Lány külseje:
Előszöris, Andrea elképesztő! A jelenlegi rangom nem engedi meg hogy magasabb értékelést adjak, de ezt most az elején leírom, hogy ilyen lány nem jön szembe az utcán. Pár perccel korábban érkezett nálam, edzőruciban volt de nem is kellett több hogy felmérjem, tökéletes alakja van. Arcnélküli hirdetéseknél mindig nagy a lutri, és ez nálam mindig hatalmas stressz faktor, de el se akartam hinni... nagyon bejött; a szikrázó szemei, a csábos mosolyra húzott ajkai; az arcának vonalai... csak pár pillanat ez az első benyomás, de az futott át a fejemben, hogy ezt a lányt le kell festeni, kiállítani egy templom oltárán és imádni az örökkévalóságig mert ő most a kezdetem és a végem. Komolyan, ha van esetem akkor Ő az. Nyílván erős szubjektivitás érződhet ki ezekből a sorokból, de hát kit érdekel, ez az én beszámolóm nem?
Action:
Egy hevesebb csókcsatával inditottunk, ezt bárki másnál főleg így az első találkozásnál kissé feszélyeve vagy mesterkéltnek érezném meg, de nála nem ez volt a szitu; valahogy az első pillanattól fogva éreztem ezt a barátnő feelenget ami végig ott maradt a levegőben; figyelt rám, mindig kérdezte hogy akarom, hogy legyen nekem jobb; na de kicsit előreszaladtam... az ágy mellett álltunk mikor odabújt hozzám és szószerint lekapott, nagyon tetszett eza kis vadállatiasság már ha lehet így fogalmazni; Abban a pillanatban ott elhittem ezt a kis hazugságot, hogy én vagyok az akit ő most akar és megszerzi magának; Ezek tényleg csak apróságnak tűnnek, és mégis, főleg nekem mindig ezeken múlik az összkép: valami amit nem vártam, de meglepnek vele; Bármennyire is édesek voltak az ajkai, nem értem be ennyivel, végig akartam kostólni testének midnen kis domborulatát és mélyedését, le is dőltünk az ágyra hamar, hogy könnyebben hozzájuk férhessek... Itt ismét bevillant egy kósza kép a fejembe, mikor a Vörös sárkány (2002) című filmben Ralph Fiennes megeszi a Blake festményt, amit annyira bálványoz, hogy igazán egyé válhasson vele... Egy istennő feküdt előttem, és szólított magához; Egy görög márványszobor ami tűzforrón izzik és elemészt... Először a mellei felé vettem az irányt, kicsik és gyönyörűek, pont tenyérbe simulnak, de bárhogy akartam nem bírtam sokáig időzni, egy nálam hatalmasabb erő húzott le a a lábai közé, hogy ott imádhassam tovább; Andrea egyből hangot is adott lent végzett tevékenységem helyességéről, aranyos volt, elhittem neki, hogy élvezi bár a csúcsig nem tudtam eljuttatni, talán mert türelmetlen voltam, és el el kalandoztam másfelé is. Nem lehetett betellni vele.
Kis idő után felajánlotta, hogy cseréljünk, nem voltam abban az állapotban, hogy ellenkezni merjek, hanyat vágtam magam és megadtam neki magamat; csak egy dolgot sajnáltam, hogy nincs egy tükör a plafonon, hogy jobban ráláthassak, mert amit odalennt művelt, az művészet volt, amit nem lehet csak egy érzékkel befogadni; Gyorsan és erősen csinálta, éreztem ahogy fordul a nyelve minden egyes mozzanatnál, ha ezen a ponton véget ért volna a világ, nem sajnáltam volna, mi is lenne ennél jobb kilépő? Így vártam hát a véget jó pár percig még, de ez nem következett el, szóltam is neki, hogy nem bírom tovább, benne akarok lenni; gyorsan értekeztünk egy sort, kinek mi is a kedvenc pozija, de végleges konklúzió híján hátulról térdelőrajtból ragadtam meg. Gyorsan és keményen csináltam, ahogy csak bírtam, ezen a ponton már annyira kívántam őt, csak minél mélyebben minél nagyobb "falatokat" akartam belőle. Lágy nyögései tovább tüzeltek, már ha lehetett még hova, így folytattuk egy jó darabig; kis pózváltás közben, összehúzta lábait és teljesen hasra feküdt, én rá, és úgy tovább, mondta hogy ezt különösen szereti, hát még én, és így folytattam az előző ritmussal. Nem akartam öszenyomni szegényt, így kvázi fekvőtámaszban tartotam magam, legalábbis igyekeztem ennek meg is lett az eredménye jó pár perc után, kissé kifáradtam, Andrea rögtön rám is fordult, és kéjesen kérdezte, hogy legyen a következő. Még most is mosoly húzodik a számra ha visszagondolok, nem hiszem el miylen aktív volt végig és miylen közvetlen. Folytattuk hát lovaglással, majd misszinárius, közben faltam a testét ahol csak értem végül állva fejeztem be szintén egy hátulról támadós poziban. Totális végkimerülés. Drága volt, és megpróbálta még szájjal csatasorba állítani az egységet, ahogy emlékszem kérnem sem keleltt rá, minden valahogyment magától, bár ezen a ponton mondtam neki, hogy jól van ez így pihenjünk egy kicsit. Hanyatt dőltünk úgy bújt oda hozzám, és átsztoriztuk a maradék 10-15 percet.
