Blanchesal a beszis körökben unortodoxnak mondható személyes ismeretségünk még jóval a covid előtti időkre nyúlik vissza. Ennek a nem túl intenzív, ámde valamelyest bizalmi kapcsolatnak köszönhetően általában akkor is el tudom őt érni, ha éppen nem hirdet, így az egyeztetés gördülékenynek mondható, ha pedig hozzáveszem, hogy napon belül jelezve is partner volt abban, hogy fél órával előre hozzuk a megbeszélt találkozónkat, akkor azt kell mondjam, hogy az egyeztetés hibátlan.

A belváros Szíve, és mivel kivételesen gépkocsival érkeztem, így tapasztalatból mondhatom, hogy bár errefelé szinte mindig rémálom a parkolás, ezért én is egy távolabbi helyen tettem le a gépsárkányt, de az óvintézkedés ezúttal felesleges volt, a bejárathoz közel számos parkolóhely akadt. Lehet, hogy ez csak a VB miatti Andrássy úti lezárás-para miatt volt, szóval máskor parkolóhely keresős körözésre számítsatok, vagy gyertek BKV-val, kerékpárral, rollerrel, gyalog, vagy bánomisénhogy.

A belváros régi házai között egy viszonylag új építési ingatlan. Maga a pici, amerikai konyhás lakás a már mindenütt máshol megszokott, Blanchera jellemző patyolattisztaság és egyben otthonosság. Fehér falak, fehér ágyterítő, fehér párnák, és talán még az ággyal szemben lévő tükrös gardróbszerkény is fehér.
A fürdő szintén kicsi, de makulátlan, a tisztálkodószerek között illatmentes férfi mosakodó, amit máshol kevés helyen látni.

Blancheról szerintem a legélénkebb fantáziával megáldott pasik sem mondanák meg az utcán, hogy milyen hivatást űz.
Blanche régebben arcos fotókkal hirdetett, de a diszkréció az diszkréció, így az őt nem ismerőknek javaslom, hogy a formákat illetően higgyenek a képeknek, ami pedig az arcot illeti, ott higgyenek a beszámolóknak. Blanche fehér bőre és vörös haja kicsit a született feleségek Bree-jére (Marica Cross) emlékeztet.
Mostanában – legalábbis azt mondják – bizonyos felnőtt oldalakon üstökösként tűnt fel Elly Clutch, de Blancheról inkább csak a vörös haj és a ruhátlanság miatt ugrik be Elly, egyébként nem túl nagy a hasonlóság.

Na de vissza Blanchehoz, akin minden természetes (talán a hajszíne festett), izmos teste, bőre, mellének és fenekének feszessége cáfolja korát. Arca helyes, vörös, vékony szálú haja egyáltalán nem boszorkányos, köszönhetően annak, hogy civilben a visszafogottsága a legjobb inkognitója. Ez a kimértség jellemzi a belépést is. Tyúkláb mintás egyberuha, magassarkú, szemüveg a fogadószett, ez utóbbi az együttlét alatt is rajta maradt.

Sosem voltam biztos benne, hogy képes vagyok-e úgy beszámolót írni Blanceról, hogy az az ő valóját mutassa be, nem pedig az én perverzebbik énemhez való alkalmazkodóképességét. Mostmár azonban nem halogatom tovább, hiszem ő sem szokott tétovázni, hogyha valamilyen csatornán megkeresem egy személyes találkozó reményében.

Szóval Blanche ruhában fogadott, kis beszélgetés (előfordult, hogy annyira belefeledkeztünk, hogy átbeszéltük az egyórásra tervezett találkozót, mire komolyabban elkezdtünk matatni egymáson – úgyhogy most igyekeztem a farkamra hallgatni és a mondanivalója mellett a fizikai valójára is figyeltem, az pedig azt mondta, hogy kurva gyorsan húzzak el fürödni, mert az előttem lévő test egész estés, nekem pedig csak egy órám van) majd tisztálkodás.
Mire visszaértem, addigra Blanche keki(?) színű fehérneműben várt az ágyon. Mellé térdeltem, haját simogattam és számhoz húztam a száját. Nem ellenkezett. Sőt! Odaadóan, beleélősen, nyálasan, de nem tocsogósan csókol. Két ugyanazon embernél sem ugyanaz minden találkozó, Blanche nyelve és az enyém újból és újból bemutatkozik egymásnak, szép lassan összeismerkednek, majd a végén már olyan szoros a barátság, hogy szinte kár azt félbeszakítani… csak hát nekem máshol is dolgom volt, úgyhogy szétcsatlakoztunk, hogy aztán újra kapcsolódjunk. Nyelvem immár nem szájában kalandozott, hanem a szeméremajkak között. Izgalmas felfedező út volt, mivel Blanche nem egy kesztyűbáb, akit bárki is az ujjaira húzhat, így a franciás igyekezetet testének simogatásával próbáltam élvezetesebbé tenni. A fogadókészség, apró rángások, kis szuszogások megvoltak, de hogy valójában milyen eredménnyel jártam, annak csak Blanche a megmondhatója.

Miután nagyjából mindkettőnknek helyreállt a pulzusa, Blance rögtön hozzáfogott az enyém feltornázásához. Kevés olyan bájos és elegáns lányt láttam úgy franciázni, mint Blanche. Nem először éreztem, de most is hihetetlen, hogy ez a kedves, visszafogott(nak tűnő) lány milyen átalakuláson megy át. Szopás közben végleg eltűnik a kimértség utolsó morzsája is. Finoman, de meglepően mélyen el tudja nyelni ceruzát, néha finoman kezez, de inkább csak célra tartja a tövénél fogva, vagy a zacsit simogatja, ami igen-igen jól esett nekem.
Időérzékem cserbenhagyott, de azt tudtam, hogyha hagyom, hogy végigvigye a produkciót, akkor sem időm, sem erőm nem lesz, hogy újra hadrendbe álljak, úgyhogy inkább gyorsan felmarkoltam egy kis tasakot, szájjal feltéptem, hogy aztán a meggypiros gumit Blanche helyezze a farkamra.

Először szemből, misszionáriusban, lassú tempóval hatoltam belé. Élvezet volt, ahogy halkan felnyögött az első mozdulatnál. Szenvedélyes csókolózás közben növeltük a tempót, hogy aztán csattogva, szuszogva, nyögve ölelkezzünk. Sokáig a tükörben is elfelejtettem nézni, hogy milyen átkozottul jól mutatunk együtt. Néha feltérdeltem és kikerekedett szemmel bámultam, hogy a vörös kotonba bújtatott hímvesszőm, mint valami véres kard (pallos? phallus?) ki-be jár vendéglátóm borotvált puncijában. Ilyenkor volt, hogy derekát markoltam, vagy izmos hasára támaszkodtam, de előfordult, hogy vékony, kecses nyakára csúszott a kezem, de Blanche ekkor sem ellenkezett, mi több, volt, hogy ő is ráfogott a mancsomra, ami a nyakát szorította.
Blanche remekül és fáradhatatlanul lovagol, de most én kardióztam, ezért nem akartam felülre „kényszeríteni”, inkább csak oldalára fordítottam és hosszasan élveztem, ahogy minden döfésnél tövig szaladt a farkam, miközben a zacsit a szeméremdombhoz való csapódás stimulálta. Így aztán milliméterről milliméterre, centiről centire, minden lökésnél közelebb kerültünk az ágy széléhez, miközben Blanche szinte a hasára fordulva tolta ki a fenekét, én pedig hajába kapaszkodva húztam vissza, nehogy leessen az ágyról.

Mondanám, hogy még órákig bírtam volna, de sajnos a rohanó idő miatt elengedtem magam, de valójában már nem igazán tudtam és akartam tűrtőztetni magam, inkább hagytam, hogy jöjjön aminek jönnie kell. Meg is jött, de nem jutott messzire, mert a gumi könyörtelenül fogságba ejtette a nagyreményű sokaságot. Még pár rendkívül óvatos, levezető mozdulat Blanche puncijában, majd kihúztam a farkamat, csomót kötöttem az óvszerre és az ágyra dőltem pár percet szusszanni a búcsúzuhany előtt.

Blanche vigyáz az egészségére, nem iszik alkoholt, nem eszik csokit, úgyhogy majdnem pár kosár háztáji zöldségben – uborka, répa, padlizsán – állapodtunk meg tiszteletdíj gyanánt, de aztán maradtunk a virágszálaknál, amelyekből átlagos méretű csokrot kell kötni, de így jártam jobban, mert hiába lehetne a koviubi az új rózsa, a rezsit sajnos nem lehet leróni két üveg roppanós, sós de egyben savanyú uborkával az MVM felé.

Mit is mondhatnék? Ha valahol, akkor Blanchenál át lehet élni a barátnő érzést. Sőt, inkább a feleség érzést, annak minden hátránya nélkül. Blanche tudja/érzi, hogy mi kell a másiknak és azt, hogy mi kell neki és ettől lesz a hagyományos, pornós elemeket nélkülöző együttlétből is egy fantasztikus, emlékezetes szex. Egyébként is nagyra értékelem ezt az érzékeny, ámde határozott, céltudatos, mindamellett humoros lányt, az pedig megkoronázza az ismeretséget, amit az ágyban művel. Örülök, hogy megismerhettem.