Kora délután hívtam fel. Kedvesen bár kis kitérőkkel elmondta a lehetőségeket, amiket én megfelelőnek találtam. Az ár is jóval az átlagalatti volt, így megbeszéltem vele a találkozót.

Valóban kaotikus a parkolás, érdemes erre kicsit rászámolni és előbb érkezni. Kellett 10 perc, mire le tudtam parkolni.

A várt találkozó elmaradt végül. Ő is ott volt és én is időben érkeztem. A probléma ott volt, hogy már az első perctől kezdve siránkozott, hogy milyen nehéz neki és milyen kevesen keresik, és mi lesz így vele, bezzeg a fiatalabb lányoknak menyire megy, és ez a kolléganője, meg az a kolléganője és a hirdetési oldalak is milyen drágák, stb. stb. Mondtam neki, hogy én is itt vagyok és miatta jöttem el hozzá, de a siránkozásra nem vagyok kíváncsi, nem azért mentem. Elnézést kért, de két perc múlva ismét elkezdte, hogy új törölközőket kellene venni, de milyen drágák és még a rezsi is megemelkedik... Na itt szakadt el a cérnám. Közöltem vele, hogy most elvesztett egy kuncsaftot a siránkozásával. Nem tudom ki hogy van vele, de én nem azért látogatok meg egy hirdetőt, hogy a sirámait hallgassam. Azokat otthon is hallom eleget és a munkahelyemen is akad belőlük bőven. Kicsit kikapcsolódni megyek el valakihez, de ha ugyanaz a légkör fogad, arra már nem vagyok vevő. Elköszöntem tőle és leléptem.