Én ostoba, kellett ez nekem?

Januári találkozásunk után a feje tetejére állt a világom. Néhány óráig a járásom könnyű, a tudatom szabad volt, de éjszaka már meredten a plafont bámultam. Kérdés sem volt, mi lesz másnap az első teendőm.

Az oldal belső felületén ráírtam Dr.Bernire.
Áttekintette az előjegyzését, és VTR-n keresztül fixáltuk az újabb kezelés időpontját. Most már csak a heteket-napokat kellett ikszelni a naptárban.

Aztán kiderült, hogy a megbeszélt dátum mégse jó. Na én akkor egyszerre kaptam agyvérzést, szívrohamot, valamint a magzatvizem is elfolyt. Már fontam a kötelet, amikor Berni dobott nekem egy mentőövet, így minden akadály elhárult, és az életkedvem is visszatért.

A II. kerület neve, Víziváros.
Úgy is éreztem magam, mint a Bolygó Hollandi kapitánya, aki hét évente egyszer kiköthet a szárazföldön, mely jelen esetben a Margit-híd Budai hídfője.

Megpillantom a házszámot, melynek látványa egyet jelent azzal, hogy újra találkozhatom vágyaim alfájával és omegájával.
Most autóval érkeztem. Parkoló keresése közben szerintem felsoroltam az összes szentet és boldogot (egy plusz jelzővel megtoldva nevüket), de szerencsére sikerrel jártam.
Minimum 10 percet kalkuláljatok a horgonyzással.

Újabb nap a paradicsomban. Tiszta udvar, rendes ház.

A helység hangulata nyugodt, meghitt, intim.
Kicsit olyan, mintha élne. Vibrálása, lüktetése van. És vajon tudata, emlékei?
Igazi Mentsvár!

Részletes leírást ne várjatok, mert a belső építészet továbbra sem érdekel. Zuhany, masszázságy, tatami, tükör, csakhogy pár varázsszót azért ejtsek. Tudom az oldalon sokan törölköző fétisben szenvednek. Megnyugtatom őket, itt kettőt is kapunk. Nagyot... puhát... illatosat...hmmm, maximális extázis. Az, hogy miből, mennyi, milyen márkájú piperecikk lelhető fel, szintén lényegtelen számomra. Van minden és PONT.

👠Berni👑

Oldalakon keresztül tudnám tömjénezni. Hasonlíthatnám görög istennőkhöz, misztikus lényekhez, klasszikus műalkotásokhoz. A Naphoz , a Holdhoz, a hegyek által rejtett drágakövekhez, sose érnék a végére.

Megpróbálok koncentrálni. Ő egy formás, izmos alkatú, csinos lábú, dús keblű, kerek fenekű, festői arcú NŐ. Összességében makulátlan.
De a szépség megkopik. A szépség önmagában semmi. Egy üres váz. Nem ebben van a legnagyobb titka.

A fűszer és a só:
Három "I" jut eszembe. Izgalmas, igéző, intelligens.
Utóbbi egy nagyon fontos személyiségjegy Berninél. Ugyanis ebből a tőből, sok minden fakad.
-A finom-apró nüanszok mestere. Nincs szüksége direkt szőnyegbombázásra, hanem érzéki benyomásokkal sebészi pontossággal operál.
-Játékos, mely a humor édestestvére.
-Nyitott, ez utat ad a kreatív megoldásoknak, és tudjuk "a változatosság gyönyörködtet" .
-Egy intelligens ember inspiráló a környezete számára.

Valamint néhány "apróság":
TEKINTET, amely magához ránt, megbilincsel és felemészt.

MOSOLY, amely hiába kicsit kimért és szemérmes, valószínűleg egyedüli oka a globális felmelegedésnek.

HANG, ami észrevétlenül bekúszik a sejtjeim közé és teljesen libabőrös leszek.

Remélem elég tárgyilagos voltam!

Az ajtó mögött vár. Szembefordulunk és üdvözöljük egymást. Szimultán megnyugszik, és felkavarodik a lelkem, ahogy végre itt van teljes valójában. Ajándékaimat örömmel nyújtom át.

Kérésemre a 15.képen látható barackszínű remekművet öltötte magára. Szerintem ez a ruha nagyon illik hozzá. Elegáns, finom, sejtelmes. Olyan a szövet, mint egy kifeszített víztükör, mely teste mozgására, vonalára hívogató fodrokat vet. DE, mivel ez inkább szép, mint praktikus viselet, a későbbiekben egy fehér csipkecsodában történik a foglalkozás.

A pultnál pár szóban megvitatjuk az elmúlt időszakot. Hangja hullámhosszára elkezdek rezonálni.
Megtisztulás a szertartáshoz, és elterülök a masszázspadon, mint Alföldön a furulyaszó.

Több ponton, és több formában veszi támadásba a melegség földi porhüvelyem. Törölköző, olaj és Berni keze. Utóbbi belülről is fűt.
A szakszerűség nem kérdés, hanem tény. Amikor a nyakamon dolgozik, a szürkeállomány összes neuronja kirakhatja a "Szabadságra mentem" táblát. A tükörben lehetne "mozizni", de én vaksi vagyok, ezért megpróbálok csak a bőrömmel látni.

Ahogy a Biblia mondja "fordítsd oda a másik orcádat is", az elülső testfél is megkapja a neki járó törődést. További meleg és üde érintések, pelyhes langyosság.
A masszőzt munkájában közbeszólásokkal, közbenyúlásokkal nem zavarom. Béke...Harmónia...
Záró opus az olaj felitatása.

"Berni lajtorjája" a galériára vezet. Minden lépcsőfokkal legalább öttel ver többet a szívem, és hol van még a csúcs?

A masszőz lent maradt. Most másvalakivel osztom meg a teret. Egy csillogó, ugyanakkor veszélyes szempárt látok. Körbenézek, de tigrisszelídítő nincs a közelben, ráadásul teljesen fegyvertelen vagyok. Mély belenyugvással elfogadom sorsom. Ez egy nagyon egyenlőtlen "küzdelem" lesz.

Fedetlen keblekkel térddel a tatamim. Bár ruha nem borítja, királynői méltóságának köszönhetően mégse meztelen.

Olaj már csak egy helyre nem jutott testemen, de ez rövid időn belül pótlódik. Olvass engem. Nem nehéz. Egy kifestőkönyv bonyolultabb feladvány. Felkúszik mellém, és kicsit talán megjátszott félénkséggel érintjük egymást, majd lassan fölé kerülök. Álomszép!!! KATT, egy emlék polaroid...

Az ujjaimmal, ajkammal szeretgetem karját, nyakát, vállait. Arcom belemerítem a szőke hullámokba.

Egy pillanatra tágra zárt szemeit és félig nyitott száját figyelem, amint ő is szaporábban veszi a levegőt.
Ekkor egy melankolikus revelációm támad. Írhatnék én száz és száz beszámolót róla. Hiába. Ez a nő olyan, mint az óceánon úszó jéghegy. Mindössze a víz felett lévő hegycsúcsot láthatom, akit Berniként ismerünk, de a maradék kilencven százalék még mindig ott bújik meg a nagy kékségben. Bárcsak én lehetnék Jacques-Yves Cousteau!

Először kézzel, majd a számmal érintem a melleket. Apró puszik, de a mohóság úrrá lesz rajtam.
A szelíd Dr. Jekyll eltűnik, és feltöri a pecsétet Mr. Hyde. Hevesen szívni kezdem a rózsaszín ékköveket. Berni tarkómnál fogva azonnal meghúzza a kantárt. Ideje megzaboláznia ezt a megvadult Bestiát, és visszazárnia ketrecébe, mielőtt átdöntöm a határsorompókat.
A lila köd lassan feloszlik. MissB konstatálja, hogy jobb lesz, ha ismét ő veszi kézbe az irányítást. Megbuktam az önuralom vizsgáján, de ez az Istennő kegyes és megbocsájtó. Tekintete dorgáló, de szája sarkában ott egy félmosoly. Ellenkezést nem tűrve a hátamra dönt

Berni a fülem, az állam, és a kulcscsontom által határolt aranyháromszögben jár felfedezőúton. A Kalahári-sivatagban nem perzsel úgy a Nap, mint ennek a nőnek az ajka. Szavakat suttog, igazi Bene Gesserit.
Nem csábít! Kínoz...élvezi, hogy kegyetlen.

A mellkasom és a hasam is kap egy-egy puha csókot, melyre testem önkéntelenül összerándul. Olyan, mintha kaptam volna egy billogot. "Most már engem szolgálsz!". Lábujjaimat keresztbe kulcsolom. Kezeim a fenekén nyernek támaszt.

Egyik tenyere lassan végigsiklik a nyakamtól az ágyékomig. Erősen megragad, és megkapom a nekem járó méltó "büntetést". Nem engedi, hogy csak úgy se szó, se beszéd tovaszálljak.
Újra eszemet vesztem. Azt kívánom bárcsak belém harapna, és egy font húst kitépne belőlem zálogul, így legalább egy részem mindig vele lehetne, de már rajtam van a póráz.

Hála a Magasságosnak, irgalom is létezik a földön.

Berni kezével megadja az utolsó lökést, ami az Öröm szakadékába taszít. Védőhálók leengedve.
Amennyire csak tudom magamhoz szorítom. Hamis illúzió, de legalább néhány lélegzetvételig úgy érzem, nem veheti el tőlem senki.
Gondomat viseli, amíg újra érzékelem az anyagi világot. Jó volna örökre így maradni, és ráadásként MÉG egy napot...

Fejem lehajtva az utcán heverő starbucksos poharat rugdosom. Az autóhoz visszatérve kotorászok a CD-k között.
Megvan! - Aerosmith/Nine Lives-, 3-as szám.
Öv, gyújtás, sebesség, index.
Hát igen! Nincs édes a keserű nélkül.

Én ostoba, kellett ez nekem?

Az istennői kinyilatkoztatást és parancsolatait elolvashatjátok a bővebb infókban. Használd a mennyei szócsövet (VTR)!

A Mindenható viszonylag szűken méri a szeretetét, de érintése csodát tesz.

Aki belép Berni Egyházába, garantált a vallási fanatizmus.

Zárósorok, második változat.

Berni titkos művészetét lehetetlen kiragadni a pillanatból, és megörökíteni. Csak az emlék marad.
Én vagyok a mesebeli kínai császár, aki ezt a ragyogó hangú fülemülét bezárná egy aranykalitkába, de a történet vége közismert:

"Én úgyse rakhatok fészket a palotádban, mert nekem az erdő az otthonom. De eljövök hozzád, valahányszor magamnak is jólesik, ráülök erre a faágra, és énekelek neked, hogy felvidulj és eltűnődj énekemen."-H.C.Andersen-

A szín most nem lila az átmeneti hiány miatt, de úgyse számít. Vannak dolgok melyeket fölösleges, és nem is lehet felcímkézni.
Marad a hála a nekem ajándékozott időért. Idő... utálatos dolog.
Hogy szeretnék-e újra találkozni Bernivel?
Minden vágyam.

De az igazi kérdés így hangzik:
Mennyire vastag az a jég a lábam alatt, és mennyire vagyok jó úszó? Pedig óvatosnak kéne lennem, a hóvirágok már kinyíltak és a rianást is hallom.

Legyen ez a búcsú gondolat.