Dzseni feltűnése óta a kedvencek között van, mint potenciális meglátogatni kívánt hölgy. Az utóbbi időben igen kevés kimozdulási lehetőségem, szabadidőm volt (ezért nem is születtek meglehetősen jó élményekről sem beszámolók), ennek köszönhetően lemaradtam pár ígéretesnek tűnő lehetőségről is, és nem tudtam visszatérni oda sem, ahová amúgy szívesen visszatértem volna. Így meglehetősen nagy elvárásokkal hívtam Dzsenit, szerencsémre egyből sikerült is megfelelő időpontot találni a tervezett másfél órára.

Csúcsidőben, amikor az időjárás engedi, kerékpárral közlekedem, most is így tettem. Apróbb malőr miatt majdnem elkéstem, de végül utolsó pilanatban bár, de megérkeztem. Elég frekventált hely, tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthető, és parkolóhely is volt a közvetlen közelben.
A cím egyértelmű, aki eltéveszti, csak magát okolhatja.

A lakásban (vagy egy másikban a házban?) már jártam, minden rendben van vele. Talán az egyetlen problémaforrás a (világos) folyosó végi elhelyezkedés, ami diszkréció szempontjából lehet egyedül kifogásolható, de szerencsére nem volt senki a folyosón sem érkezéskor, sem távozáskor (ezt vendéglátóm ekkor ellenőrizte is). Fürdővel minden rendben volt, kádban zuhanyzás lehetőségével, megfelelő választékkal (tusfürdő, dezodor többféle, szájvíz).
A szoba közvetlenül a fürdőszoba mellett volt, kényelmes volt minden szempontból. A ruhákat egy nagyobb fotelre tudtam elhelyezni, a központi helyszín egy kényelmes ágy volt.

A fényképek ígéretesek, de annál már rutinosabb vagyok, hogy arc nélküli képektől túl sokat várjak, megtanultam már, hogy ez zsákbamacska. Valamiért mégis bepróbálkoztam elsőre egy másfél órával, bízva a megérzéseimben.
Az ajtónyitás után jött a megnyugvás: külső szempontjából nem nyúltam mellé. Dzseni egy jó alakú, szép fiatal lány. Középhosszú, gondozott haj, kedves, szép arc. A kor szinte biztosan stimmel. Nem az egészségtelenül vékony, hanem a pont jól vékony kategória. Szép lábak, fenék, nem nagy, de mind alakját, mind a bimbót tekintve szép mellek. Később tapinthattam is őket, szerencsére. Tetoválásokra nem emlékeztem, tehát vagy nem voltak, vagy ha voltak is, nem voltak zavaróak. Bemutatkoztunk, gyorsan meg tudtam állapítani, hogy nem csak a külcsíny nem lesz ellenemre (nagyon zavaró tud lenni akármilyen szép lánynál is, ha a személyiség nem ér el egy bizonyos szintet). Optimistán, elégedetten követtem tehát Dzsenit a szobába.

Rövid beszélgetés után elmentem zuhanyozni, amit a szükségesnél nem nyújtottam tovább. Nagyon jól esett, elég fárasztó napon voltam túl.
Visszatérve megegyeztünk a keretes szerkezetben, fel- és levezetés közé helyezve a masszázsra szánt időkeretet. Később majd részletezem, miért, de elég kevés idő jutott rá, amit bántam is, meg nem is. Azt már az elején leszögeztük, hogy Dzseninek túl sok tapasztalata, szaktudása nincs e téren, de ezen az oldalon kvázi örök igazság, hogy legtöbbünk nem elsősorban e célból látogatja a lányokat, többségüket legalábbis nem. Így én sem. Jól esik a törődés, akár gyúrást, akár simogatást kapok, de ez igazán másodlagos.
Dzseni adott, amennyit tudott ezen a téren, becsülettel, jól esett, de őszintén szólva, a beszélgetésünkre sokkal jobban vissza tudok emlékezni, mint arra, hogy hol kezdte, mely testrészeim milyen sorrendben kerültek sorra, hol, milyen erősséggel, milyen hatást kiváltva masszírozott. Ami biztos, hogy jól esett, és még sokáig el tudtam volna viselni. Ennek oka azonban inkább a személyisége, egyénisége, odaadása volt, mint masszázstudása.
Mindeközben viszont nagyon jót beszélgettünk. Egy értelmes, nyitott, érdeklődő, célokkal rendelkező fiatal lányt ismerem meg benne. Azt gondolom, ez a része az együtt töltött időnek legalább annyira fontos ebben a szegmensben, mint a masszázs testre gyakorolt hatása.

Már az elején leszögezte, hogy csók és NFVSZ nincs nála, még extraként sem. Előbbit nem szoktam kérni (volt, hogy kaptam, volt, hogy jól esett volna, de extraként simán ki tudom hagyni), utóbbit kedvelem, ha olyan a partner, de tudok nélküle élni. Sorolt fel néhány extrát, de maradtunk az alap programnál.
Kis verbális ismerkedés után (mely során megegyeztünk, hogy mindketten a finomabb, érzékibb hozzáállást kedveljük) felfedezőútra indult testemen. Nem kellett sok idő, hogy "ott" kössön ki, amit legkevésbé sem bántam. Finoman fogta kézbe, és lecsukott szemmel (amit végig fenntartott), finoman elkezdte nyalni, szopogatni a szerszámot. Nagyon izgató és szép látvány volt, ahogyan csinálta, én pedig átadtam magamat az élvezeteknek. Bár technikája nem volt kifinomult, felépített, de mégis pont úgy csinálta, ahogyan én szeretem: lágyan, lassan, odaadóan. Egy idő után kérésemre levette a melltartót, és én is tudtam fenekét, hátát, melleit simogatni azokban az időszakokban, amíg úgy helyezkedett, hogy elértem. Bár van kölcsönösség nála, nem alakult úgy, hogy simogatásnál több interakcióra került volna sor, én pedig nem erőltettem. Néha kézzel is rásegített, de ez inkább csak az élményeket fokozta, mintsem zavaró lett volna. Ahogyan egyértelművé vált mindkettőnk számára, hogy közel a vég, intenzívebbé vált a száj- és kézmunkája, mely meghozta hatását.

Masszázs után a már az első körben megtapasztalt lehunyt szemekkel kivitelezett lassú, finom kényeztetés kezdődött újra. Itt már a bugyit is sikerült leimádkozni, és finoman az ujjammal azokon a területeken is simogatni, amit az első felvonásban kihagytam. Az ujjazás extra, ebben megállapodtunk, hogy nem kérem, de a simogatásnak nem volt akadálya. Átfutott a fejemen, hogy kérjek kölcsönösséget, kedvem lett volna megkóstolni, de ráutaló magatartást nem tapasztaltam részéről, az addig felépített varázst pedig nem szerettem volna megtörni, esetleg kellemetlen helyzetbe hozni, így átadtam magamat neki. Ugyanazzal az őszinte, ösztönös lágysággal kényeztetett másodszor is, én pedig közben élveztem a látványt és finoman én is simogattam őt. Szeretem azt, amikor érzem az ösztönösséget, érzésre ez a program sem volt felépítve, irányítani mégsem kellett, minden mozdulatában találtam valami nagyon finomat, nagyon élvezhetőt. Nem volt kérdés, hogy másodszorra is eléri a foglalkozás a célját, ismét a kezei között ért a vég. Talán egyetlen hiányérzetem itt volt: a célbaérést nem követte levezetés, csak tisztálkodás, de ez csak minimális mértékben számított ott és akkor. Illetve, bár volt még a megbeszélt randiból legalább 15 perc, kicsi sürgetést éreztem itt már, amit betudtam annak, hogy valószínűleg utolsó vendég voltam aznap, és persze azt sem tudhatta, hogy a záró zuhanyzás nem tart majd ugyanolyan hosszan, mint megérkezéskor.

Az öltözködés alatt még beszélgettünk az esti terveinkről, így az is a korábbi jó hangulatban telt, majd az ajtóban búcsút vettünk egymástól azzal, hogy valószínűleg lesz folytatás.

Az extrák tiszteletdíjára nem kérdeztem rá, nem terveztem élni velük, ami számomra hozzáadott értékkel bír, az Dzseninél nem elérhető. A végén, nem túl nagy feneket kerítve a kérdésnek, rendeztük a tiszteletdíjat, ami pont annyi volt, amennyiben a telefonban megállapodtunk. Az átlagnál egy hajszálnyival magasabb az alap díj, ami a hölgy paramétereit, kedvességét, hozzáállását megismerve indokolt.

Vagy nagy szerencsém volt évekkel ezelőtt, és sorban belefutottam olyan hölgyekbe, akik magasra helyezték a mércét, vagy nem tudom, de nem könnyű megtalálni az ideális törzshelyet: Fontos a külső (arc), az igényesség, ápoltság, kedvesség, a megfelelő technika, hozzáállás és mindez elérhető áron. :)
Dzseni ezek nagy részét hozta, több szempontból nagyon magas szinten. Pályájának még nagyon az elején jár, ha megmarad ezen a területen, és tanul egy kis rafinériát, csábítást, az ösztönösséget nem feladva beletesz tudatosságot, akkor fényes pálya áll még előtte. Nagyon fontos, hogy emberi, személyiség oldalról is kellemes partner, a randinknak nem volt egyetlen olyan pillanata sem, amikor megkérdőjeleztem volna, hogy jól döntöttem. Voltak pillanatok, amelyek beégtek a retinámba, és volt olyan terület is, amiben ha fejlődik, akkor az a kategória lesz, ahol szívesen válik az ember törzsvendéggé. Nagyon kellemes, emlékezetes maradt az együttlétünk, testileg és szellemileg is felfrissülve, mosolyogva távoztam.