Érdekes kérdés, az első elérés... mindig a szerencse segít. Néha eltűnik a hirdetése, szerencsére más dolga is van, néha hónapokig nem jön össze egy randi, de ezer a feladat, ez így izgalmas. Talán meg is válogatja, hogy ki érheti el, vannak elvárásai - de semmi extra, csak ami normális kéne legyen mindenkinek (kölcsönös tisztelet meg ilyesmi, némelyeknek nehezen definiálható fogalmak...) Elsőre nyilván telefon, ez természetes, talán másodikra és ötödikre is... ma már sms is játszik - és megéri kivárni. Ma is telefonon kerestem, amire hamar visszajelzett (szabadkozva, hogy írásban, de nekem teljesen megfelelt a diszkrét megoldás) és a homályba vesző holnap-holnaputánok számolgatása után megszavaztuk magunknak a biztosra vehető ma estét! És milyen jól tettük!

A dunaparti új (és még mindig bővülő) háztenger egyik modern épülete, KOR-acél, mészkőburkolat, edzett üveg, tisztaság, cím pontos. Utána adott egy vízparti séta lehetősége, hátha van mit kiszellőztetni... BKV párhuzamosan, egy másik sétányira, a parkolás néha (mindig?) necces - én bemegyek a zsákutca fenekéig, lesz ami lesz, a többiek álljanak meg óvatosan 1-2 utcával kintebb :) Persze futottam már emiatt esős km-t, hogy ne késsek el, de ez meg vele jár - nem fájt, tudtam, hogy megéri!

Helyszín tökéletes, tágas, rendezett, tiszta, koccintottunk már a kanapén is, áfonyázgattunk a bárpultnál, trécseltünk zuhanyozás közben, minden praktikus és jól berendezett (otthonos...;)) - nem szeretem, ha túl üres és hideg egy lakhely, itt rend van, de barátságos, kellemes hőmérséklet, higiénia maximális, szobainas, ülőhely, adott a közös fürdőszoba-használat (meg persze van mindenből 6-8-féle, ha valakinek igénye a leltár, az illat és illatmentes, a brendek...), steril üvegpohár odakészítve, minden patika. A kisebbik szoba (benne hatalmas fekhely-tetthely) már függönnyel, sötétlila vagy fekete szatén ágyneművel jóval sötétebbre hangolt...

... és a ház Úrnője ma szintén feketében volt. Eleinte. Majd lelépett a magassarkúból és ez új irányokat szabott a csókoknak. Valahogy megoldottuk.
Semmi megjátszás, semmi mű, semmi manír - úgy elegáns csak magassarkúban és bugyiban, ahogy kevesen... Magas, karcsú, hosszú hajú, modell-alkat, ha valakit ez vigasztal (nyilván ez sem rossz alap), kecses mozgású NŐ, óvatos mosollyal, elképesztően finom érzéki ajkakkal, kezekkel, cicikkel, popsival, hosszú combokkal, harapnivaló sportos vádlik, izmos hasán nem lehet csókok nélkül átszánkázni, és van is hova - de mégsem elemezném ennél részletesebben, aki látja, látja a képeken - mert a lényeg a finomság, határozott véleményű, de mégis alkalmazkodóan ölelő lány, és a gyengém... az átkozott intelligencia, ami ötvözve a (nem) mellékes külsővel, veszélyes kombó, de így is akad út a kémiának!

Iiiiigen, végül maradtam és Ő sem küldött el. Jubileumi tizedszer. A lehető legmagasabb pontszámmal honorálandó.
A bárpultnál poharazgatás (Ő még selymes, csipkés fehérneműben), pár mondat a világ menetéről és saját élményeinkről benne, első finom mosolyok kicsalása, csoki-, gyümölcs- és gingershot, közelebb kerülve a test melege, a majdnem hozzérős deréksimi, majd a felhabzó zuhanyozás, a libabőr karcai és a lágy pihék első fizikai találkozása, majd a bőr melegében és a sejtközeli lamináris rétegekben áramló érintkezés, alig-simításai, ébresztő és kölcsönös nyakba-puszik-harapások, a lepkeszárny-libbentésnyi, hosszú-hosszú percekig épülő érzéki végtelenbe lassított csók-folyam, később a határozottabb simogatások, markolások, ölelések, majd szorítások és mindenféle csókos és nedves és szoros és finom testrések ingadozó amplitúdójú változatos és kölcsönös bejárása után egy lágy, majd vadabb lovaglás édes-érzékeny cicik mindennemű kényeztetésével, szétfeszülő híd-avatás és egymásba boruló szeretkezés szorosan ölelt testek egyetértésében... Valahogy így. Ma alulmaradtam, máskor Őrá vigyázok magam alatt, de ha zárt lábbal hason fekszik - akkor is csókolózunk... Néha kicsit másképp, minden póz játszik - de mindig győzünk mindketten. Ezúttal pl. teljesen zene nélkül - de nem hiányzott; érdekes, majdnem néma, majd nem teljesen csöndes saját műalkotásunkban kellett "gyönyörködnünk" egy bő órán keresztül. Más hangszereink voltak - de tökéletesnek tűnt a mű, win-win megint nyert! :)
...hogy kizökkentsem a szaftosabb részletekre (hiába) váró olvasókat: mivel az előjáték is igen időigényes volt és a levezetés is kellemes a majdnem fekete selymes takarón néhány pihentető percben combok és karok összefonódásában szívritmus-csillapodásig - vége lett így is, zuhany, kis csoki, korty ital, kis beszélgetés, utolsó simítások, búcsúcsók. És távozom. Valami viszont marad. Kialakul, homályosan megfogalmazódik és befészkeli magát a gondolatok közé, a hosszú távú memória sejtjeibe. Talán hogy ez páratlan volt, érzéki és finom, hogy ilyet alkotunk még máskor is - és hogy minek vigyorog valaki az utcán egyedül lebegve?

Az udvarias viselkedés szintjéig áttanulmányozom az extrákat (Nála pl. nincsenek, így ez elég egyszerű) - de már régen azt fogadom el, amit kapok, azt adok, amit nyújtani vágyni érzünk, és ez oly sokszor felülmúlta a gondosan tervezett prekoncepciókat, hogy nem is fárasztom vele magam mélyebben, ez csak partnerfüggő, Enikő maga egy EXTRA. Az elszámolás a kiírtak szerint, már utólag szoktam, hátha valami változik - de mindig stimmeltünk.
...volt, hogy - meglehetősen önző módon magamat ajándékozva, tisztelt bíróság, kérem a megértésüket - kiegészítettem a csoki-gyümölcs vacsinkat valami ravasz szabász némileg hiányosra megálmodott tanga-semmiségével, kockáztatva, hogy hozzámvágja, de nem vette emancipálatlanságnak szerencsére, mire visszatértem a nyitott ajtón át beszélgetős zuhanyozásból, már rajta is volt és valami elképesztően jól állt Neki, a számomra szinte kibogozhatatlannak tűnő pántok páratlan értelmet nyertek a testén! És hogy legyen köze a fejezethez, elszámoltam vagy 5-ig, mielőtt először pislogtam volna, nehogy lemaradjak a látvány néhány pillanatáról! ...aztán a szabása miatt nem is kellett levennie - GYÖNYÖRködhettünk BENNE ;)

Feltöltődve távoztam. Egy kifinomult Hölggyel eltöltött kölcsönösen odatevős randi után hogy is lehetne másképp. Tenyeremben még a karcsú test dinamikája, számon egy bódult mosoly, kedves búcsúcsókjai, pár centivel a föld fölött araszolgatva vissza a lassan kihaló forgalomba. Így, mindenféle háborúk között és árnyékában nekem ez egy kimaxolt este. Tuuudom, hiányos talán, de csak ezt a pár sort gondoltam a 10., ezúttal is (partnerem kategóriájának megfelelően) exkluzív randink emlékére rögzíteni. Majdani öregkoromra. Köszönöm!

A "jó" besorolás csak azért van, mert nem törtem magam jobb osztályzatokat gyűjteni, bocsi. Természetesen Enikő egyértelműen átlagból messze kiemelkedő Nő - különben miért is keresném újra és újra. Ezúttal is egy csodás randevúval lettem gazdagabb, naívan áltatva magam, hogy Ő sem szenvedett…
Itt Istennőként aposztrofálnátok, vegyétek összbenyomásom is olybá! Áve