Telefonon jelentkeztem be másnapra. Nem vele beszéltem, de nem volt gond. Fél órával előtte kellett volna megerősítenem, és a pontos címet megkapnom, de úgy adódott, hogy már néhány órával korábban lebonyolítottuk.

Új építésű tömb a Lurdy közelében. Parkolni ott érdemes, tömegközlekedni pedig villamossal. A tömb elég nagy, legalább hét lépcsőház van. A térkép majdnem tökéletesen jelöli.

Lifttel közelítettem, de csak azért, mert Hanna így magyarázta: „A lifttől jobbra.” Több ajtó is volt, de csak az egyik nyílt magától.
Minden tiszta, higiénikus. Melegvíz, száraz törcsi és kilépő. A szoba kicsit sötét. Franciaágy, masszírozásra is alkalmas.

Olvastam a beszámolóit, és tudtam, hogy nem szépségkirálynő. De jókor volt jó helyen. Szombaton kevesen elérhetők, még kevesebben fixálhatók előre. Maradtam. Kerülgetem, mint a forró kását, de csak ki kell böknöm: nem tetszett. Nem csúnya, de nem zsánerem. Bőre szép, finom, asszem tetkómentes. Combja, popsija simogatásra érdemes. Kis poci. A cicik sajnos alulmaradtak a Newtonnal folytatott küzdelemben. Higiénia kifogástalan.

A fogadórucinak csak komponenseire emlékszem. Fekete bugyi, cicifix, hálós harisnya, szemüveg. Csengetés után szobainasra cuccolhattam, majd tusfürdőleltár. Féltucat.
Utána briefing. Magyarul munkamegbeszélés. Igen, ez a helyes kifejezés. Korrekt, tárgyilagos légkörben gyors első menetet igényeltem, amely igényem visszaigazolást nyert. A második napirendi pontot függőben hagytuk: meglátjuk, összejön-e.
Hanna felajánlotta, hogy kezelésbe vesz, de nekem kellett (volna) egy kis ráhangolódás. Simogattam meztelen testét. Kellemes volt, de nem tudtam megkívánni. A cicik teljesen elhagyták magukat, a bimbók azonban hatalmasra ágaskodtak. Őket meg is dicsértem. Láttam Hannán, hogy mindenki ezt mondja. Megerősítette. Meg hogy végre természetes mellek. Nem kommentáltam. Amúgy is nehezen ment a kommunikáció. Inkább átadtam a terepet Hannának. Kezdjen velem valamit, ha tud.
És tudott! Hanna franciája elsőrangú. Szkepticizmusom ellenére harcképessé varázsolt, de úgy, hogy még élveztem is. Hogy is írjam le? Nem finoman, érzéssel csinálja, de nem is erőteljesen és sietősen, hanem lelkiismeretesen, módszeresen, tempósan, kiforrott technikával, élvezhetően. Még csak nem is gyors kielégítésemre törekedett, hanem öntudatos dolgozóként minőségi szolgáltatást nyújtott. Meginogtam, hogy hagyom magam befejezni, de aztán mégis gumit kértem.
Kértem, lovagoljon meg. Szabadkozott, hogy nem tud olyan nagyon terpeszteni, kényelmetlen neki, és már-már hajlottam rá, hogy cseréljünk, de mire észbe kaptam, már karóba is húzta magát. Minden szabadkozása dacára. Síkosító nélkül. Asszem.
A lovaglást elsősorban a keblek látványa miatt szoktam szeretni. Erre bónuszra most nem számíthattam. De mégiscsak jól választottam. Hanna lovagolni is nagyon tud. Nem finomkodik, hanem odateszi magát. Csúszkál a brén mint a gép. Nem volt a terpesszel semmi hiba.
Amikor elélveztem, vissza kellett tartanom a csípőjénél fogva, hogy le ne pattanjon rögtön. Nem pattant, maradt, csúszkált még pár lökés erejéig, aztán újra próbálkozott a távozással. Megint visszatartottam. Ezt párszor ismételtük, amíg lenyugodtam.
Talán sikerült érzékeltetnem, hogy Hanna teljesítménye hibátlan. Ennyi. Neki ez munka. Az ő szavai. Ketty után ugyanis - jobb híján - szakmáztunk egy kicsit. Ráhangolódás, barátnő fíling, kedvesség, simizés, somázás, élvezet, hangulat nem része a szolgáltatásnak. Nem kényeztet, hanem végrehajt. Azt kifogástalanul.
Szakmázás előtt még kértem egy masszázst. Leginkább a kínos csöndtől való rettegés miatt. Életem legrövidebb, de közel sem a legrosszabb maszázsa volt. Egészségemre kívánta, innen tudtam, hogy vége.
A második napirendi pont ismét franciával kezdődött, és azzal is…, de nem, nem fejeződött be. Nem Hannán múlt, megtett mindent. Úgy minőségileg, mint mennyiségileg. Az óra végéig élveztem igyekezetét. De tényleg. Klassz szopás volt, noha fikarcnyit sem keményedtem. Bármikor megújráznám a megkívánás esélye nélkül. A fene se érti ezt. Mindegy.
Hanna többször metakommunikálta, hogy nincs előrehaladás, abbahagyná, de mivel nem állítottam le, folytatta. Ami jár, az jár. Korrekt.
A levezető tus még belefért az órába.

Nem bonyolult, elég ha össze tudod szorozni a legkisebb egyjegyű és kétjegyű prímeket.

Sorkatona koromban – valamivel a rendszerváltás előtt – a kiképzés része volt az ideológiai oktatás, amit a politikai tiszt tartott. Lezárása az értékelés, amely egy alkalommal így hangzott: „A foglalkozás elérte célját, az idő eltelt.”