Eljött az idő mikor úgy gondoltam valami csodálatosat , valami igazán prémium dolgot kell kipróbálnom, olvasgattam...ez után keresetem Vivi-t.
Váltottunk itt néhány sort, majd hamar Viber-en is kapcsolatba léptünk.
Viszonylag könnyen és dinamikusan ment.

Zugló ,Mogyoródi út környéke, abból nyíló kis utca, parkoló hely rendesen volt, kocsival mentem ,nem okozott gondot a délelőtt folyamán a megállás.
Talán ha jól láttam 77 és 82 számú troli volt ami elmehetett a szomszéd utcában.

Abszolút diszkrét hely, 70-es évek derekán épült tisztviselői kocka lépcsőház, első emelete.
Üzenetben kaptam a belépéshez szükséges adatokat előzékenyen.
Gyors lépcsőzés és vendéglátóm, a balra lévő lakásba széles mosoly kíséretében fogadott.
A lakás nem rég vagy közelmúltban lehetett felújítva, igényes átgondolt enteriőr, gondos kezek munkája látszik.
Előszobában cipő le, jobbról egy ajtó, ami talán nem használt szoba lehet, szemben a pici konyha, jobbra beugró, belölle balra a fürdő, szemben a kéjkuckó.
Fürdő teljesen rendben mindennel, felszerelve, puha illatos törölköző, itt minden rendben volt.
Kéjkuckóba tatami vagy szivacs, ki , hogy szereti hívni, ruhának kis kanapé, ahol időzni is lehet a beszélgetésnek adózva.
Elillantam zuhanyozni...

Hát... nem tudom ki, hogy van vele de én totál szétestem a látványtól...
Isten bizony nem tudtam eldönteni, hogy Irina Voronyina vagy Michelle Pfeiffer vár az ajtóban.
Beinvitált, kedvesen mosolygott, kaptam két puszit, majd a kezemet fogva vitt magával...
Na itt azért kellő képen összezavarodott a fritz pontosságom és elszántságom, összekuszálva minden határozott gondolatommal.
A fekete textilbőr nadrágot még meg tudtam jegyezni, de másról már nem tudok nyilatkozni mert összekuszálódtam, valami lenge felső rémlik,
magassarkúval....

Nos nem vagyok egy bő beszédű figura, sőt még most is a dolog hatása alatt vagyok, próbálom az emlékeimet összerendszerezni....lehetetlen.
Olyan élménnyel lettem gazdagabb amit nem nagyon tudok mihez hasonlítani.
Jeleztem csodás vendéglátómnak, hogy a jobb karom, és a derekam nem az igazi, nem vagyok már legényke korú, némi karbantartást meghálálnék...
Minden ment a maga rendjén, minden percben kereste Vivi a kedvemet, a csók az fenomenális vele, kacérul rám mosolygott, majd odaszúrta , hogy jóban leszünk,
mert közös hullámhosszon vagyunk csók témában.
Lehasaltam a tatamin , majd elkezdődött a szeánsz...szakértő kezek közzé kerültem, nem kétség.
Csak úgy repült az idő el is vesztettem az időérzékem...valami olyan odaadással és pátosszal lengett körül amit még nem nagyon éreztem....
A zsákot sem hagyta ki még hátul sem...majd megkért hogy forduljak...
Az egész testével áthatott...belepett, és körbevont...gyakorlatilag elvesztem.

Majd a következő tiszta gondolat az volt hogy a szájában vagyok...de hogy...jézus isten.
Nos...szóval aki volt nála tudja..aki nem az nem is sejti mit vesztett...az amit ott kaptam, még most is kiráz a hideg.
Életem top 3 franciájába sorolnám amit kaptam. Az életet kiszívta belőlem...láttam tetszik neki , hogy ő irányít, gyakorlatilag eluralta az érzékeim.
Nem viccelt, kértem , hogy a szájába mehessek el, egy pillantással nyugtázta, majd mikor a végletekig kizsigerelt hagyott lenyugodni.
technikai szünet.Pár percre eltűnt, majd visszatért.
Próbáltam napirendre térni, de mire feleszméltem már masszírozott, és mosolygott.
Kértem, hogy kisvártatva még egyszer lépjünk a franciák mezejére, nem volt ellenére, nagyon odatette magát.
Nem sokáig kellett gyóntatnia , hogy eldurranjak megint....kertelhetünk de úgy leszoptak, hogy az eszem elment.A technikája valami észbontó.

Nagyon megérte, egy desszert kíséretében adtam át előre a virágcsokrot.
közölte , hogy ez először és utoljára mert nem lesz több alkalmam erre.
Vegyes érzelmeim voltak, mert boldog voltam , hogy ott lehetek, és szomorú, hogy nem lesz ilyen soha többet...

Egyszerűen nem tudok negatívumot találni, egy oroszosan csoda gyönyörű intelligens, határozott, királynő alkat.Maximalista, nem ismer tréfát.
Részünkről valami szerencse folytán rövid időre az alattvalói lehettünk.
Nekem egy életre szóló élmény volt.
És ha még egyszer lenne az elsők között állnék sorba...