A hírdetését mindkét oldalon láttam. Telefonon hívtam, "recepciós" hölgy vette fel, azonnal (fél órán belül) tudott fogadni, roppant egyszerű volt, nem tudom jobban ragozni.

Alapvetően autóval közlekedem, most is így volt. Budapesten elég jó a helyismeretem, így az odatalálás nem volt gond, gps-t nem használtam. III. kerület, Lajos utca-Duna közötti elhelyezkedő mellékutca. BKV járatok vannak (HÉV, busz). Hétvége lévén a helytalálás könnyű volt, napközben (különösen munkaidőben) szerintem teljesen más a helyzet. Új építésűnek mondható épület egyik emeleti lakása, lift van.

Egy helységből álló lakás, konyha-szoba egyben, masszázs hangulat kialakítva. Részben bordó fal, modern stílusú, fényes, bordó konyhabútor, bézs kanapé, masszázságy, hangulatfény, azt mondanám, a szokásos, hangulatos berendezés, ami egy olyan szeánszhoz illik, mint amiért én is jöttem. Fürdőben több tusfürdő, kád. Melegvíz is van:-)

Úgy látom, hogy a III. kerületi szalonoknál egyre inkább hozzá kell szokni az erős retushoz. Emili esetében is ez a helyzet. Az már alap, hogy a tetoválások le vannak retusálva, amelyet alapesetben megértek, mert erről ugye "beazonosítható" a hölgy az ismerősei számára, de Emili arccal hírdet, így itt kevésbé értem a dolgot. Ezen kívül az itt látható fotók alapján én azt gondoltam, hogy Emili egy kreol bőrű, sötét hajú lány, kicsit "távol-keleti" beütéssel. Úgy mentem oda, hogy az lesz az első kérdésem amennyiben nem vagyok indiszkrét, hogy rákérdezek a származására. A valóság azonban köszönőviszonyban sincs a képekkel.
Egy alacsony (mondjuk ez nem volt meglepi az adatlapján szerepeltek a méretek), tetovált, fehér bőrű lány fogadott. Ha retus nélküli fotók lettek volna feltöltve, akkor is meglátogatom, mert jó nő, a feneke meg a melle is szuper, csak nem értem, miért kell ilyen erősen torzítani a valóságot. Amúgy Emili csöndes, visszafogott hölgy benyomását keltette, nem egy csacsogós, szószátyár, inkább komolynak mondanám, persze kedves. Érkezéskor tanga-melltartó kombóban fogadott, a melltartó valamikor masszázs közben került le róla.

A masszázs hason fekve kezdődött, mint általában szokott. A fenekem és a lábaim betakarta, deréktól felfelé kezdődött a masszázs. 4 részre lehet osztani, mint Koppányt: deréktól felfelé jobb oldal, majd bal oldal, deréktól lefelé bal oldal, utána jobb oldal. Közepes errősségűnek mondanám, szakszerűnek is tűnt, én ezt a fajtát (vagy az érzéki simogatósat) szeretem, mert meg is vagyok masszírozva, de nem kell feszülnöm a túl erős nyomkodások miatt. A deréktól lefelé történő masszázsnál külön figyelmet kaptak a lábfejek.
A "negyedik negyed" végét úgy vártam már, mint a vízilabda csapat az olimpiai döntőben, aki 3 góllal vezet és arra vár, fújják már le, jó ez az eredmény.
A masszázs közben nem voltak benyúlások, kb. 40 perc után jött a fordulás.

Emilinél csak kézi levezetés van, ez az adatlapjából meg a korábbi beszámolókból is kiderül, így erre készültem, nem voltak egyéb elvárásaim.
Ami tetszett, hogy nem egyből ráfogott a szerszámra, hanem megmasszírozott előlről is, bár ez már inkább erotikus simogatás volt. Én közben óvatosan simogattam, de inkább csak a fenekét, a deréktól felfelő eső rész simogatását finoman hárította. Kaptam egy kellemes, elnyújtott lingam masszázst, bár az elnyújtás max 20 perc lehetett, mert a 60 perces progiból levonom a 40 perc valódi masszázst, máshogy nem jön ki a matek.
A végén kellemes orgazmusban volt részem, utána kicsit még betakart, pihentem, majd vízzel kínált, amit elfogadtam.
A masszázs közben nem beszélgettünk, ő gondolom a masszázsra koncentrált, nekem inkább a a fordulás utáni időszakon járt az agyam. A végén az öltözködés közben azért váltottunk néhány szót, szóba került 1-2 perc erejéig a többi, ugyanitt dolgozó lány, de erről ennyit.

Extrákról nem tudok, nem is jött szóba. Azt kaptam, ami az adatlap alapján várható volt. Az elején mindig rákérdezek, hogy rendezzem-e előre a dolgot, Emili azt mondta, hogy a végén. Így is tettem, az asztalra raktam. Budapesti átlag alatti a mértéke.

Összességében azt tudom mondani, hogy kellemes élménnyel és kielégülve távoztam, több tapperolás (részemről az ő irányába) fokozta volna a hangulatomat, de hiányérzetem nincs. A retusált fotókkal kezd tele lenni a hócipőm.