Már régóta szerettem volna eljutni Enikőhöz, mikor végre adódott az alkalom, előtte levő napon ragadtam telefont a kiírt elérhető időben, első próbálkozásra sikerrel jártam. Enikő készségesen tájékoztatott mindenről, és lezsíroztuk a másnap délutánt, amit még reggel kilencig lettem szíves sms-ben megerősíteni.

Kiindulási pontomból kifolyólag nem volt triviális odajutni, de a legtöbb hercegnőhöz hosszú és viszontagságos út vezet. Mindenesetre lévén, hogy a Duna-parti nagy pláza közelében lévő, állandóan épülő lakóparkban járunk, a tömegközlekedési lehetőségek például egész jók, ha az ember nem fél sétálni egy kicsit és kéznél van a gugli mepsz. Egyébként meg is lepődtem, hogy a pontos cím alapján mennyire könnyen meg lehet találni az objektumot, lakótelepeken a tájékozódás nem mindig ilyen zökkenőmentes.

A hercegnő trónterme egy szép nagy, igazán rendezett és tiszta lakás. Külön kiemelném, hogy a keleti feelinges lakberendezés, a jó illatok (melyek egyik fő forrása, mint később kiderült, épp maga Enikő), fények, és ez esetben meditatív zene mind nyugalmat és kellemes hangulatot árasztanak. Mikor mindez társul Enikő látványához, érzed, hogy jó helyen és kezekben vagy.
A fürdőben kádban lehettem még annál is tisztább, mint előtte (a fánk alakú zuhanyrózsa külön tetszett), rengeteg tusfürdő, több fajta szájvíz, két pihepuha törölköző és minden, ami a bemutatkozásban szerepel, valóban rendelkezésre áll. Ruhámat én a fürdőben helyeztem kényszerpihenőre, Enikő említett valami más opciót is, de nekem ez annyira megfelelelt, hogy már nem tudom, mi lehetett az.
A jövetel fő célja esetünkben a lelkemben történik, de tágabban véve külön szobában, hatalmas, nagyon kényelmes és szépen kiállított, szatén ágyneműs ágyon. A szobában légkondi, félhomály, kellemes meditatív zene (masszázzsal kezdtünk, amihez épp illett, ilyen kezdéssel minden máshoz is). Utóbbira Enikő rá is kérdezett, legyen-e? Mivel ez épp a zuhany előtt történt, hirtelen úgy értettem, arra érti, ott legyen-e, ezért nem tudtam elsőre egzakt választ adni, aztán mire leesett, sikerült meghozni ezt a rendkívül nehéz döntést.

Egy nagyon szép, esztétikusan vékony kisasszony nyitott ajtót, talán piros fehérneműben, bár a ruha nélküli események annyival mélyebb nyomot hagytak bennem, hogy ebben nem vagyok teljesen biztos. A képek után nagyon sok újat nem lehet mondani, azok nem hazudnak, leszámítva a néhány kitakart tetoválást, amiket én egyébként is szeretek, Enikőé pedig különösen szépek. Emellett bőre selymességét és isteni illatát sem tudják visszaadni a fotográfiák. Festett barna haja egyenesen omlik vállára. Arca talán nem olyan klasszikusan szép, én másra is számítottam, de már így visszatekintve örülök, hogy csalatkoztam, nekem nagyon tetszett, egyébként is, és az is, hogy nem volt túlsminkelve.

A kapu elé érkezvén megkaptam a pontos bejutási kódokat és koordinátákat, ami azért is jó, mert így itt nem kellett tétován kóvályognom a folyosón, minden világos volt (az ajtóra kitett virágocska is segített). Kézfogós bemutatkozás után Enikő itallal kínált, megkérdezte, hogy jól emlékszik-e, mit beszéltünk meg, majd útbaigazított zuhanyzásilag, adott egy extra törölközőt, és megkérdezte, legyen-e majd zene (lásd feljebb). Itt még éreztem benne egyfajta zárkózottságot. Mondom, még. A telefonban masszázsos kezdést kértem (erősen ajánlom, hogy más is tegyen így), így a zuhany után megkért, feküdjek hasra a tényleg nagyon kényelmes és hívogató ágyon. Itt valami általam nem teljesen lekövethető pillanatban lekerült a melltartó (Enikőről, a félreértések elkerülése végett), és egy nagyon kellemes, kellően erős, valószínűleg tényleg profi masszázst kaptam, miközben kedélyes ismerkedős beszélgetés folyt (hogy krém vagy olaj is folyjon-e, az választható és opcionális, én olajat kértem, az olyan erotikusabb). Volt egyfajta izgalmas fokozatosság az egészben úgy fizikailag, mint ezzel párhuzamosan mindkettőnk egyre oldottabbá váló viselkedésében is. Először masszázsoknál szinte konvencionális közelségben voltunk, majd popómra ült, így már tudtam isteni combjait simogatni, egy óvatlan pillanatban pedig egész felsőtestével hozzámsimult (én valahol itt döbbentem rá, hogy jé, eltűnt a melltartó). De ezt még mindig lehetett fokozni, mert utána elkezdte hátamat, vállamat, nyakamat csókolgatni, melyet haja simogatása kísért, itt már tényleg kissé kellemetlen volt a hason fekvés. Enikő megkérdezte, megfordulok-e, majd könyörtelen csókcsata vette kezdetét. Enikő már egyből nagyon érzékien, mindent beleadva indít, gyakorolni is kellett egy kicsit, míg sikerült felvennem a ritmusát, de soha rosszabb edzőtábort! Azért szükség volt a gyakori ismétlésre később is. Testemet csókolgatva lejutott a főárbócig, ahol rendkívül finom (több értelemben is) franciaóra vette kezdetét, ahol az élményre nem kicsit erősített rá közben hasamat simogató hajzuhataga, és hogy simogathattam bársonyos bőrét. Hálám jeléül (és viccen kívül, tényleg azt éreztem, hogy ezt meg kell hálálni), bőséges cicikényeztetés után (Istenem, azok a cicik! Gyönyörűek és érzékenyek, nem tudtam betelni velük.) muszáj volt ezt viszonoznom. Enikő azonnal vette a lapot és kényelembe helyezte magát, abszolút megadva minden lehetőséget arra, hogy örömet okozzak neki. Kisvártatva lekerült hát a bugyi is (igen, még csak most, mert minek kapkodni), és hozzákezdtem. Imádom, ha olyan receptív a partner, hogy ilyenkor helyezkedik, hogy neki is jó legyen, hangokkal és mozdulatokkal folyamatosan jelez, jó úton jársz-e. A jelek szerint jó úton jártam (vagy ha esetleg mégsem, abszolút hiteles volt az alakítás), hatalmas élvezés és dícséret lett a vége. Folytatásnak némi újabb franciás játszma után nem bírtam már magammal, kértem a gumit. Némi közös gumisíkosítás után lovaglással kezdtünk, csak úgy röpködtek a csókok, az egymásba bújás, Enikő közben kézzel is izgatta magát, ezzel engem is, de folyamatos adok-kapok volt az egész. Úgy is mondhatnám, csapatmunka :D Kisvártatva kutyusba váltottunk, ahol felbátorodva mocskos szavak kezdték elhagyni előbb az én, majd az ő száját, itt is végrehajtottunk több kisebb testcselt, majd , hogy teljes legyen a sor, misszionáriusban is üzekedtünk még egy kicsinyég, melyet úgy tűnik, közös megegyezéssel és élvezéssel zártunk le. A tisztogatási kör után még levezetésileg kicsit beszélgettünk, és csókoltam ezt a csodát, majd újra vízzel kínált, én pedig látva az óra randa vörös számjegyeit, elvonultam utófürdésre, érzékeny búcsú után pedig a korábbinál világosabb vasárnapba.

Egy órára mentem. A hosszabb együttléteket részesítem előnyben, de új voltam Enikőnél, ezért még ennyi volt a max. Majd legközelebb! Extrák nem tudom, vannak-e, én mindent megkaptam, amire vágyhatok, talán még egy Enikő jó lett volna, de akkor egyikük sem kaphatott volna az őt megillető elég figyelmet. Az ajándékot az utófürdés után helyeztem a hosszú kredencre, melyért cserébe csokit is kaptam. Ennyi virágszálért, melyről telefonbeszélgetésünk során tudtam meg, mennyi, még a hülyének is megéri, az Enikővel töltött időért én hajlandó lennék sokkal többet is adni.

Az Enikő-jelenséget jellemző nyugalommal, elfogadással, érzékiséggel és szépséggel nem nagyon lehet betelni, csak hát ugye muszáj. Meg is kérdeztem, mehetek-e majd még, szerencsére igenlő választ kaptam, élni fogok vele, ezúttal ha lehet, hosszabb időre, mert egyetlen óra Enikővel nem elég.