Mintha csak újra tini lennék, amikor suliban felfigyel az ember az iskola legnépszerűbb, legcsinosabb, legszebb szőke lányára. Majd hosszú idő után úgy döntesz, hogy márpedig te találkozni is akarsz vele, hezitálsz a kezedben a telefonnal, de végül tárcsázol…
…Kedvesen, de határozottan szólt a telefonba, bemutatkozok, és érdeklődöm, hogy tudunk-e találkozni ma délután. Valójában nem mertem arra számítani, hogy ilyen gyorsan sikerül vele a randi, de meginvitál magához ma este, ha szeretném pár óra múlva kettesben tudunk maradni. Gyorsan elmondja, hogy mennyi matek háziban tudok neki segíteni, ha maradnék nála egy órát, én pedig örültem, hogy én is szabad vagyok, így megígértem, hogy pontos leszek. Végigpörgettem a beszélgetést magamban előtte párszor, felkészülve a lehetőségekre, de végül alig másfél percig tartott a telefonunk, és már csak annyi volt a dolgom, hogy tűkön ülve várjam, hogy elindulhassak hozzá…

… Lizzie elmondta a pontos címet, nagyjából ismerem is a környéket, tudom, hogy ha az ember autóval érkezik, érdemes számolni vele, hogy lehet, hogy keresgélni kell. Izgatott voltam, és késni sem szeretek, még a suliban sem késtem sosem, így korán elindultam. Szerencsém volt, találtam is helyet szinte rögtön, a parkoló órára még a kocsiból is ráláttam. Ez egyáltalán nem volt vészes, még maradt is egy kis időm meditálni.
Mikor odaértem a modern épület világos kapujába, felhívtam Lizziet. Megkaptam a kapukódot, emeletet, ajtót, és már siettem is be. Talán csak figyelmetlen vagyok, talán csak sok minden járt a fejemben, de majdnem észre sem vettem, mikor a lift ajtaja a másik oldalon nyílt, mint amikor beléptem. Kilépve a felvonóból, megláttam az ajtót a csendes folyosón, elindultam felé. Mikor közelebb értem, az ajtó halkan nyílni kezdett. Amolyan mágikus ajtó ez is, ami magától nyílik, nem látsz még senkit rajtad kívül. Belépek. …

… Finom illat, nyugodt félhomály, kellemes meleg otthon. Igazán jól esik a kinti csípős december után. Lizzie világa nagyon barátságos. Otthonos, de nem “házias”, mint a hortobágyi kisvendéglő minden második fogása. Tökéletes távolságra az egyszeri ember életterének szánt lakástól és a hat csillagos szállodák katalógus lakosztályának műviségétől.
Nincsenek éles fények, meghitt szórt világítás veszi körbe Lizzie világát. Csak ketten vagyunk. Lizzie világának legfényesebb pontja (természetesen Lizzien, na meg a szálloda rendezettségű és tisztaságú fürdőn kívül) az ágy melletti kis lámpa, ami tökéletesen van elhelyezve ahhoz, hogy akkor és ott azt láthasd, amit akkor és ott leginkább látni szeretnél, …

… Lizziet. Aki ebben a pillanatban előbújt a mágikus ajtó takarásából, melyet ekkor magunkra is csuk, kizárva a külső világ minden létezőjét, majd felém fordul.
Nehéz szavakba önteni. Arany tincseinél már csak arany szemei csillognak szebben a szűrt fényben. Szemei alatt kedves mosoly, mosolya alatt pedig vadító piros falat ruhadarab, mellyel nem sokat takar etalonból kiöntött tökéletes vonalú apró testéből. Gyönyörű combján tetoválás, ezt csak most láthattam meg. Eddig csak távolról figyeltem őt, mindig is sejtettem, hogy vagány csaj, de az előttem lévő látvánnyal úgy éreztem, egy nagy lépéssel kerültem intimebb közelségbe hozzá, máris felfedett valamit, amit az, aki itt még nem találkozott vele, nem tud.
Az emberi agy úgy működik, hogy amikor felnézünk valakire, vagy valaki nagyon tetszik, hajlamosak vagyunk még feljebb pozícionálni, akár korban, akár magasságban, bölcsességben, tudásban, tapasztalatban. Lizzie a suli rátermett, határozott, hol tünde szépségű hercegnője, hol irtó dögös csaja, a vezérszurkoló, a lány, akit a többi lány körbevesz a folyosón. Semmiképpen sem játszunk egy ligában. És ahogy most itt áll előttem, ez be is igazolódik. Apró teremtés, kislányos báj, lórieni tünde, egy pillanatra elgondolkodom, hogy vajon még annál is fiatalabb-e, mint amit tudni vélek róla. …

… Két félénk puszival üdvözöltük egymást, csevegtünk valamiről, míg levettem a kabátom, cipőm. Talán az időjárásról, talán arról, hogy mennyire volt nehéz vagy nem nehéz ide jutni, nem emlékszem pontosan, teljesen fókuszt vesztettem. Ó, igen. Szereti a csokit. Legalábbis örült annak, amivel kedveskedtem neki, erre emlékszem, mert én is örültem, hogy nem nyúltam mellé.
Lizzie megfordul, jelzi, hogy kövessem, bekísér szobájába. Mikor megérkezünk, veszem észre a kezében az összehajtott törölközőt, nem tudom, honnan került hozzá, ahogy előttem sétált, meglehetősen beszűkült a látásom. “Ide tudsz pakolni.” Mutat a kis asztalra magunk mellett, én elhelyezem kulcs-telefon-óra-tárca kvartettet, közben tovább csevegünk. Elvesztem Lizzie szemében, csak akkor térek magamhoz, mikor édesen mutatja szemével, hogy bizony szükséges lehet még megszabadulni néhány dologtól, például a ruháimtól, mintha ő is türelmetlenül várná a randi további részét, nem csak én. Sietve levetek minden mást is, majd Lizzie bekísér a fürdőbe.
A tündelány boszorkányos ügyességgel lát az ember fejébe. Pillanatok alatt tudja, mit érzel, mire van szükséged, ha kérdez, csak formalitás, a választ már tudja is, ezt a képességét folyamatosan bizonyítja. Lizzie érzi, hogy lassan oldódom fel, így mikor visszatérek a szobába, először felajánl egy bevezető masszázst ismerkedés kép. Örültem, így nekem is könnyebb lesz megközelítenem őt, megérkeznem fejben is. Elfekszem az ágyon, ő fölém térdel, és elkezdi masszírozni a hátam. Beszélgetünk kicsit, amíg masszíroz, amit egyébként igen ügyesen csinál. Nem bántam volna azt sem, ha inkább csak amolyan simogatásokat kapok, de végül egészen tisztességesen átgyúrt, nagyon jól esett.
Majd Lizzie szinte szabadkozva mellém fekszik “hát csak ilyen bevezető masszázs, így ennyit gondoltam”, mondja mosolyogva, miközben elhelyezkedik. Valamikor megszabadult a csipkétől amíg mögöttem volt, mert most teljesen meztelenül bújtunk össze. Megcsókolom, ő visszacsókol, puha érintésekkel, lágyan forrnak össze ajkaink. Sose hagynám abba, ugyanakkor nem szeretnék tolakodó sem lenni, de amint egy picit elhúzódok, Lizzie jön utánam, keres, így nem hagyjuk abba, így folytatjuk még percekig. Lizzie az első pillanattól fogva a fejembe lát, érzi, hogy most szeretgetésre van szükségem, nem annyira hévre, mint intimitásra, törődésre. Lassan cirógatom apró hátát, tökéletes popsiját, ahogy oldalt fekszünk egymás mellett, eközben Lizzie is simogat, pici kezével egyre lejjebb vándorol ,egyre bátrabbak az érintések.
Egyszer csak lassan eltol, jelezve, hogy most feküdjek a hátamra. Ahogy elhelyezkedek, Lizzie fölém kerül, apró puszikat lehel rám, ahogy egyre lejjebb csúszik. Aztán érzem, ahogyan finoman kényeztet szájával, kezével. Törődése nem összpontosul egy pontra, időnként eltűntet, nyelve tánca azonban pontosan tudatja velem, hol is vagyok. Máskor lejjebb kapok nyelvének pajkosságából. Néha ránézek, tekintetünk találkozik, de leginkább csukott szemmel lebegek. Ha másra nem is kerülne sor az este folyamán, én már boldog lennék, de szerencsére szeánszunk nem ért véget, Lizzie megkérdi, hogy forduljunk-e, vagy esetleg vegyen elő gumit. Mindenképp szerettem volna én is viszonozni a kényeztetést, így most én fektettem őt hátára. Ismét szenvedélyes csókokat váltunk, de most erőt veszek magamon, és eltávolodok puha ajkaitól, végig puszilva nyakát, vállát, egészen a tini cicikig, ahol elidőzök keveset, hol egyik, hol másik oldalon. Emlékszem, hogy Lizzienek ez érzékeny pont, így túl sok időt nem maradok, újra elindulok a csodálatos úton, kezeim kissé lemaradva, lassan jönnek utánam.
Megérkeztem célomhoz, apró pamacs jelzi, hogy jó helyen járok. (Úristen, milyen szexi!) Végig csókolom combjait, hasát, egyre közelebb Lizzie legintimebb pontjához. Lassan kezdem én is nyelvjátékom. Ahogy folytatom, meghallom Lizzie sóhajait, melyek egyre mélyebbek, közben egyre jobban érzem comjai szorítását fülemen, ahol már szinte alig hallok valamit a külvilágból. Nem tudom, hogy sikerült-e elrepítenem, de mikor már csak tompa visszhangok jutnak el hozzám, Lizzie minden mozdulatommal egy kicsit oldalra húzódik, pici teste jelzi, érzékeny lett ahhoz, hogy folytassam, pedig kényeztettem volna még akár hosszú órákig is. Feljövök hozzá, megcsókolom, majd azt javaslom, húzzunk gumit. Lizzie óvatosan felhelyezi, amíg hátra dőlök. “Gyere szemből! Vagy szeretnéd inkább hátulról?” Megadta a választás lehetőségének illúzióját, de Lizzie tudta, hogy nem szeretném még ennyire sem távol engedni magamtól, így máris hátára feküdt, ahogy fölé hajoltam, elhelyezkedtem combjai közt. Lassan forrtunk eggyé, ismét csókokat váltva. Ahogy egyre hevesebbek lettünk, ő egyre jobban szorított magához, magába. Mígnem eljött a pont, amikor már túl sok erőt igényelt a koncentráció, főként így, Lizzie szemeibe nézve, elengedtem hát a köteleket és egészen a csillagokig meg sem álltam.
Lizzie engedett a szorításából, lassan kísért vissza a Földre miközben öleltem, mígnem szétváltunk, de csak egy kicsit, és elfeküdtünk egymás mellett. Én a hátamon, ő mellettem féloldalt, átkaroltam, hátát simogattam, ő pedig hasamon, mellkasomon pihentette kezét. Már amikor épp nem gesztikulált, ahogy belemélyedt a beszélgetésbe, irtó cuki, ahogy magyaráz.
Ahogy azt mondtam volt, Lizzie nagyon ügyesen belelát a másik fejébe. Bátran kérdezett bele a magánéletem egy pontjába, melyet a masszázs alatt érintettünk felszínesen, de most picit jobban elmélyültünk a témában. Tudta, hogy nem leszek elutasító, sőt, egész jót beszélgettünk, Lizzie ebben is tökéletes partner. Ezeknek a képességeknek még hasznát fogja a venni a jövőben, beszélgettünk egy kicsit az ő terveiről is. Annyira természetes minden.
Sajnos minden jónak egyszer vége. (Itt persze filozofálhatunk arról, hogy vajon akkor is létezne-e a jó, ha örökké tartana?) Éreztem a hasamon, hogy Lizzie finom ujjbegyei elkezdték jelezni, hogy érdemes lenne felvennie egy köntöst, amit meg is tett, míg én újra meglátogattam a zuhanyzót. Piros csipkés szexi szőke nimfa nyitott ajtót, mikor érkeztem, s most ölelni való gyengéd szerető bocsájt majd utamra, cuki köntösben. …

… Mikor magamhoz vettem a kulcs-telefon-óra-tárca szettet, láttam, hogy az érkezésemkor átadott narancsos csoki és narancs színű kis boríték még mindig ott van, ahová Lizzie érkezésem után tette. Narancsos csoki, narancs színű kis boríték, ez korábban nem esett le, de most biztosan nagyon stílusosnak tűnök. Ha szóba kerül, direkt volt, csak akkor legközelebb is kell találnom színben illő párosítást. …

… Lizzie. Már régebb óta a látóteremben van, mégsem szólítottam meg. De mindig az motoszkált a fejemben, hogy addig kell cselekedni, míg el nem ballagunk, ki ki a maga útjára, mert utána sosem látom többé. Lizzie, az iskola legnépszerűbb, legcsinosabb, legszebb szőke lánya, akit először félsz megszólítani, de ha megteszed, végtelen kedvesség, és közvetlenség fogad. És aztán rájössz, hogy először sem jártál távol az igazságtól, mert eközben igen talpraesett, vagány csaj.
Csakhogy nem vagyunk már tinik, nem a suliban ismertem meg, sőt sose láttam élőben, nem a folyosón szemeztem vele, csak képeit csodáltam. De mégis, ebben az órában úgy éreztem magam, mint egy fiatal kissrác, aki először megy fel barátnőjéhez, s maradnak kettesben egy rövid időre, ártatlanul, gyengéden, kedvesen, ismerkedősen, izgulósan.
De az akkori és mostani helyzetben is valami közös: hazafelé már azon gondolkodtam, vajon mikor láthatom őt újra.