Vasárnap délután hívtam Szilvit. Jókor kerestem, még aznap estére adott is időpontot. Mindent lebeszéltünk a telefonban, még a tiszteletdíjat is lefixáltuk. Így semmi meglepetés nem érhetett, gondoltam.

Örsnél fogad. Szerintem mindennel is oda lehet jutni. Én kocsival érkeztem. A parkolás sima liba, csont nélkül találtam helyet.

Telefon a ház elől a megbeszélt időpont előtt 3 perccel. Aztán a legutolsó hívást a megbeszélt idő után 18 perccel indítottam. A köztes időt pedig sorozatos hívásokkal töltöttem ki. Persze sikertelenül. SMS-t küldtem, válasz nélkül maradt. Ma sikerült beszélnem vele. Kiderült, elaludt, nem hallotta a hívást. Semmi gond, én ott voltam linkre. Erre rám förmedt mondván, hogy már elnézést kért, mit várok még. Semmit. Elnézést, hogy zavartalak. Csak elvettél majdnem 2 órát az életemből, feleslegesen.