Többször is lekértem már a bővebb infót Berniről, mire a minden úgy alakult, hogy egy jó hangulatú beszélgetést követően sikerült időpontot egyeztetni vele. A kapcsolatfelvétel is könnyen ment, mert annak ellenére, hogy SMS-re nem válaszol kategória került beállításra, amikor nem sikerült elérnem, gyors válasz érkezett az elküldött üzenetemre, és már hallhattuk is egymás hangját. Az időpontok közül a „B” verzió sikeres lett, de ehhez kellett az ő rugalmassága is. Köszönöm! Jólesett már a beszélgetés is vele, úgyhogy alig vártam, hogy aznap reggel küldhessem a megerősítő SMS-t, de leginkább a folytatást.

Frekventált helyen van a találkahely, így szerintem érdemes belekalkulálni egy kis sétát, villamosozást, vagy mindkettőt. Én lusta voltam és hagyatkoztam Berni javaslatára, hogy melyik utcával érdemes kísérletezni a parkolást illetően, és bejött a tipp. Ez is!

A környék korabeli épületeibe simuló társasház, megkímélve a látogatót a lépcsőzés gyötrelmeitől, vagy a liftezés okozta bezártság érzettől. Rend és tisztaság ahová csak a szem ellát, de talán erre szokták mondani, hogy „sallangmentes”. Ha nem, akkor bocsi, mindenesetre jól hangzik, úgyhogy nem törlöm ki. 😊 Kényelmes, nem nyikorgó masszáspad és egy rejtett zug, ahová könnyen lehet meghitt hangulatot varázsolni.

Mindig a kép adja nekem az első benyomást, de sosem az utolsó. Amiért Bernit választottam az túlmutat a képeken, és ezúton is köszönöm a többi kalandornak, akik nem ragadtak meg a kukkoló üzemmódban és jól megírták a tapasztalataikat. Az írásokból és az adatlapból is kiderülnek a (számomra) fontos dolgok. Az utcai ruha nekem az egyik gyengém. Ettől nekem természetesebbnek hat a találkozás. Hiszen az utcai ruhába is lehet úgy felöltözni, hogy az embernek beinduljon a fantáziája. Velem is ez történt. A képek az adatlapon egyébként biztos, hogy hűen tükrözik a valóságot. Berni arca nekem nagyon tetszik, különösen, mikor mosolyog, vagy amikor csukott szemmel mélyen veszi a levegőt. 😊

Igazi kényeztetés zajlott. Legalább is én így éreztem. Már az, hogy melegített törölközőt terít a vendégre, elárulja, hogy a vendég elégedettsége nem csak az adatlapon jól kinéző üzenet, hanem valós odafigyelés. Érintése a bőrömön keresztül a lelkemig hatolt. Nem voltam jó passzban, mikor megérkeztem, de még csak a lábamat kenegette, amikor éreztem, hogy a feszültség nagy sóhajok kíséretében lassan-lassan távozik belőlem. Szó szerint tapasztaltam meg a bőrömön, hogy az érintésnek milyen gyógyító hatása tud lenni. Itt most nem a „szadista” gyúrás zajlott, igazán finom kényeztetés. Volt egy pillanat, amikor az egyik sóhaj után megkísértett a gondolat, hogy kapcsolódnék hozzá a kezemmel, de ez a kísérlet hamar elhalt Berni határozottsága nyomán. A másik számomra nagyon fontos dolog, hogy a fordulás után nem maradt ki a combfeszítő masszírozása. Az erotikus masszázsban eddig minden esetben a felvonás végét jelentette a megfordulásra való kérés, de itt folytatódott a combom masszírozásával.
Masszázs közben csak a végén kezdtünk beszélgetni mert engem annyira magával ragadott az élmény, hogy elakadt a szavam. És csak néha-néha hagyta el a számat egy „dejó” vagy „hmmmmdefinom” Aztán mire megfordultam már sikerült beszédképesre rendezni a soraimat. Berni elsőre kitalálta, hogy mit sportolok, és ez mindkettőnk számára biztonságos és kényelmes terepet adott a további kellemes társalgáshoz.

Aztán mikor elfogyott a combom és a masszíroznivaló rajtam, megkérdezte, hogy maradjunk-e itt, vagy menjünk át egy matracra. Alig tudtam visszafogni örömömet, hogy a galéria szintjére léphettünk együtt. Ahol is lekerült a melltartó és a sóhajok egy másik rekeszből kezdtek előtörni. Berni elég egyértelműen adja meg az adatlapon is, és a telefonos egyeztetés során is a kereteket. De egy ilyen érzéki nő kezei között ez egy folyamatos kötéltáncnak hatott. Amikor érzed magad alatt a bizsergető mélységet, de tudod, hogy nem eshetsz le. Csak lépkedsz tovább előre, minden lépésnél megborzongva a lehetőségtől, ami nem történik meg. Csak vágysz rá, hogy magával ragadjon – de mégse. Folyamatos hullámvasút. Berni nagyon figyelt rám. Ha túl gyors sebességre kapcsoltunk, lassítottunk, nehogy idő előtt elfogyjon az üzemanyag. Igazi kéjutazásban volt részem, mígnem egyszer csak elvesztettem a kontrollt és az időérzékemet is, és minden addigi inger egy hosszú, mélyről jövő kitörésbe sűrűsödött.
Aztán Berni kedvesen lekísért a csúcsról az alaptáborba, miközben ismét jót beszélgettünk és simogattuk egymást. A séta közben pedig úgy alakult, hogy becsúszott egy-egy sikamlósabb téma egy-egy lágyabb érintés, és közben egyre közelebbről hallottam Berni légzését. Azonban ezúttal az idő könyörtelen riadót fújt és ezt az utat nem hagyta végigjárni.

Az elején kitáraztam a pultra, hogy ne nyomasszon ez a lényeges, de kiábrándító momentum. Mikor már cipőben voltam ismét, Berni rákérdezett, hogy kell-e visszaadnia, de csak ennyi szó esett az anyagiakról, ami egyébként a bővebb infóban pontosan megtalálható, nem kell komplikációtól tartani.

Hosszú út volt. Ahonnan indultam, és ahová Berni elrepített, mintha nem is egy földrészen lennének. Vigyorogtam az őszi napsütésben, mint a tejbetök és féltem, nehogy egy szembejövő járókelő zsebéből kiugorjon a bicska az arcomon elterülő vigyor láttán. Mert nem nagyon sikerült letörölni a képemről. Szerencsére gyorsan elértem az autót, ahol belekapaszkodhadtam a friss élmény adta energiába és a kormányba, ami visszavitt a hétköznapokba.