Korábban már találkoztam vele, és később váltottunk pár szót itt a Beszámolókon. Ez alkalommal üzenetben kerestem meg, hogy két órás találkozót kérjek. A válaszában elmondta, hogy az általam megjelölt időpont környékén már van foglalása és némileg változott a fogadóideje. Megkért, hogy hívjam telefonon.

A telefonhívás során félreérthetően fogalmaztam, és kiderült, hogy az üzenetemben is. A félreértés tisztázása után az eredetileg megjelölt dátum másnapjára kaptam időpontot. Kedvesen és korrekten kezelte a helyzetet.

Megkérdezte, hogy tudom-e még a címet, és megkért, hogy erősítsem meg a találkozást egy SMS-sel a megbeszélt időpont előtt másfél-két órával.

Később üzenetben kértem egy-két változtatást a szokásoshoz képest. Rábólintott. (Szokásos alatt azt értem, amit a róla írt beszámolók alapján annak tekinthetünk.)

Már jártam nála, ezért könnyen odataláltam. A ház előtti ingyenes parkolást egy hosszabb, levágott faág akadályozta. Először arra gondoltam, azért van a vendégek számára kijelölt parkolóhelyen, mert valamiért nem szabad odaállni. Megvizsgáltam a helyzetet, és semmilyen jel nem támasztotta alá a feltételezésem, ezért beljebb tettem az ágat és leparkoltam.

Rákosliget, fák, bokrok, kis termetű kutya, régebbi építésű ház. Kellemes hely, nem jellemző rá az a fajta tervezett monotónia, amit mostanság talán letisztultságnak neveznek.

A fürdőben találni tusfürdőt, kád előtti kilépőt, törölközőt és szájvizet.

A kis szobában egy nagy ágy várja a vendéget, egy nagy, puha párnával, és egy komód, rajta a fül és az ízlelőbimbók kényeztetésére szolgáló dolgokkal. Az ágy mellett két-két lánc lóg a falról, és mint megtudtam, elsősorban nem Pema kisasszonynak vannak ott. – kutyából viszont csak egyet láttam.

Szerintem sokkal vonzóbb, mint a képeken. Látszik rajta, hogy mennyi idős, és rengeteg öröm van ebben a látványban. A haja derékig ér, dús, sötét, hullámos. A tekintete nyílt és érdeklődő, és bár a szája cserfes, a kíváncsisága derűs, és tapintattal párosul. Az arca, a nyaka és a kezei törékenynek hatnak, de csak azért írom így, mert nincs tehetségem másképp kifejezni az izmok, csontok, inak és ízületek bőrrel való finom játékát. A teste minden része szemrevaló, kívánatos.

Jó hallani a hangját, hallgatni a beszédét. De a csendje sem űrt közvetít, hanem egy felfedezésre váró világ csábító üzenetét.

Hosszú műkörmei vannak. A természetes körmök jobban tetszenek, de a maguk módján ezek is szépek.

Gyönyörű nyári ruhában jött kaput nyitni. Jeleztem neki, hogy egy faág foglalta el a parkolóhelyet, és arrébb tettem. Emlékeim szerint nem köszönte meg, de őszintén és vidáman bosszankodott, hogy annak nem kellett volna ott lennie. Szerettem hallgatni, úgyhogy részemről rendben voltunk. Sőt, még én tartoztam.

A földszinten levettük a lábbeliket, és az emeletre mentünk. A lépcsőn felfelé haladva súlyos helyzet alakult ki: fogyással gyanúsított. Mindent tagadtam, és azonnal visszatámadtam. Nevetve utasította vissza a fogyás vádját.

A találkozó elején a korábban üzenetben kért dolgok közül pár apróságot lemondtam, mert már nem volt kedvem hozzájuk.

Pema kisasszony a szobában várt míg megfürödtem. Miután csatlakoztam hozzá, innivalókkal és egyebekkel kínált. A zenét hangosabbra hagyta volna, mint nekem megfelelt, de a kérésemre lehalkította.

Eredetileg azt beszéltük meg, hogy elsősorban én leszek aktív. A gátlásaim miatt másképp alakult, így sok írnivalóm nincs.

A ruhája térd fölé ért. Világos alapszínen kék virágok díszítették, vékony feketével – mégis hangsúlyosan – rajzolt szárakkal és kis levelekkel. De lehet, hogy nem így volt. A virágok nem voltak nagyok, de túl aprók sem, sok fért el belőlük úgy, hogy a sötét alakzatok ellenére a ruha világosnak, üdének hasson. A mellkast ölelő rész fodrozódva feszült a melleken, melyekből keveset engedett látni. A ruha ujja olyan rövid volt, hogy már nem is emlékszem, mennyire volt fodros. Talán egy kicsit, vagy annyira sem. Egyik kilátszó pántja elárulta az egyszerű, majdnem testszínű barna melltartót, mely tökéletes módon helyezte el a melleket a ruha alatt. A ruha többi része Pema kisasszony testéhez simult ahol kellett, de erről többet nem tudok mondani, mert az arca–haja–nyaka–mellkasa vonalon elvesztem.

Nagy élmény volt a haját kibontva látni, megérinteni. Amikor kibontott hajjal jár, biztos sok nő összesúg a háta mögött. A férfiak nem: nekik eláll a szavuk.

Kezdeményez, ha szükségét látja, mert szeretné, hogy a vendége örömét lelje az együttlétben. Nem könnyű leállítani. Például többször javasolta, hogy kerüljön le a ruhája, mire beadtam a derekam.

Mivel az ilyenkor szokásos tevékenységek nálam nem váltak be, inkább egymást érintve beszélgettünk. Később volt egy nagyobb kísérlet a farkam kényeztetésére, de képtelen voltam a testi örömöknek teret engedni. Közben és utána is beszélgettünk.

Pema kisasszony jól fejezi ki a gondolatait, és a testbeszéde könnyen érthető. A punciját annyiszor felkínálta szavak nélkül, hogy a többedik alkalommal már összemosolyogtunk azon, hogy nekem nem kell, ő pedig kínálja, és tudja, hogy nekem nem kell, mégis kínálja. Figyelmembe ajánlott még pár hasonlóan szép dolgot, de egyiket sem fogadtam el.

Nagyon jól tudja, mije van, és nem fél használni, és a találkozó végére megértette, hogy nem a szép dolgokra vágyom, hanem úgymond a dolgok szépségére. Mindkettőnk számára nyilvánvalóvá vált az is, hogy ezzel az újabb látogatásommal túlértékeltem a szépségekre lelő képességeim egy részét.

Örültem, hogy nem kelt fel mellőlem újraindítani a lejátszást, amikor bőven az időnk vége előtt váratlanul elhallgatott a zene. Jól esett a csend.

Azt hiszem, szívesen járt velem a vendégeitől szokatlan utakon. Én is szerettem vele, mert útitársamnak éreztem.

Hálás vagyok, mert az együtt töltött idő alatt tanulhattam magamról, és egy kicsit az ő történetébe is betekinthettem.

Az előre megbeszélt méretű csokrot a találkozó elején a kis asztalkára tettem, és a távozásomkor is ott volt.

A találkozó elején a gátlásosságom okozta helyzetet fél percig kudarcként éltem meg. Pema kisasszony a kedvességével és nyitottságával hamar visszahozta az örömöt az együttlétbe, melyből egy keveset azóta is magamban őrzök.