Mindíg könnyű elérni telefonon, még nem esett meg, h ne vette volna fel. Külön örömömre szolgál, h "bece"nevem bemondását követően -sőt többször fordult elő, a "szia, jó napot kedves" elhangzásakor már felörült és "szia drága, hogy vagy" örömkacajjal nyugtázta jelentkezésemet. Most ráadásul némi bűntudatom is volt, nevezetesen, mert korábbi időpont-egyeztetésünket nem tudtam teljesíteni.
Sebaj, most szándékom szerint pótoljuk duplán!

A ház előtti parkolás -hála többek közt a pandémiás ingyenességnek- zsufis volt, úgy hogy közösségi járgánnyal /van belőlük itt bőven/ közelítettem meg a címet. Stabil kérója van a hölgynek régóta, úgy hogy a kaputelefonnal sem volt probléma. A csengő hangja után azonnal jelentkezett, és nyomta a kapunyitót. Mivel jó egy fél éve elmúlt, h vendégeskedtem nála, némileg tétováztam a célt keresve, ám a résre nyíló altó, és a hívogatóan kinyúló kar nem hagyott kétséget, hol várnak szeretettel és mindennel, amit Betti nyújtani tud. Majd olvashatjátok, az utóbbiban nem ért csalódás.

Mint azt korábban leírtam, az öt helyiségből /előszoba, két mellékhelyiség, konyha, baszoba/ álló tanya ragyogott a tisztaságtól. Itt írom le a kérdésre adandó válaszokat, ám postumus, hiszen sosem enged a belépést követően körülnézni: kitölti a látóteremet az egyénisége, a -jó értelemben vett- RÁmenősége. Belépéskor azonnal letámad: belémfojtaná a szót, ha meg is akarnék szólalni, hiszen szája az enyémre tapad, nyelve vadul köröz benne, amit én sem hagyok "szó" nélkül. Miközben egymást faljuk, markolom a fenekét, masszírozom a tangán keresztül a csodák bejáratát. Ő ezt -még mindíg smár közben- rúdmasszázsban részesíti a barátomat. Nem emlékszem, hogyan kerültek le rólam a göncök, vaszleg gyakorlott kezei segítségével. Nekem csupán a tangával és a dús kebleket feszegető melltartóval kellett megbírkóznom.
Semmi perc alatt megtaláltuk a tali igazi helyszínét, a franciaágyat.
P.S. a fürdőszobában minden kelléket megalálsz: puha törülközőket, tusfürdőket, szájöblítőkből többet is. A zuhanykabint nem vettem igénybe, korábban megegyeztünk, h otthon tisztálkodom, nem pazarolva az együttlét drága perceit.

Külseje megfelel -még mindíg- a róla alkotott képemnek, mintha szerencsére sosem akarna megváltozni. Vénuszi méretek, ha a mílóira gondolunk, szóval markos legény legyen, aki átéri domborulatainak részleteit. Haját most is, mint mindíg, tupírozva hordja, szóval van mit összeborzolni az események sodrában. Izmos lábain fekete combharisnyát visel, ami nem kerül le akció közben sem róla. Nem úgy, mint a fekete fogadóruha, aminek darabjait szanaszét küldjük a belépés pillanatait követően.

A franciaágy kölcsönös leteperés objektumává vált, ahol Betti azonnal oboaszólóba fogott, amihez igazán kiválóan ért. Hogy ne akadjon torkán semmi az odavalón kívül, otthon gondosan kiborotváltam a főszereplőmet és a kísérő tartályt.
Megalkottuk a natur francia kettős Laokón szobrát is, nevezetesen: mögé térdeltem a padlón, kapaszkodva tomporába, és merészen szétnyitva a két féltekét, h hozzáférhessek nyelvvel, ujjal a kelyhéhez. Ő háttal nekem lehajolt, és ebben a pózban kezdett furulyázni, igaz örömömre. Kelyhe bőven ontotta a nedveit, amiből arra következtethettem, neki is tetszik a póz és a tevékenységem. Kérésemre széthúzta ujjaival a nagyvitorlákat, előtárva a nyelvelésem célját: csiklóját, kelyhe nyílását. Ezekkel éltem is, nem csupán látványukkal, hanem kezelésükkel/nyelvelésükkel is....
Nem sokáig bírtam, így kértem, feküdjünk vissza az ágyra. Ott tovább edzette a nagyérdeműt: kézzel/szájjal. A kellően felborzolt kedélyű szerszámomat felVVsítette, majd huszárosan beleült, és veszekedett vágtába kezdett. Tartva a gyors végtól, kibújtam alóla, mire lefejtette a fóliát, és kivégezte a többször torokra vett haveromat. Törölgetni a koromnál fogva és az eredményt tekintve nem kellett hosszan...
Lihegve feküdtünk el egymáshoz bújva. Betti felvette kedvenc tárgyalópózát: térdét hasamra húzva az egész beszélgetés alatt símogatta a fáradt vándort. Mondanom sem kell, h nem az esti mese és a pandémia volt a témánk /bár kölcsönösen biztosítottuk egymást a kettős oltottságról/: egyszerúen örültünk egymásnak, ami jól esett mindkettőnknek. Igen intelligens hölgy, partnerének szavaiba okosan fűzi be sját mondandóját, újabb végszót dobva fel a beszélgetés folytatásához.
Felkelve lekezeltem a vándort, öblítettem Listerinnel és fájó búcsút vettem Bettitől.

Soha sem szerettem ezt a kérdést, nálam -és úgy éreztem Bettinél sem- jött szóba az elszámolás témája. Megállapodásunk szerinti virágcsokrot kapott, megittuk közösen a hozott kis édes pezsgőt, örült mint mindíg a csokinak, bármilyent vittem is. A repertoárja és viselkedése nem igényel extrákat, -ahogyan egy korábbi partnerem írja- AZ EXTRA Ő MAGA.

Mmultan ad' fél évet vártam erre a találkozásra, és cseppet sem csalódtam, kielégülve -ez csúnya kifejezés, inkább- kisímulva távoztam, betárazva az élményeket a következő találkozásig. Aki erre vágyik, annak ajánlom őt, bár nem szorul a reklámomra.