Délután 2 felé hívtam. Nem vette fel, de visszacsörrentett 10 perc múlva. Megbeszéltük amit kell és 5-re kaptam időpontot.

Pontosan érkeztem, semmi gond nem volt. Parkolni a szomszéd ház előtt tudtam.

Hívom a kapuból. Felvette. Innen kicsit érdekesen alakultak a dolgok. Kérdezte, hogy hol vagyok. A megadott cím előtt. Keres, de nem lát. Mondom, zöld dzsekiben vagyok és szőke a hajam. Még mindig nem lát. Kérdezem ő hol van. A kapuban áll és vár engem. Elismétlem neki a címet, hátha valamit rosszul értettem, de minden stimmel. Mondom is neki, hogy itt vagyok a megadott címen, leírom neki a kaput is, de csak azt mondja nem lát engem. Kérdeztem, hogyan tudnánk ez ellen tenni, hiszen én is itt vagyok az általa adott címen és ő is, de mégsem látjuk egymást. Szerinte mi lehet a megoldás. Erre elkezd rikácsolni, hogy neki erre nincs ideje, és ha olyan béna vagyok, hogy nem találok oda egy címre, akkor ő inkább nem is fogad. Ezzel letette a telefont.
Brávó!! Így kell ezt csinálni. Mondjuk így utólag én sem bánom, hogy így alakult, de akkor és ott nem kicsit voltam dühös.
Ajánlani? Ezek után? Biztosan nem!