Mivel elmondható, hogy Zoéval már évek óta ismerjük egymást és sok randevún túl vagyunk, az egyeztetés is ennek megfelelően történt. Egy darabig inaktív volt a hirdetése, de nemrég újra aktiválta. Múlt héten ráírtam, visszaírt és rövid úton megegyeztünk egy mindkettőnknek megfelelő időpontban. Ez így, ebben a formában ideális, nincsenek felesleges körök, nincs telefonos kisasszony, csak Zoé.

Aki korábban már járt Zoénál, az nyilván észrevette, hogy kerületet váltott. Az inaktivitás is az új fogadóközpont kialakítása miatt volt. Bár a korábbi műintézmény tömegközlekedési szempontból tulajdonképpen tökéletes volt, de ott a parkolás volt egy kissé bonyolultabb. Itt, az új helyen, a Ferdinánd híd Podmaniczky utca felőli végénél szerintem parkolási szempontból sokkal jobb a helyzet, viszont errefelé csak troli jár. Persze a Körút felől némi caplatással a négyes-hatos is bejátszhat.
Kocsival mentem a Karácsony-féle akadályversenyt legyűrve, találtam is egész közel parkolót és még a díj se volt eget rengető. Akinek van Rollet appja, az a Podmaniczkyn lejjebb talál olyan placcot is.

Így kívülről nézve senki se mondaná meg, de a ház pont 99 éves :) Rajta van, hogy mikor épült. Egy jó karban lévő pesti bérházról beszélünk. A kapukódot már korábban megkaptam írásban, így a jól értesültek rutinjával léptem be a kapun a kinti 39 fokból. Lépcsőzni csak egészen minimálisan kellett, és már nyílt is a kisudvar egyik ajtaja.
A lakás fenomenális! Anitával közösen bérlik, de külön bejárata és lakrésze van mindkettőjüknek, így a logisztikai csűrcsavar teljességgel kizárt. Mindkét lakásban van előszoba-szoba-fürdő, és ha az átjáróajtót becsukják, akkor semmi átjárás és áthallás nincs. Tökéletes. Ráadásul nagyon szépen felújított. Sokszor írtam, hogy a korábbi helyszín mennyire tetszik, de ez ráver még arra is.
Az előszobában ledobtam a cipőmet, meg a cuccaim egy részét, aztán Zoé bevezetett a tetthelyre, egy meglehetősen jó méretű franciaágyas szobába. Itt vetkőztem le és átvonultam a zuhanykabinos fürdőbe, ahol jó hűvös vízzel zuhanyoztam le. Fég kartársat nem láttam.
Annyit még el kell mondani, hogy klímát nem láttam, de nem is kellett, mert a kinti 39 fokhoz képest a lakás kellemesen hűvös volt, csak a vérem forrt, amikor Zoét megláttam.

Szubjektív vagyok, de Zoé számomra egy igazi tünemény. Van vagy negyven centi magasságkülönbség köztünk (nem, nem én vagyok 120), de ez sose zavarta egyikőnket sem. Van egy találó mondás, ami Zoéra pont ráillik: "Két egyforma szépségű ember közül a kisebbik a szebb, mert nagyobb a felületi bájsűrűsége". Zoé egy csoda. Mosolygós, mindig vidám, mindene kerek és hihetetlenül vonzó. Imádom. Sok tetoválása van, de ez engem nem zavar. Összességében úgy foglalható össze, mint Tibi csokik között egy tábla Lindt. Mind finom, de azért...
Aki még nem járt nála, annak leírom, hogy minden porcikája a helyén van, kerek, kemény popsi, szép mellek, simára epilált, ízletes kéjrés, bájos arc és olyan kisugárzás, hogy hajjaj.

Fürdés után elhasaltam a franciaágyon. A matrac után - Zoé elmondása szerint - óvatosan kell mozogni, mert nem mindegy, hogy egy tíz centi magas matracról gurul le az ember, vagy egy negyven centis ágyról. De a rutin ezt is megoldotta. Krémes masszázst kaptam a talpamtól indulva felfelé. Közben kibeszéltük az elmúlt hetek eseményeit, Zoé kenegetett, maszogatott és lassan elfelejtettem minden gondomat, olyan jól ellazultam. Mire felért a nyakamig, már semmi más nem volt a fejemben, csak az, hogy mindjárt megfordulhatok és ... megölelgethetem Zoét.
De azért elmondható, hogy a masszázs alapos volt, inkább kényeztető, mint gyúró jellegű, de ilyenkor én nem is vágyom másra. Nekem itt a relaxáció, az ellazulás a fontos. Lehet, hogy Zoé tudna keményebb sportmasszázst is, de nála ilyet még nem kértem.
Tudom, hogy ez nagyrészt kémia, de köztünk mindig jó volt a kapcsolat, akár beszélgetés, akár más kapcsán, ez most is így volt. Zoéhoz úgy megyek, mint kvázi barátnőhöz.

Szóval felért a nyakamig, még ott is kaptam egy kis gyurkászást. Aztán mellém heveredett, hozzám bújt és finoman csókolózni kezdtünk. Fütyi bácsi is felébredt délutáni sziesztájából, nyújtózkodott egyet és közölte, hogy ő is körülnézne egy kicsit. Ezért hanyatt fordultam, a csókolózást egy pillanatra sem hagyva abba, és simogatni kezdtem a dombvidék hajlatait és lankáit. Hamar felizzott a hangulat, Zoé is aktivizálta magát és Fütyi bácsi is kapott pár cuppanós puszit, amitől az öreg úgy kihúzta magát, mint Friedrich Dürrenwetter 1914-ben, amikor maga Ferenc József maga adta át neki a KuK kitüntetést.
Innentől Zoé hol itt csókolt, hol ott, én hol itt simogattam, hol ott, mindig ami közelebb esett. Azt határozottan éreztem, hogy ő is beindult a mókától és még mielőtt baj lett volna, leköltöztem a lápvidékre a combok közé és határozott, de lágy lefetyeléssel és ujjaim játékával egyre magasabbra tornáztam Zoé hangulatát, mígnem olyan remegős élvezést produkált, hogy csak na. (Én meg büszke voltam magamra). Imádom, amikor Zoé élvez, remeg mindene, elfojtja a hangokat, amik azért jól kivehetők, markolássza közben (velem együtt) a cicijeit, amitől mindig még jobban beindulok...ezután pár percig csak becézgettem, mert időt kell hagyni, amíg visszatér a lélek belé.
Felcsúsztam mellé, cirógattam, apró csókokat adtam (és kaptam), lassan újra felfedeztük egymás testét. Illetve ő fedezte fel, hogy Fütyi bácsi ismét kíváncsi lett. És innentől megfordult a tér és az idő és én kaptam egy minden részletre kiterjedő fenomenális kényeztetést, ami célirányosan haladt a hosszú percekig durranásközeli állapotban agonizáló farkamig, amit az utolsó percekben már ki se eresztett a szájából, mígnem én is elvesztettem az önkontrollomat és úgy jártam, mint Smith közlegény Vietnamban, csak lőttem és lőttem.
Aztán alélt állapotba kerültem, Zoé hozzámbújt és azon járt az eszem, hogy milyen szerencsés fickó vagyok, hogy megismerhettem Zoét.
Egy pohár vízzel felfrissítve magam, már nagyobb mozdulatokra is képes lettem, és elmentem zuhanyozni. Az idő könyörtelen volt és lejárt, pedig szívesen maradtam volna még.

Nincsenek extrák, maga Zoé az. Minden pillanat, amit vele tölt az ember, egy felüdülés. Most is felfrissülve, lenyugodva jöttem el tőle és remélem ez még sokszor így lesz
Mivel már régi ismerősnek számítunk, utólag szoktam rendezni a dolgokat, ez most is így történt a fogadószobában.

Szerintem lejön a fentiekből mindenkinek, hogy Zoé az az angyal, akihez üdülni jár az ember. Lelkifröccsöt kapni, testifröccsöt adni. (jó ez durva volt, elismerem)
Csak ajánlani tudom minden feszült és frusztrált kollégának, hogy látogassa meg egyszer Zoét.