Lilike hirdetését itt láttam az oldalon, és az első randink óta már jó párszor jártam nála. Viszont néhány hete már nem találkoztunk, és az üzenetváltásaink során kiderült, hogy közben új helyre költözött. Ez jó indok volt, hogy újra fölkeressem, úgyhogy egyeztettünk egy időpontot, és megkaptam a címet. Mivel már jól ismerjük egymást, mi már nem csak telefonon egyeztetünk, de aki még nem járt nála, annak a telefon az alap. Nem kell félni tőle, angyali hangja van.

A helyszín jól megközelíthető, a hármas metró közelében, nem messze az előző lakástól, csak a metróvonal másik oldalán. Vadonatúj építésű társasház, kellően diszkrét a környék, nincs portaszolgálat, sem forgalmas bolt vagy vendéglő a bejárat mellett. Én metróval mentem, de mivel korábban érkeztem, tettem egy kis kört a ház körül, és hát annak alapján autóval elég zsúfoltnak tűntek az utcák parkolás szempontjából. Amikor elérkezett a randi időpontja, hívtam lilikét, de ki volt kapcsolva. Nem estem pánikba, mert már jól ismerem, készülök a csúszásra, és ő is tudja, hogy nem veszem zokon, ráérős típus vagyok, úgyhogy kerestem egy padot a közelben olvasgatni. Pár perc múlva visszahívott, hogy ő is most ért a lakásba, és akkor végre repülhettem hozzá. A bejárat épp nyitva volt, úgyhogy kód nem kellett.

A lakás az egyik emeleten van. Lilike az ajtóból kilépve intett, beléptem, aztán hosszan ölelkeztünk. Utána körülnéztem. Nagyon kicsi előtérben álltunk, két ember épp csak elfér benne egymás mellett, jobbra viszont egy tágas fürdőszoba, szemben pedig a lakótér, ami lényegében előszoba, nappali és hálószoba egyben. Miután eljöttem, döbbentem rá, hogy szerintem konyha nem is volt, de valójában csak folyton háttal voltam annak a konyhabútor-sornak, ami elfoglalja a bal oldali falat egészen egy sarokkanapéig. Hiába, no, nem az vonta magára a figyelmemet… A lakás kicsi, de a célnak megfelel, és vadonatúj, úgyhogy az embernek egy szava sem lehet. A kanapé ággyá alakítható, két ember kényelmesen elfér rajta. A fürdő tiszta, káddal és zuhanyfüggönnyel, a kád szélén öt vagy hat tusfürdő, a mosdónál szájvíz. A törölköző jó puha.

Lilike épp csak előttem érkezett, úgyhogy utcai szerelésben fogadott, de aztán átöltözött, és a fekete testhez simuló ruháját vette fel, amit már sokszor láttam rajta. Ölelnivaló, és nagyon jó illata van (neki, nem a ruhának). Magas, karcsú, nagyon jó alakú csajos nő, csókolni való nyakkal. Imádom, ahogy a tenyeremhez szorítja az arcát, amikor megsimogatom. Van rajta néhány diszkrét tetoválás, a fotóin ezek nem látszanak, de tényleg alig tűnnek fel (a bokáin, az egyik csuklóján és a tarkóján, és többet nem is akar, azt mondta, az már sok lenne), egyébként viszont megfelel a képeinek. A haja nagyjából a válláig ér, barnás-szőkés, a szeme gyönyörű, a kis füléről már az előző beszámolómban is áradoztam (szerinte nem is kicsi), az orráról még nem, pedig azt is imádom. Olyan kis aranyos formája van, de leírni nem tudnám, csak egy külön novellában. Már attól megkeményedtem, ahogy az orrunkkal simogattuk egymást, miközben piciket csókolózgattunk. Szóval magas, karcsú, kerek kis popsival, amit egy következő alkalommal nagyon meg fogok szeretgetni, mert egy ideje alig láttam, ugyanis lilike mindig magán tartja a ruhát, csak legyűri a derekára, mert szégyelli a kis pocakját. Nyilván megkérhetném, hogy vegye le, de nem akarok ilyen otromba lenni. Majd eljön annak is ideje. Szóval le szokta gyűrni a ruhát a derekára, és az ember akkor láthatja a mellét, amire viszont ő is joggal büszke, a legszebb mell, amit valaha láttam, már az előző beszámolómban is áradoztam róla, megtehetném, hogy egyszerűen bemásolom ide azt a pár sort (gyönyörű! „micsoda forma, gömb, de mégis csepp alakú, és a kicsi bimbó”), no de nem akarom ismételni magam, maradjunk annyiban, hogy a csillagok rámosolyogtak erre a tüneményes nőre, amikor összerakták, ragyognak is az arcán, amikor mosolyog, és úgy tud simulni az emberhez, mintha valóban a barátnője lenne, és nem csak egy kurta óráig tartana ez a gyönyörű csoda.

Gyors zuhi után odafeküdtem mellé a kihúzott kanapéra. Megbeszéltük, hogy szeretne egy sötétebb sötétítőt, mert soknak érzi a fényt (nekem viszont bejön, mert így kedvemre gyönyörködhetek benne), aztán lassan ráfordultunk az érdemibb dolgokra. Kicsi simogatásokkal kezdtük, ő kézbe vett, miközben csókolóztunk, érzéki, lágy csókokkal, lassan, ráérősen, mint akiknek a világ minden ideje a rendelkezésére áll, holott csak egy óránk volt kivételesen (lilikéhez általában két órára megyek). Összeért az orrunk, a nyelvünk, a lábunk, a popsiját simogattam, aztán a kezem elvándorolt a lába közé, óvatosan, majd egyre határozottan két ujjal masszírozni kezdtem, be-benyúltam neki, és vagy tíz percig tartott ez az előjáték, már ő is benedvesedett, amikor lejjebb csusszantam, ő a hátára feküdt, és elkezdtem a nyelvemmel kényeztetni. Lilikének gyönyörű, lepkeszárnyakként kibomló kisajkai vannak, külön élmény a nyelvemmel félrehajtogatni őket, hogy a csiklójához férjek, de két-három perc után éreztem, hogy most nem erre vágyom, és valójában ő sem, úgyhogy gumit kértem, és egy pillanattal később már helyezkedtünk is misszibe, amiről a sok-sok randink során kiderült, hogy a kedvenc közös pózunk. Lilike a párnának és a karfának támasztotta a fejét, én a homlokának az enyémet, vagy a vállgödrébe bújtam, közben elkezdtem lassan mozogni, aztán gyorsabban, aztán mindenkinek a képzeletére bízom, volt ott mindenféle előre-hátra mozgás mindkettőnk részéről bő fél órán keresztül, ahogy már csak szoktuk, visszatartottuk, amit csak kell, lilikével ugyanis nem szabad elkapkodni az orgazmust, ő sem többmenetes típus, és én is inkább egylövetű vagyok, úgyhogy tökéletesen egymásra találtunk, úgy egyensúlyoztunk az orgazmus peremén, ahogy a nagykönyvben tanítják (ezt is megénekeltem már az előző beszámolómban, pontosabban azt, hogy honnan indultunk a legelső találkozásunkkor), néha lilike emelte fel a csípőjét úgy, hogy ő mozoghasson alattam, általában viszont én diktáltam a tempót, figyelve a kis jeleket, hogy neki mikor jó, óvatosan, gyorsabban, lassabban, máskor pedig persze szaván fogtam és dugtam, ahogy kérte („Dugjad! Dugjad!”), szóval részletes és alapos és kimerítő élmény volt, és egyszer csak végül elheveredtünk, mert kihoztuk a helyzetből mindazt, amit lehetett, és őszintén bevallom, hogy eléggé el is fáradtam, el is lankadtam egy kicsit.
Lilike viszont elszánta magát, hogy ezúttal nem hagyja ennyiben a dolgot, merthogy általában annyira túlhúzzuk ezt a játékot, hogy „csak” száraz orgazmusom van, amit nem szabad lebecsülni, sőt, mélyebb és borzongatóbb élmény, mint amikor ejakulálok, lilike viszont úgy döntött, hogy ezúttal nem enged el anélkül, hogy elengedném magam. Úgyhogy lejjebb csúszott, és egy pillanat alatt újra keménnyé varázsolt. „Ajjaj!”, mondtam, mert éreztem, hogy ebből most tényleg lesz valami, ő nevetett, szájába vette a makkomat, hosszan bent tartotta, ahogy már csak szokta, néha viszont a farkam tövét csókolgatta, nyomta a nyelvével a golyóknál, aztán újra a makkomat vette be, és közben épp csak jelzésértékűen meg-meghúzott a kezével, mert pontosan tudta, hogy erre van szükségem: szolidan, de határozottan ingerelt, és pár perc múlva éreztem, hogy itt a vége, úgyhogy átvettem az irányítást, és három-négy rántás után a nyelvére, a szájába élveztem egy tekintélyes adagot. „Ezt megkaptam”, mondta, és mindketten nevettünk, hogy legszívesebben rögtön össze-vissza csókolgattam volna, de előbb kaptam zsepit, és ő is kiszaladt a mosdóba picit tisztálkodni.

Egy órára mentem, extrát nem vettem igénybe, ennek megfelelő volt az elszámolás is. Az összeget letettem az asztalra a randi végén.

Mit is mondhatnék? Lilike számomra a tökéletes partner, akivel már az első alkalommal ráéreztünk egymásra, és ez mindennél többet számít. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy felhívtam pár hónappal ezelőtt, felejthetetlen órákat éltünk át együtt, minden alkalom ünnep, amikor meglátogatom, mert egyszerre lányos és nőies, egy igazi tünemény, ha pedig ő is elengedi magát, amiben szerencsére számtalanszor volt részem, akkor egy százezer fokon lángoló szexistennő, mindenféle izgatóan érdekes erotikus fantáziákkal, amelyeket remélem, hamarosan együtt is át fogunk élni. Szóval nem kérdés, hogy megyek-e még hozzá. Hajjaj!