Az adott napi találkozás ötlete hirtelen jött. Angliában élő barátom – Zoli – jött haza ingatlant ügyintézni, utána találkoztunk, beszélgettünk, szó szót követett, jó lenne elmenni valakihez. Akiknél már voltam hármasban, azok vagy nem értek rá, vagy nem voltak elérhetőek, ezért felhívtam Nadettet, akivel már találkoztam azóta is, hogy átigazolt a sötét oldalra. A hármas sem volt idegen tőle, igaz még masszőr korszakában jártam nála, amikor egy kolléganőjével együtt fogadott.

Szerencsém volt, elsőre felvette, igaz éppen sietős szexelnivalója volt, de nem utasította vissza a 2 pasi 1 lány felállást (adatlapján is szerepel), csak azt kérte, hogy másfél óra múlva csörögjek ismét, hogy megbeszéljük a részleteket. Kilencven perc múlva hívtam ismét, megtárgyaltuk hogyan és miképpen zajlódhat egy ilyen találkozó, majd rátértünk az időpontra. Nadett kicsit meglepődött, hogy nem egy majdani lehetőségről, hanem egy aznapi látogatásról. Zoliról kezeskedtem (szebb, okosabb, finomabb úriember, mint én), Nadett pedig rövid gondolkodás után igent mondott. Mivel Zoltánnak el kellett mennie ingatlanos értékbecslőhöz, és az időpontot nem tudtam vele személyesen egyeztetni, ezért még egyszer kellett telefonálnom. A hívásomat Nadett egyik kolléganője fogadta, de nem ért meglepetés, előre jelezte, hogy elfoglalt lesz. Megerősítettem, hogy megfelel a felajánlott időpont, amit a kolléganő nyugtázott.

Leírva talán nem tűnik olyan egyszerűnek, de valójában minden flottul ment, főleg ahhoz képest, hogy nem egy szokványos találkozóra jelentkeztünk be. Kétszer három, plusz egyszer fél perces telefonhívás és az ötlet felmerülését követően nem egészen négy óra múlva már Nadett karjaiban voltunk. Pöpec.

Marina Part, melynek megcélzott lakása a Váci úttól kb kétszáz méterre található, a Gyöngyösi úti metrómegállótól legfeljebb 8-10 perc séta. Én bringával mentem, Zoli taxival érkezett, parkoló a kései órákban a szomszédos utcákban akadt.

A még most is bővülő lakópark korábbi ütemeinek egyikében épült házának lakása. Feljutás rendben, tisztaság rendben. Nadett nem egyedül rendel, az ingatlan sok mindent és sok mindenkit látott már, viszont a késői időpontban már nem volt nagy a pörgés, de amikor frekventáltabb idősávban jöttem, a lányok akkor is tökéletesen ügyeltek a diszkrécióra.

A foglalkoztató szobát egy hatalmas ágy uralja, vele szemben a falon óriási tükör. A bútorzathoz tartozott még egy ruhásszekrény, egy éjjeliszerkény (fésülködő?). A helyiségben éjjelilámpa küzdött az éjszaka sötétjével, a roskatag szobainas megfáradtan kókadozott az estére is a falak között rekedt, fülledt kánikulában. Ottjártunkkor a mobilklíma még nem üzemelt, a szaunaszeánszhoz csak a nyírfaágak hiányoztak. Nadett felajánlotta, hogy szerez valamelyik szobából egy ventillátort, de Zoli – ekkor még – mereven elutasította az ötletet, úgyhogy maradt a forróság, mintha egy vasöntödében lettünk volna.

Nadett vékony, filigrán csaj, rendesen kivarrva. Rövid haja, rendszeres mosolygása közben elővillanó fogszabályzója, hangsúlyos, erős szemöldöke, helyes arca, laza viselkedése igazán vagány lány benyomását keltették.

Testalkata a fotóinak tökéletesen megfelel, de ember legyen a talpán, aki a képei alapján ráismerne az utcán. Köszönhető ez egyrészt az arckitakarásnak, a tetoválásainak leretusálásának, illetve az öltözetének, hiszen ritkán találkozni fehérneműs lányokkal az utcán. Nadett fogadóruhája – ezúttal egy fekete, hálós egyberészes body(?) – egyébként kicsi, de feszes melleket, formás kemény feneket, izmos testrészeket takargat.

Mindent egybevetve, a fotóinak megfelel, mégsem azt kapod, amit talán várnál, mert Nadett energiája, tetoválásai, szövege, de még a mozdulatai, tekintete is igazán egyedivé teszi őt.

Miután megkaptuk a maradási engedélyt, gyorsan tisztálkodtunk. Közös fürdés nincs és bár maga a vizes helyiség tágas, a plexifal mögé befurakodni még ketten is kész klausztrofóbia, ráadásul Nadett már frissen ropogósan várt, Zolit pedig a katonaságnál eleget láttam zuhanyozni és már akkor sem izgatott fel, ezért most sem akartam beszappanozni, inkább rámentem a pole pozícióra, pár plusz percet nyerve ezzel Nadett társaságában. Amíg Zoli rendbe tette a frizuráját, addig Nadett a hasamra ült és pár mondattal elmondta, hogy alakult a napja. Azt kell mondjam, nagyon fair dolog volt tőlünk, hogy Zoli távollétét kihasználva nem szereztük nekem egy orgazmusnyi előnyt. Pedig ha akarta volna, Nadett tuti elintézhette volna.

Zoli érkezésekor Nadett legördült rólam és mint egy macska, az ágyon négykézláb a törölközővel babráló barátomat cserkészte be. Szépen, lassan, alaposan összegabalyodtunk: felváltva csókolóztunk Nadettel, kezeink többször is egymásba botlottak a felfedező útjukon, de szigorúan csak vendéglátónk testén, hiszen ha mindenáron férfitestet szeretnék kényeztetni, akkor csakis magamhoz nyúlnék.

Naszóval Nadett istenien csókol, változatos a repertoár a finom ajakérintésektől az apró nyalintásokon át egészen addig, amíg hatalmasra nyitja a pici száját és teret enged nyelvem egész mélyre kiterjedő, izgága kalandozásának. A smárolás azonban nem tart örökké, Nadett lehajol, de sajnos nem az én farkamat veszi először kezelésbe, hanem Zoliét. Sebaj, ha már túlestem a nyelvbemelegítésen, akkor a haveromat az ágyon négykézláb szopó Nadett kényeztetésébe kezdtem.
Ő lelkesen fogadta közeledésemet, tolta arcomra a tomporát, tekerte, mozgatta a csípőjét, nekem szinte csak a nyelvemet kellett kinyújtanom, Nadett gyakorlatilag tocsogósra nyalatta magát velem. Zoli nyögéseiből úgy vettem ki, hogy tevékenységem cseppet sem hátráltatta vendéglátónkat franciában, olyannyira nem, hogy a lelkes felszopás hatására barátom óvszert kért, viszont úgy látszik, hogy a ködös Angliában nincs hagyománya annak, hogy plusz negyven fokban gumit görgessenek rá, ezért a behatolásig nem jutottak el.

Lankadó farkát nyelvével helyettesítette Nadett puncijánál, miközben Nadett nagyon komoly franciába kezdett a családi ékszeremen. Nem volt szem előtt, pontosan miként is kényeztette Zolit, de az én farkamat úgy vette kezelésbe, mintha maga Kovi instruálná. Pár másodpercig játszott vele, majd viszonylag lassan tövig rászopta magát, végül jó pár másodpercig, vagy talán egy percig is mélyen, erőteljesen bólogatott, nyelte a cerkát, majd amikor elfogyott az oxigén, hangos hördüléssel kortyolta a levegőt, hogy röviddel utána már ismét torokhangokkal töltse meg a szobát. Hagytam neki időt, hogy kijátssza magát, csak később fogtam meg tarkóját, amiből Nadett egyből tudta mit szeretnék és készségesen hagyta, hogy megdugjam cuki kis száját. Az igaz, hogy nem egy gyöngyhalász, de olyan odaadással vett részt a kényszerfranciás játékokból, hogy egyáltalán nem esett nehezemre, hogy rövidke szünetekben átengedjem magam az érzésnek, ahogy Nadett a golyóimat kényeztette, vagy a gátat, sőt talán az azontúli területeket is kezelésbe vette. Zseniális.

Eddigre nagyjából az egész szoba úszott a testnedvekben, Izzadtság folyt a gerincemen, gyöngyözött a karom és a hasam, az orromról, szemöldökömről csepegett a veríték. Muszáj volt előkeresnem elhajított törölközőmet, és ha már álltam, akkor óvszert is húztam, mert az idő szaladt, dugni meg még nem dugtunk. Vendéglátónk továbbra is négykézláb próbálta meg szájával defibrillálni Zoli tetszalott gyíkját – közepes sikerrel – úgyhogy Nadett késői randevúnk miatt átmenetileg háttérbe szoruló négylábú kedvencének tiszteletére doggyban szexeltünk, ameddig csak bírtam szuflával.

A kutya ötven árnyalata – írta volna E.L. James, ha felnőtt regény helyett eb-kámaszutrát írt volna. De nem ezt írt, úgyhogy helyette mi firkáltuk meg párféleképpen a pózt. A sima, lakossági kutyust mindenképpen színesítette, hogy miközben Nadettet dugtam, neki általában egy másik farok volt a szájában, de legalábbis a keze ügyében. Néha egészen feltolta popsiját, hogy lökéseim ritmusára csúsztassa lehető legmélyebben haverom lőcsét az ajkai közé, máskor keményen ellentartva állta a rohamaimat, miközben saját ütemében szopta Zoli dákóját. Időnként elöntött az önzőség, és Nadett karjait könyékhajlata mögött egyik kezemmel átfontam, másik kezemmel pedig csatakos, csapzott hajába markolva magamhoz húztam, hogy dugás közben is csókolhassam átkozottul mocskos száját. Akkor sem szólt semmit, amikor karommal átfogtam vékony nyakát, csak nyögve, hörögve tolta magát a cerkára.

Mivel nem akartam sokáig megvonni Zolitól az örömet, ezért elengedtem Nadett karjait és szabaddá vált kezemmel Nadett tarkójára fogva toltam rá ismét haverom farkára partnernőnk fejét. Kétlem, hogy ettől jobban végezte volna dolgát, de nekem már elgurult a gyógyszerem és gyorsuló döfések közepette néhány perc múlva a gumiba ürítettem a tölténytárat.

Nadett nem nagyon akarta elfogadni a lassulást, ezért előbb csak egyik kezével hátranyúlva, majd lábfejeit a fenekem mögött összeakasztva próbált még kitartó dugattyúzásra bírni, miközben nekem sajnos már csak arra kellett vigyáznom, hogy a lassan lankadó farkammal együtt a telipakolt óvszert is kihúzzam Nadett puncijából.

Ránk fért a kis szünet, pihegés, frissítés, mert mindhárman komoly folyadékveszteséget szenvedtünk, miközben úgy néztünk ki, mint aki éppen most jött ki a zuhany alól törölközés nélkül.
Rövid szusszanás után ott folytattok, ahol abbahagytuk, de már nekem sem állt fel rendesen, a farkam olyan volt, mint a hajókötél: húzni még tudtam, tolni már nem, úgyhogy a puncit inkább hagytam Zoli prédájának, aki Nadettet a hátára fordítva próbálta meg a finishbe nyalni, miközben én a hanyatt fekvő alkalmi barátnőnk nagyra nyitott szájába lógattam tetszhalott gilisztámat. Az újra élesztés sikeres volt, de félkeménység „csak” egy jó szájbadugáshoz volt elegendő, mert a következő menethez szerintem sem a kellő acélosság, sem elegendő idő nem állt rendelkezésre.

Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt amiatt, hogy talán nem hagytam rendesen érvényesülni Zolit, aki tulajdonképpen éppen csak pár perce ismerte meg Nadettet, ezért nem hajszoltam tovább a második, nem túl valószínű beteljesülést, inkább elmentem pályafutáson egyik leghosszabb búcsútusolására, hogy nyugodtan turbékolhassanak a fiatalok.
Figyelmességet kihasználva ők ketten teljesen belemelegedtek … a beszélgetésbe. Na, ilyet még én sem csináltam Nadettel, mindig valami sietősebb dolgunk akadt annál, hogy túl sokat csacsogjunk, de utólag Zoli elégedettségének kifejezése mellett abban is megerősített, hogy Nadett nem csak egyszerűen odaadó szexpartner, de remek társalkodó is.

A matek roppant egyszerű, kettőnknek az egy órás tiszteletdíj duplája, extrák igénybevételére – amelyek egyébként húsz százalékkal toldanák meg az alapösszeget – nem került sor.

A köszönetnyilvánítás során volt egy érdekes közjáték: amíg Zoli tisztálkodott, Nadett pedig frissítőt hozott nekünk, addig köszönetünk jelét jól láthatóan elhelyeztem a zenegép mellé. Visszaérkezésemkor Nadett megkért, hogy ne legyen ennyire direkt a dolog, inkább kimegy ellenőrizni a zuhanyzót, és addig intézkedjek a feltűnőség elhárítása ügyében. Első gondolatom az volt, hogy elrejtem az ágyrácsok közé, vagy bevarrom a párnacihába, de ezzel azért nem illik tréfálni, úgyhogy inkább a lámpa mögé helyeztem a soványka, de értékes köteget.

Nadett hatalmas forma. Imádom. Vagányul néz ki, jól kommunikál, folyamatosan vibrál, kifogyhatatlannak tűnő energiáit arra összpontosítja, hogy elégedetté tegye a vendéget.

Romantikusnak semmiképpen sem mondanám, esetleg barátnősnek, de olyan barátnősnek, aki előtt talán még böfögni sem szégyellsz annyira – már aki egyáltalán szokott ilyet csinálni … én biztosan nem –, ha együtt megisztok egy-egy sört.
Állította magáról, hogy domináns típus, van is benne egy egészséges határozottság, mégis úgy éreztem, hogy végig ránk figyelt és azon volt, hogy mi jól érezzük magunkat.

Mit mondhatnék? Egy perverz, mocskos, beteg tündér, aki nem csak cukimuki három kérést teljesít, hanem annál lényegesen többet is. Érdemes hát figyelni az ő kívánságaira is. Meg úgy általában, rá, Nadettre. Én nem fogom egyhamar szem elől téveszteni, az biztos.