attribútumával és egyben pompájával. Ahogy 17 évesen álmodoztam Csilláról, a magyartanárnőről, vagy Monica Belucciról. Pont ilyen képet vághattam, mikor beléptem és csak néztem, néztem... Elegáns, fekete, vékonyka vállpántos csipke bodyt viselt, és tüllszerű anyagból készült, szintén fekete, áttetsző köntöst, melyek – több, mint sejtették a lenyűgöző dekoltázst. Mélybarna szeméből szelíd melegség áradt, a nyitottság, az érdeklődés, és az intelligencia csillogásával egyetemben. Ébenfekete haja kis kontyocskában összefűzve, amely rámából nagyobb szabadságra vágyakozó fürtöcskék szöktek bájos, diszkréten sminkelt arca jobb és baloldalára. Tartásában, a kéznyújtással kombinált pusziban, arcában, szemében, szavaiban, egész megjelenésében az "arisztokrácia diszkrét bája" tükröződött. Kis székre leültem és szütyöröktem a cipőfűzőmmel, amikor egy pillanatra odébb kúszott a tekintetem és megláttam a fekete, magas sarkú topánkába bújtatott lábfejet, fölötte bokát, vádlit. Művészettörténetileg besorolható. Minden arányos mindennel és lenyűgöző, (ahogy Tekla egészében is), festővászonért ordító, gyönyörű lábak. Kacsói, lábfeje tökéletesre alkotva, kéz- és lábkörmök tökéletesre „esztergálva”, ízléses, visszafogott, világos-lila, pasztellszín bevonattal. Előttem ment, mutatva az utat a szertartás helyszíne felé, de az a 3-4 méter kevésnek bizonyult. Egész nap kullognék mögötte és csak nézném, nézném, ahogy megy, jár, siklik.

A szobába lépve a valaha megvolt jólneveltségem foszlányai előtörtek és rövid bemutatkozó curriculum vitae-vel "boldogítottam" Teklát. Ebből egy kellemes, oda-vissza, interaktív kommunikáció kerekedett, melyet "akár órákon keresztül is tudnánk művelni". (by Tekla). Nem ez lett: megkaptam a puha, ravasz módon "össze-origamizott" törölközőt, irány a zuhany. Visszatérvén Teklához, immár köntös/függöny nélkül állt előttem, csupán a csipke-body takarta testét. Lassan, kéjesen bújtatta ki lábacskáit a tűsarkúból, szemében csábító csillogással. Komótos mozdulatokkal levette rólam a nedves takarót, közben ölelt, puszilt, mint ahogy én is Őt. Folytattuk a diskurzust, de itt már a testek manuális felfedezése is komoly szerepet kapott. Ő néhányszor felkacagott, mikor fülébe súgtam valami hülyeséget, vagy csak réleheltem a fülcimpájára. Az a hang, hangszín! Akkor már tudtam, hogy a telefonban, majd személyesen is megtapasztalva, kivételes, "búgó", "buja-búgásos" hangszín ettől eltérő is képes lenni. Később bizonyságot nyert(em). Lágy érintések, leheletek nyakra, kézre, puszik szájra. Leültem az ágy szélére, Ő Ölembe helyezkedett szemből, guggolva-térdelve-ülve, és folytattuk, amit állva megkezdtünk. Simogattuk, kapirgáltuk, masszíroztuk egymást, a másik karjait, lábát, lapockáját, vállát, sóhaj, szuszogás kísérte a puszik útját. Egy-egy lassú, finom mozdulattal az "alig-ruhácska" pántjait lefejtette magáról, további puszik, simik kíséretében. Bemutatkozhattam "Lánykáinak" (by Tekla), mely csak tovább korbácsolta bennem a vágyat. Egész napos program is lehetett volna csak ez utóbbi, pár mondatban megfogalmazott történés. És az érzések.....érzületek. "Bor, mámor, Provence". Sajátos masszázst alkalmaztunk oda-vissza, amely bőven belefért volna az erotikus felvezetés kategóriájába is. Gyúrtam lábacskáit, vádliját, Ő masszírozta vállam, hátam, lapockám, közben néhány szó, mondat-foszlány, nevetés. Fonódtunk, mint a budai sárga vashernyók, de jóval romantikusabb kiadásban. Megsimította az arcom, picit hátrébb hajolt, majd mosolyogva, de határozottan azt mondta, hogy: "A masszázst azért nem fogod elsikkasztani". Kellemes, nem erős, de mégis határozott és nagyon jóleső dögönyözést kapott a vádlim, derekam, hátam, vállam. Tényleg, hol picit erősebb, hol lágyabb nyomásokkal, de: szakszerű masszázs volt. Közben mentek a sztorik, jól éreztem magam, de őszintén megmondom, hason fekve, abban a félköríves szivacstartóban a fejemmel, az agyamban végig a - még az előszobában -"beszkennelt" lábakról alkotott képek cikáztak.

Lepelként borult rám, majd siklott le hátamról. Most én térdeltem hastájékon és két tenyerembe fogtam elragadó arcát, majd hüvelykujjammal végigkísértem szemöldökét, mutatóujjammal követtem orra, húsos alsó- és felsőajka vonalát, Ő behunyt szemmel, selymes sóhajokkal jutalmazta spontán tevékenységem. Kezeimmel, számmal, nyelvemmel végigpásztáztam arcát, fülét, nyakát, vállát, kebleit, nem hanyagolva a halvány-barnás színben pompázó bimbócskákat sem. Leértem térd alá. Egyben akartam bekapni és lenyelni azt a semmihez sem hasonlítható vádli-boka-lábfej kombót. Magam sem értem hogyan, de a másodperc töredéke alatt lehiggadtam és módszertanilag a "mindkettőnknek jobb lesz így B-verzió mellett" döntött valamilyen ismeretlen vegyület az agyamban. Kényelmesre véve a tempót, apránként "csócsáltam" végig vádlija ívét, nyelvem először az égszínkék, lábfej-erecskéken-patakokon (semmi kidudorodás!), majd lábujjai között rodeózott, szlalomozott. Szemfogammal kicsit flexeltem sarkát. Nem mintha kellett volna, hisz rendkívül ápolt, igényes puha. Csupán saját magamnak, örömszerzésből tettem, de mikor rápillantottam arcára és hallottam a, már "nembúgó" hangokat, újabb motivációt éreztem ténykedésem folytatására. Minden kéz- és lábujját megszeretgettem szájjal, nyelvvel, érintéssel, néha finoman ráharaptam egy-egy ujjpercre, orális kényeztetést kapott mindkét nagylábujja, lassan és tempósabban is "bólogattam" rajtuk. Arcán buja mosolyt láttam, füleim kéjes felszisszenést érzékeltek. Mindkét lábacskáját bokánál fogva, először homlokomhoz, majd lázas péniszemhez szorítottam. Lábujjai, talpa játszottak, hol a rudacskán, hol csak a makkon, hol csak a csatolt zsákos részeken, de leginkább mindkét lába mindegyiken, egyszerre. Ámulattal szemléltem amit művel, és áhítattal néztem arcát. Mosolygott, kicsit nyitott száj, beleharapott alsó ajkába, szeme lábmasszírját figyelve, nagyon koncentrálva követte saját tevékenységét. Leírhatatlanul jó volt. Majdnem "végig" jó volt. Megálljt parancsoltam magamnak. Nem volt könnyű. Nyelvemmel felfelé szánkóztam, és tárt kapukkal várt a halvány-rózsaszínben pompázó templom. Nem! A bazilika. Nagyon tapintatosan közelítettem, gyengéd nyelvhegy-köszöntésekkel. Először csak körkörösen, majd nyugodtan, higgadtan föl-le, jobbra-balra mozgásokkal játszottam clitorisán, majd a barlangnál is, hol óvatosan, hol erőteljesebben. Néha felnéztem, Ő csukott szemmel, oldalra fordított fejjel szuszogott. Kíméletesen, de fokozatosan emeltem a tempó intenzitásán. Tekla törzse először aprócska körkörös mozdulatokat produkált, majd érezvén, hogy tolja Magát nyelvemre, számra, negyed arcomra, megfeszítettem minden - fejhez, nyakhoz - de leginkább - nyelvhez kötődő izmom, elszántan, energikusan „feszítettünk” egymásra.... Csípője megemelkedett, mindkét tenyeremmel feneke alá nyúltam, segítettem, fogtam, tartottam. Elrepült a Lepke- Pillangó-királynő. Épp olyan elegánsan produkálta az orgazmust, mint minden mást is, amit. És azok a hangok! (nembúgó-bársonyos, oktávokkal följebb!) Közben a tóparti házamban, a Madárvárta szomszédságában, a május jácint-nárcisz-jázmin illata kora reggel, kávéval a kezemben, teraszon, az öreg diófa alatt, mikor veszekednek az arborétumom összes, mindenféle fájának, bokrának sűrűjében a madarak egymással. Élni jó! "Ízek-Imák-Szerelmek". Összebújtunk. Bal karom feje alatt, vállamon pihent, nyakam és vállam közé befúrva Magát, Isten tudja mennyi ideig. Jobb kezem pásztázta hátát, fenekét, arcát, közben persze finom puszi-cunamik. Béke, harmónia. "Majdnem elaludtunk egymásban". (by Tekla). Teljes szinergia. Megsimította arcom, kibújt mellőlem. Kibújt belőlem, majd betérdelt lábaim közé és a Teljes személyiségét hűen tükröző lingam-masszázsba kezdett. Kellem, báj, finom, lágy mozdulatok. Ritkán csavarással. Csak amikor kell. Érezte Ő. Pláne azt, hogy túl "sok" már nem kell nekem. Gyönyörű ívet bezáró ajkai is szerepet kaptak, szelíd, gyengéd változatban. Eklektikus finomkodásban volt részem. Kézzel, szájjal, is-is, vagy-vagy. Nem a rutin munkált, szeretném hinni. Sőt: Úgy érzem! "Családbarát programok", "Kézműves foglalkozások", "Énidő", "Élethosszig tartó tanulás". A forró-jéghideg kiráz, ha hallom ezeket. Ez viszont: az "Élethosszig tartó tanulás", az lehet, hogy nem akkora hülyeség, mint.... Tenulni magunkat addig, amíg. Soha nem gondoltam volna, hogy lábfétis, vádlifétis, bármilyen....Tanulom magam. Mindenki is. Előjött a "szemkontakt-fétisem" is. Kézzel-szájjal kényeztetett mindent. Engem. Nem bírtam az elmúlt egy óra minden fizikai, mentális és szellemi kihívásának megfelelni. Itt, a "végén" pedig már erőm sem volt hozzá. Tekla törökülésben, széttárt lábaim között szeretgetett szájjal, kézzel. Bolyhosan, sikkesen, gyengéden. Érezni fantasztikus volt, emellett pedig vizuális élményként lenyűgöző, ahogy egy ilyen csodás teremtmény Jót akar nekem, boldoggá akar tenni. Sikerült. Néhány másodperccel, mielőtt....felajzott állapotban ugyan, de hódolva az esztétikumnak, a tekintetet ösztönösen vonzó szépség szentségének, finoman két kezembe fogtam Tekla arcát. Keze mozgott, meleg, bársonyos tekintete átment zsákmányát mindjárt megszerző, ragadozó puma-nézéssé. Picit kinyitotta száját, hunyorított, szemében szikrákkal, a mediterráneum zabolázatlan tüzével adta meg a végső harapást/döfést áldozatának. A miskolci Kocsonyafesztiválon, ha nem csupán a több órás melót követő tálak tartalmát díjaznák, hanem lenne olyan, hogy "Más" kategória, vagy "Közönség-díj", biztos megnyertem volna idén. Tekla: "Remek produkciót hoztunk össze. Nem. Ez inkább egy tökéletes kompozíció volt".

Pontos összeggel, érkezést követően a szobában, kis fehér borítékba rejtve, a tavasz színeit tükröző virág és egy kis – általa kedvelt – édesség kíséretében. Extrákról nem tudok, őszintén szólva nem is jutott eszembe érdeklődni. Ekkor már „Hatása alatt” voltam. Utólag visszagondolva pedig: nem kell semmi extra. Mi lenne az, Rajta kívül?

Tekla ősi, nemesi család sarja Kasztíliából. Születésétől kezdve arisztokrata családok mellett szolgáló, francia dadus és nevelőnők egyengették útját, edukálták. Frankofón. Rajong az impresszionistákért és Édith Piaf-ért. Látom, amint az 1900-as évek elején, Párizsban, a Szajna parton, a Montparnasse-on sétál. A dolgukra siető emberek feje fordul és tekintetükkel követik útját. Május, ragyogó napsütés. A tavasz színeivel diszkréten mintázott, dekoratív viselet, hosszú egyben-ruhácska, ízléses, piciny fodrocskákkal díszítve. Kis kalap, fehér selyemkesztyűvel fedett keze napernyőt tart. Ő Maga a megtestesült elegancia. Topánka nem koppan az aszfalton, mert nem átkel az úton, hanem átlebeg felette. Tényleg látom ezeket a képkockákat. Egy szép, elragadó, bájos, kedves, emellett pedig messze átlag feletti érzelmi és értelmi intelligenciával rendelkező Úri Hölggyel találkozhattam. Tekla rendkívül intuitív személyiség. Tudja, hogy mit akar, erős, tudatos, határozott, miközben arisztokrata Hercegnő, tüzes ragadozó és bújós cica is. Nem vagy-vagy. Hanem: is-is. Megéltünk egymással egy ragyogó élményt, átéltünk valamit egymással, együtt. Talán mindketten mást: a másikat. Tekla fogalmazta meg, amit én is éreztem, de így összerakni, röviden, tömören, és minden benne van?! Tekla "csodás kavalkád"-nak jellemezte a randinkat. Nincs hozzáfűznivalóm. Ezen csak rontani lehetne.