Ramóna egy ideje már a kedvenceim között volt, de valamiért csak most jutottam el oda, hogy tegyek is a találkozó érdekében, így telefonon próbáltam elérni - sikertelenül. Úgy döntöttem, hogy nem hagyom annyiban és bár nem szokásom, de írtam neki az oldalon egy üzenetet, hátha... és válaszolt is szinte azonnal. Jelezte, hogy aznap neki macerás lenne, de másnap biztosan tudunk időpontot egyeztetni. Következő napon amint láttam az oldalon, hogy lehet hívni, egyből lecsaptam és sikerült is kora délutánra megbeszélni egy randevút. A telefonálás közben már éreztem, hogy jó helyem lesz nála, roppant nyitottan és barátságosan fogadta a megkeresésemet.

A kéjlak nem messze a Béke tértől található, busz, villamos egy köpésre áll meg, valamint metró is van a közelben (mondjuk az 10 perc séta, de az pont tökéletes kardiónak az edzés előtt). Az utcán fizetős a parkolás, viszont a környéken sok a paneltömb, így a hozzátartozó parkolókban el-el lehet csípni egy helyet. A házon belül a lakásig való bejutás sem macerás, Ramóna jó mitfahrerként átnavigál az ajtók, liftek és folyosók labirintusán.

Maga az épület egy újépítésű ház(tömb?), ennek megfelelően a lakás is hasonlóan friss benyomást kelt. Az utóbbi években divatos, a "bejárat az amerikai konyhás nappaliba nyílik, ahonnan érhető el a fürdő meg a háló" vonalat erősíti, a célnak tökéletesen megfelel. Egy-egy dísz itt-ott, látszik, hogy nem életvitelszerű tartózkodásra használják, de pont annyira igényes, hogy azt érezze az ember, nem egy üres lakásba érkezett.
A fürdőben kád található, kis kilépő szőnyeggel valamint pár tusfürdővel, szájvízzel, dezodorral - az ilyen "alap" pipereholmikkal. A nappaliban található egy roppant szimpatikus kanapé, a hálóban pedig egy nagy franciaágy, kemény, de kényelmes matraccal. Az ágy végében pedig egy tükrös szekrény - nem véletlenül.

Na, hát ezt nehéz lesz megfogalmazni, de igyekszem valahogy épkézláb módon összerakni: Ramóna mindenféle képekkel hirdet, amik tökéletesen pontosan lefestik az alakját - hittem én, legalábbis. Úgy álltam hozzá, mikor láttam a hirdetését, hogy ezek azok a tipikus magazinos aktfotók, ilyen póz, olyan beállás, ilyen retus, olyan fényelés, aztán majd baromira nem - hát szerencsére tévedtem. Semmi különbség nincs a képek és a valóság között (jó, pár picike tetkó lett eltűntetve, na), de valahogy élőben tökéletesebbnek hat. Amit látsz a képen, azt kapod - csak "sokkal jobban összeáll" minden. Gyönyörű fekete hajzuhatag keretezi mosolygós, kerek arcát. Hibátlan.

A házban történő minimális barangolás után megtaláltam a baszajtót végre, belépve csendes félhomály (sohasem tudtam, az micsoda) és a kinti hűvős időjárást kompenzálandó, 25 fok fogadott. Az ajtó bezáródása után bemutatkoztam és úriember módjára (lol) igyekeztem egyrészt nem eltátani a számat, másrészt nem nagyon látványosan megcsodálni az átlátszó köntös alatti pucér testét. Megkérdeztem, hogy maradhatok-e akkor, amire nevetve válaszolt, hogy természetesen. Ez már megalapozta az egész randira kiterjedő vidám hangulatot, rögtön az első pillanattól kezdve beszélgettünk mindenről. Nekem ez nagyon nagy könnyebbség, jellemzően az első alkalmakkor brutálisan zavarban vagyok, extrém lámpalázzal megspékelve, de ezt sikerült villámgyorsan leküzdeni. Megkínált teával, vízzel, amit el is fogadtam, az első 15-20 perc a nappaliban való ismerkedős beszélgetéssel telt, de utána el lettem zavarva fürdeni, mondván hogy hogy aközben is lehet trécselni. Utánam még Ő is eltűnt egy pillanatra, majd visszaérve ledobta magáról a köntöst, és a háló ajtófélfájának a tetejére támaszkodva, incselkedő mosollyal beinvitált a szobába. Az ágy mellett állva a szemembe nézett és nevetve kérdezte: "csókolózunk?" - éreztem ám, hogy a kérdés valójában kijelentés, úgyhogy közelebb léptem és életem egyik legjobb csókját élhettem át. Lágyan, kellemesen, átölelve folytattuk, miközben leheveredtünk az ágyra. Pár perccel később utasított, hogy helyezzem magam kényelembe, neki van egy kis dolga a lábam között. Bár mondta is, hogy "Ő milyen típus", de ez pillanatok alatt átjött: lágyan, mégis határozottan kényeztetett a szájával, a golyókat sem kímélve, hol az egész nyelvét, hol csak a hegyét használva. Ő nem az a mélytorkozós, brutális tempót diktálós fajta, ennél sokkal érzékibb és szenvedélyesebb, az ember fia képes teljesen belefeledkezni a dologba és kikapcsolni? Relaxálni? Nem tudom, mi a jó kifejezés, de valami kábítószeres trip lehet ilyen. Néha néha magamhoz tértem és az egyik ilyen pillanatban kaptam el a tükrös szekrényben a fenekének és a puncijának a fantasztikus látványát - itt sajnáltam, hogy nincs fotografikus memóriám. Miután kiélvezkedtem magam, muszáj volt kérnem, hogy hadd viszonozzam ezt valahogy, úgyhogy nekiálltam nyalakodni én is. Nah, ebbe is sikerült teljesen belefeledkeznem, combjait szorítva, néha a tenyérbe illő cicijeivel játszva töltöttem el jó pár percet, míg egy nagyobb remegés után felkúsztam mellé pihegni. Picit szusszantunk, majd mindketten egyszerre gondoltunk arra, hogy igazán jó lenne már felöltöztetni, amit fel kell. Kis életadó francia után gumit húzott és egy laza mozdulattal nyeregbe pattant. A lovaglása mint a franciája - kellemes, nem száguldós, de tempós, roppant élvezetes. Többször lehajolt megcsókolni, néha én ültem fel hozzá ugyanezért, egy igazi élvezet volt közben a testén barangolni a kezemmel - mindemellett kis tornázás után sikerült gyönyörködnöm a tükörben látható képen, ahogy a farkam néha eltűnik a puncijában, mindezt egy roppant formás popsival keretezve. Ennél a pontnál éreztem azt, hogy nekem KELL az a kutyapóz, mielőtt még végem lenne, javaslatomat lelkes beleegyezés fogadta. Rami pozícióba helyezte magát, rátámaszkodott az ágy karfájára, szemben a tükörrel és picit megrázva a fenekét felszólított, hogy akkor tessék szépen behatolni. Vadító egy látvány volt, ahogy hol a tükörben szemeztünk, hol a fenekét és a hátának ívét néztem, fogtam, simogattam. Általános igazság, hogy a kutya a kivégzős póz, de ezzel a popsival és csipővel, illetve ezek látványával ez egy instant szívinfarktus, valahogy mégis sikerült pár percig kibírnom - itt már nem a 25 fok miatt izzadtam. Végül elgyengültem és nem tudtam megállni, hogy rá ne kapcsoljak és dugjam meg alaposan, ami sikerült is, még ha időben nem is egy értelmezhető hosszúságig. Azzal vigasztalom magam, hogy így ezt a pózt soha, semmilyen körülmények között nem lehetett volna tovább bírni, egy ilyen tökéletes testnek már a látványa kikészíti az embert.
KIs pihenés és tisztogatás következett, közben tovább folytattuk a beszélgetést az élet nagy kérdéseiről (cicákról és kutyákról, nyilván), majd felöltöztem, puszi-puszi-ölelés és vissza a hideg, nyirkos, őszies pesti valóságba.

A végén diszkréten letettem az asztalra a pontos összeget, nem tudom, hogy ez a pesti átlag vagy sem, de bővebb infóban szerepel, és Rami a telefonban is elmondja. Valamiféle extrák vannak, de szó sem esett róla, engem nem is érdekel és Ő sem hozta fel.

Rami a várakozásaimat teljesen felülmúlta, egy folyamatosan nevető, nagydumás, vagány, bombázó csajszit sikerült megismernem. Szinte biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben még meglátogatom, emlékezetes egy órát sikerült eltöltenünk, ami repetáért kiált.