Az egyeztetés nagyon simán ment, mármint Alice kisszerelmemmel. Valóban nagyon rugalmas volt (lásd bemutatkozó szöveg). A többi már kevésbé volt egyszerű, hiszen 4 dolgot is össze kellett hangolni: Alice naptárán, a saját alibimen felül - új elemként - a randihelyszínt is, és még az időjárásjelentést, mert lehetőleg szerettem volna elkerülni a nagy kánikulát.

Épp túljutottam egy többhetes elég zűrös időszakon, és kezdett fortyogni bennem az "életösztön", amikor jött egy apró jel tőle. Váltottunk néhány üzenetet, utána felhívtam, főleg, hogy a hangját halljam, de azt is megkérdeztem, mit kell tudni az escort találkozásról, milyen igényeknek kell megfelelni. Kitűztünk egy időpontot, de nem volt hozzá helyszín. Saját cím és szálloda nem jöhetett szóba, de itt volt a pesti "randikuckók" lehetősége. Hogyan lehet egy ilyen randikuckót megszerezni? nagyon nehezen. Vagy szerencsével. Az Interneten utána néz a kanos emberfia, jó pár találat feljön, felhívja azokat, majd rájön, hogy minden foglalt egy hétre előre! Vagyis egy-két héttel előre kellene tudni gondolkodni -- irigylem, akik ezt megtehetik. Nekem nagy szerencsém volt, mert holnaputánra megkaptam egy helyet, de kompromisszum árán: a kuckó csak bő másfél órára állt rendelkezésre. A címet sms-ben küldtem meg Alice-nak, ott találkoztunk.

Kinek milyen helyszínt sikerült biztosítania. Ennek a randikuckónak a helyszíne a Vizafogó városrészben volt. Busszal és trolival jól megközelíthető, a 3-as metró állomásaihoz jó pár sarkot gyalogolni kell. Alice ezt választotta, tömegközlekedéssel jött és ment. Én kocsival.

Vicces ezt itt most a szokott szempontok szerint ismertetni, hiszen escort lévén a helyszínt én választottam, én szerveztem, tehát az olvasó szemszögéből ennek semmi jelentősége, semmi haszna. Ismétlem: kinek milyen helyszínt sikerült biztosítania.

Azt azért érdemes ismertetni, hogyan működött a rendszer: a megérkezés után hívni kellett a kapcsolattartói telefonszámot, aki megadta a kapukódot és a lakás számát. Az ajtó nyitva volt, belül a kulccsal. Az asztalon kellett hagyni a megadott szobaárat és ennyi. Senkivel személyesen nem beszéltem és nem találkoztam ezután.

A lakás amúgy tiszta volt, egyszerű berendezéssel, padlólapos hidegburkolattal. Az előtérből nyílt az amerikai konyhás nappali egy nagy franciaággyal, az étkezőbútor és a konyhapult pedig jó szolgálatot tett és tesz annak, aki nem csak az ágyban képzeli el a szexcsatát, vagy főzőcskézni akar :-) Az amúgy megfelelően tiszta fürdőben várt bennünket két száraz törölköző, a zuhanyfüggönyös kád sarkán pedig egy női és egy férfi (csecsemő-márkájú) tusfürdő. Minden (!) másról, így pl. a szájhigiéniáról is a látogatónak kell gondoskodnia.

Hát ez az, a nagy rejtély: vajon milyen is Alice civil megjelenése? Nincs rejtély (biztos mosolyog ha ezt olvassa), semmi kihívó, de nem is decens. Olyan volt most mint egy helyes pesti diáklány, aki a nyári kánikulához öltözött. Ujjatlan sötét drapp vagy homokszínű felső, színben hozzávaló rövid sort, lapostalpú szandál, barnalencsés napszemüveg. Föld színek. És egy nagy tarkabarka (öv)táska. A világosbarna haja apró kontyba fogva. És még mielőtt valaki pajzán agyán átfutna: igen, volt rajta bugyi. :-)) meg melltartó is.

Egyébként ismét csak be tudok állni a kórusba, hogy megénekeljem azt a csodát, amit képvisel, miután levetkőzik. De a tinilányosan vékony alakján, a káprázatosan bársonyos bőrén, az apró és nagyon kerek fenekén, a hosszúkás vékony combjain és a tökéletesre csupaszított (ráadásul) rózsaszín intimzónáján túl számomra van valami, ami még fontosabb: az ölelése és a vonzása (korábban volt, aki ezt kémiának nevezte, volt aki boszorkányságnak: igazuk volt :-)

Olyan volt mint egy igazi randi! Alice egy kicsit előttem odaért, megvárt a kapu előtt, és pár perc múlva együtt mentünk be a lakásba. Azt kértem, legyen a szerelmes barátnőm erre az órára, de ezt nem is kellett volna mondani. Az ajtó becsukása után máris magamhoz húztam és ő fogadta az ölelésekből, simogatásokból és csókokból álló rohamot. Sőt viszonozta, úgy vonzottuk egymást (legalább is ő engem), mint a mágnes két pólusa. Nem is kellene ennél többet írni, mert az egész randinak ez volt az értelme és lényege (számomra): szerelmeskedés.

Na jó azért volt szex is. Az előtérben ledobáltuk a ruháinkat, előreengedtem Alice-t a fürdőbe, de persze utánamentem beszélgetve, kíváncsiskodva, és ő beinvitált a kádba. Irdatlan régen zuhanyoztam utoljára egy lánnyal együtt. A tusfürdő síkos selymességével persze még izgalmasabb volt ölelni őt, simogatni az izgalmas vonalait. Aztán megtörölni. Persze ő is szorgoskodott az igencsak jó formában lévő bőrcerka körül.

Átmentünk a nappaliba, de én az ágy helyett a széket választottam. Indult a híres francia foglalkozás, amit sok beszámolóban százával megörökítettek már, korábban én is. Elém telepedett és mindenféle létező módon a szájába vett. Aztán a talpára állt és mélyre hajolva folytatta ugyanezt. Sokáig játszadozott, pedig kényelmetlen lehetett, át is mentünk az ágyra. Szoros ölelések, csókok, folytatódó szopogatós kényeztetés: édes Alice szája folyamatosan foglalkoztatva volt az ágyon is, vagy így vagy úgy.

De egy gondolathullám jött, nem emlékszem, hogy akár egy szó is elhangzott volna, csak a pillantások villanása: a hátára feküdt átadta nekem a "terepet", azt a fehér-bársony, puha, selymesen izgató terepet. Bokától a fültövéig, a szájától a combjáig, minden cm2-t végig akartam csókolni szerelmesen. Amit mondtam is, csak egy félszeg mosoly volt a válasz. Nyilván a végállomás a mennyek csupasz, rózsaszín kapuja volt. Piócaként cuppantam rá úgy döntöttem hosszan kényeztetem, csókoltam ott és nyelveltem egyszerre mindaddig, amíg az első rezdülések felerősödtek, egyre gyakoribbá váltak és minden férfi kedvenc nedűje is előjött, amit szürcsölhettem is volna, de úgy maradtam, amíg lenyugodott. Nincs is ennél gyönyörtelibb életérzés, mint szerelmesen csókolózni Alice puncijával, amikor élvez. ;-)

Eljött a klasszikus szex ideje. Hagytam, hogy meglovagoljon (szinte mindig így kezdi, ha ő választ), meg mert imádom is, ahogy csinálja. Úgy mozgott, hogy igazi szeretőként odabújt hozzám: csókolt, ölelt és szexelt is. Aztán váltott guggolós lovaglásba, csakhogy csattogjon is kicsit. Átmásztunk a székre, az ölembe ült szemből, kiéltem az egyik kedvenc perverzióm: úgy beszélgetni, ölelkezni, csókolózni a édes nővel, hogy közben tövig magába enged. Ezután az asztal következett volna, de Alice inkább felcsüccsent a konyhapultra. Csakhogy ez túl magasnak és kényelmetlennek bizonyult, ezért aztán hamar lejött róla, a pult elé állt kisterpeszben, előretámasztott a kezeivel és úgy kínálta fel magát. Én a csodás kerek fokhagymagerezd feneke felől támadtam rá fizikailag is és lelkileg is nagyon felaljzottan. Ennek megfelelően a vége már nem annyira szeretkezős szex, mint inkább heves döngetés lett.

Epilógusként Alice a fürdőbe ment rendbe szedni magát, én pedig vonultam utána az élménytől megbódult fejjel. Tucatnyi kérdésem volt / lett volna hozzá mindenről, de ezek nagy része bentragadt. Öltözés után együtt hagytuk el a kuckót, mindketten visszabújtunk a hétköznapi bőrünkbe. A kocsimnál szétváltunk, két aranyos puszival, ő továbbment, mert jobb ilyenkor a fejet kiszellőztetni, mondta. Kicsit szomorúan néztem utána, ahogy távolodott tőlem.

Nem kérdés, hogy amióta felülvizsgálta a csokor méretét, Alice a  jóval budapesti átlag fölé került. De ő nem is átlagos, mint annyiszor elhangzott már. Persze itt el lehet gondolkodni, mennyi is a budapesti átlag, mert ahogy látom, nagy a szóródás, nehéz eligazodni vagy a jó átlagszámot megállapítani.

Amíg ő a kádban volt, a megbeszélt virágcsokrot a levetett ruhája mellé tettem. Köszönte. A többi már az ő dolga volt.

Nagyon erős volt a dilemmám, hogyha elmesélem a találkozót, jót teszek-e vagy rosszat, megszegek-e íratlan udvariassági szabályokat Alice-szal szemben, nem fecsegek-e ki felesleges intimitásokat a személyes kapcsolatunkról és a kis (alkalmi) szeretőmről. A válasz az, hogy részben igen, ez elkerülhetetlen. Ugyanakkor szétfeszített a vágy, hogy meséljek, emléket állítsak ennek (sokadik), de mégis újdonságszerű, különleges találkozásnak. Már napok óta gondolatban beszámolót fogalmaztam, beszámolósorok keringtek a fejemben, úgy éreztem felrobbanok, ha nem írhatom le.

Ráadásul az itteni beszámolók természete olyan, hogy akinek kevés van annak kincset ér, akinek meg sok (annak is biztos jól esnek a szép szavak, de) kevéssé van jelentősége, magyarázta Alice, szóval innen közelítve sem jutottam közelebb a dilemma eldöntéséhez.

Végül az döntött, hogy Alice nemrég beharangozta a nyilvánosságtól való visszavonulását: lehet ez lesz az utolsó beszámoló róla, és akkor annak szerzője lehetnék én.
Aztán eszembe jutott még az is, hogy új saját rekord született: már nemcsak a képzeletbeli szerelemistennői listámat vezeti Alice, hanem statisztikailag is ő lett nálam az első.

És közben már megint azon töröm a fejem, mikor lehetek vele újra együtt...