Tavaly nyári első találkozásunk óta nem először tértem vissza szőke angyalomhoz, aki most Sonita alias alatt tért vissza: nem hirdet rendszeresen, csak ha kedve és ideje engedi, ám mivel az együtt töltött néhány randi során igen kellemesen összemelegedtünk, "szünidőben" is tartjuk a kapcsolatot. Ennek révén hamar értesültem tervéről, hogy ismét nyitott lenne némi játszadozásra, és hamar le is beszéltünk egy vasárnap délutáni, nagyobb lélegzetű hancúrt, hogy bepótoljuk a néhány havi kimaradt finomságokat. A részleteket Viberen és VTR-en egyeztettük, gyorsan és gördülékenyen, telefonon már csak aznap, a megfelelő hangulatnak megágyazandó.

A kapott cím környékén gyakran megfordultam... úgy 25 éve, mikor még a Dagályba jártam úszni; úgyhogy Google barátom ajánlására buszra szálltam, hogy az uszoda felől egy kissé abszurd, két monstre építkezési gödör közé ékelt, kövezett passzázson közelítsem meg az itt épülő mini-Marina első kis negyedét, ahol a szegényesen és erős kamuflázs-technológiával illesztett áttetsző címtáblák jó öt perces kalandtúrára késztettek, pedig már így is kis késésben voltam a városon áttotyogó tömegközi járatnak köszönhetően. Utólag belegondolva talán a Göncz Árpád hídtól effektívebb lett volna a rövid séta, bár mostanában ugye oda is csak pótlóbusz jár a metró helyett. A városközpont-kezdemény "modern, újépítésű" jellege amúgy abszolút megvan, autóval a szellős utcácskák és az ezeket környező, még beépítetlen telkek rengeteg potenciális parkolóhellyel kecsegtetnek, a közterületek tiszták és rendben tartottak - talán életemben először bántam, hogy egy randira nem kocsival érkeztem.

A zsírúj, csillogó lakóépület emeletére hangtalanul suhan a lift, és mire felér, a tágas folyosóra lépve bal felől már hallom is az egyik ajtó mögötti diszkrét motozást. Mikor résnyire nyílik, én bátran belépek, és szívem máris hangosan dobban... na persze nem a belsőépítészeti megoldások, inkább tündéri szeretőm miatt, de azt kell mondjam, a lakás is kifejezetten pofás. A tágas, egybe nyitott belső térben jobbra a hűtő és konyhabútor-sor, balra egy hosszú, L-alakú kanapé uralta, óriástévés nappali fogad, a háló-, illetve szerelemszoba, a fürdő és a WC a folyosó végi hármas elágazásból nyílnak. A minimalista berendezés miatt a lakás inkább négycsillagos lakosztály, mintsem otthon-jellegű, ideális randi-helyszín, ahol minden adott egy pár szenvedélyes óra eltöltéséhez, és ahol senki és semmi nem zavar minket az egymásra hangolódásban.
A fürdő nagy és patika-tiszta, szájvízzel, dezodorral és négy-ötféle tusfürdővel felszerelt - sajna kádas, úgyhogy a korábbi búvóhelyeken rendszeresített közös, szemérmetlenül egymásba gabalyodós zuhanyzások hagyományát itt nem folytattuk, bár szöszke angyalom lelkesen ajánlotta fel a lehetőséget: nagydarab fickó lévén azonban nekem kényelmesebb a tágas zuhanykabin kettesben, itt inkább csak a gyorsan alapos higiéniai tiszteletkört zavartam le.
A belső szoba jó egyharmadát elfoglalja a széles, masszív, intenzív stressz-teszt alatt is derekasan teljesítő franciaágy, melynek átellenében egy szintén tekintélyes méretű, szekrényes-fiókos tálalószekrény pultjára pakolhattam le mindent is, amit odakint a kanapén vagy a kis éjjeli-polcon még nem helyeztem el - a saját, privát lakásnak ez is nagy előnye, azaz hogy kb. bármit bárhol ott lehet hagyni, ahhoz biztos nem nyúl senki, míg távozás előtt össze nem szeded. Mire idáig értem, kedvesem már kis hangulatzenét is kapcsolt a telefonjáról, minden adott volt hát, hogy végre diszkréten egymásnak essünk.

Sonita esetében hatványozottan igaz az ehelyt már közhely-számba menő megállapítás, miszerint képei egyszerűen képtelenek visszaadni azt a kábítóan érzéki, gatyarepesztő dögösséget, édesen törleszkedő és csalafintán igéző nőiességet, ami minden szavából, gesztusából és pórusából árad.
Az ajtó mögé bújva, egy puha, rózsaszín köntösben várt, egy pár hófehér, magas szárú zokniban... c'est tout. Ártatlan-buján villanó macskapillantásával, kacéran ívelt, dús ajkainak mosolyával, gyönyörű melleire omló fehérarany hajkoronájával ott állt előttem ismét az erotika megtestesült valója; alakjának csábító-puhán ívelő formáival, feszes húsú, markolásra ingerlő domborulataival valahol a fiatalosan forró tini-álom és a vérbeli férfifaló nehézbombázó ideális, tökéletes elegye... mint a kagylóból születő Vénusz, csak sokkal, sokkal szebb cicikkel.
Ahogy hozzám lépett, átkarolt és megcsókolt, ujjbegyeim máris éhesen csusszantak alá hátának selymes lankáin, s bár megjegyezte, milyen hűvös a kezem, egy pillanatra sem húzódott el, sőt: csak még szorosabban bújt hozzám, ingerkedve kínálva fel pompásan kerek popsiját markomnak. Hosszan öleltük egymást, apró, gyengéden játékos, finom kis csókokat váltva, míg kezeimmel boldogan cirógattam végig forró, bársonyos bőrének minden bizsergetően puha milliméterét, eszményi idomú csípőjétől karcsú combjainak hajlatán át darázsderekán és lapos hasfalán ismét felszaladva, hogy tenyerem végül pompásan dús melleit ölelve vehesse őket is birtokba; majd az egymásra hangolódó petting örömteli perceit vonakodón megszakítva sebesen én is vetkőzni kezdtem, hogy a frissítő fürdőt letudva mihamarabb újra, egészen belé bolondulhassak.

Fürdés után helyet foglaltam az ágyon, és míg szexi kis tündérem egy pohár üdítővel (immár a köntöst elhagyva, sans robe) belibbent az ajtón, majd még a telefonjáról elindított egy kellemesen lüktető rnb/hiphop mixet, csak pillantásommal faltam alakjának rég nem látott, fantasztikus formáit - talán négy vagy öt másodpercig is bírtam, ahogy nekem háttal, a szekreternél pakolászott, mielőtt popsiját és lágy ívű csípőjét végigsimítva magamhoz húztam, hogy végre végigcsókolhassam bársonybőrének kerekded domborulatait. Ő édes kuncogással engedte, hogy kiéljem rajongásom, segítőkészen odapucsítva-riszálva nekem, majd megfordult, és felém hajolva bámulatosan feszes, őrjítően kívánatos cickóit kínálta fel nekem következő fogásként... hiába, no, ismeri az ízlésem. Fogásból nem is maradt hiány, a szépséges cickókat előbb kezeimmel kerítettem-simítottam-gyúrtam meg jobbról és balról, majd számmal és nyelvemmel csókoltam-izgattam tovább pajzán kis tündérem egyre áthatóbb sóhajaitól kísérve. A remekbeszabott ikrek alapos kóstoló-körútja aztán persze feljebbi kalandozáshoz vezetett, forrón ismét egymásra találó csókokban kulminálva, miközben ő előbb lovaglóülében telepedett ölembe, majd rám hajolva, az ágyra döntve csókolt tovább, egyre lejjebb és lejjebb haladva törzsemen, egészen tüzesen rumbázó csípőtekeréseitől már igencsak előmelegített, peckesen dagadó rudamig. Bár nem egyszer volt már hozzá szerencsém, a mai napig lenyűgöz az az érzéki, utánozhatatlan odaadás, játékos és egyben ellenállhatatlanul erotikus koreográfia, ahogy ez a falatnyi kis istennő körülrajongja farkam: hozzá bújva, ízlelgetve, tövéről hegyéig borzolva finom szájával, végignyalva előbb lassan, majd egyre mohóbban, mígnem egyszerre dús ajkai közé szippantva makkom kényeztet tovább, egyre lejjebb és lejjebb bólintva a rúdon, miközben nyelvével nedves, észvesztő elánnal masszíroz teljes hosszában, épp annyit lassítva csak időről időre, nyálas dorongomat cuppogva ajkaihoz dörzsölve, hogy ne legyen túl korai örömöm, miközben ragyogó csillagszemeivel elégedett, delejes pillantásokkal ellenőrzi ténykedésének tagadhatatlan sikerét. Magamhoz húzom ismét, hogy újabb csókokkal háláljam meg törődését, és ahogy alakja szorosan siklik fölöttem, dákóm hogy-hogy nem egyszerre pompás mellei közé kerül. A véletlen hozta így, vagy sem, igazából mindegy: szinte szó sem kell, és már húzódik is az ágy mellé, ahol feltérdelve, haját hátrasimítva várja, hogy a masszázsolajos tubusból bőven mérve az áldást sikamlós fényt simítsak káprázatos kebleire, majd ismét előre hajol, fejét felszegve fogadva csókom, miközben ölemben cickói közé zárja dobogó dorongom, majd lassan, bűbájos lágysággal ringva előre-hátra izgatja tovább érzékeim.

Az olajos ciciszex az egyik gyengém, és ebben Sonita számomra kb. verhetetlen. Nem csak szembetűnő, eszményire formált mellesleges fizikai adottságai okán, hanem mert ezt is képes olyan figyelmesen gyengéd, mégis felülmúlhatatlanul érzéki módon művelni, amivel nagyjából két másodperc alatt kivégezhetne; mégsem teszi: tudja és pontosan érzi, hogy hol az a bizonyos határ, ameddig őrjítően kívánatos halmainak szédítő szépségével, törleszkedő masszázsával ingerelhet, ahol minden gyönyörre éhes receptorom boldog pattanásig feszül, és hogy hol tartson lélegzetnyi szünetet, combjaim közé bújva, csókot csenve vagy csak csillagszemeinek egy fénylő szikráját csillantva meg csalfán, hogy el ne érjen a túl korai vég, és tovább és még tovább élvezhessem önzetlenül és odaadón nyújtott kényeztetését.
Hosszan-hosszan lebegtet a stairway to heaven legfölső, kéjesen elnyújtott regiszterében, emésztő pillantásaival, rózsás ajkain sikló nyelvecskéjének játékával cicázva velem, és mikor átesve a holtponton lassan nyaka mögé nyúlok, puhán támaszkodik tenyerembe, és finoman ellentart, hogy csípőmet emelve megdughassam olajfényes, feszes melleit. Eljátszom a gondolattal, hogy a helyzetet az utolsó cseppig kiélvezve beborítsam magommal a buja halmokat, ám a kimaradt hónapok okán is még jobban izgat, hogy én is örömöt okozzak neki.

Felsegítem hát a földről, csókot váltunk, és mögé lépek, kezemmel végigsimítva karján és vállán, és ő már hajol is az ágyra, fél lábával föl is térdel, pucsítón kínálva nekem selymes kis tulipán-punciját. Persze nem hagyom ki az alkalmat, és mögé guggolva egy hosszú, forró nyelves csókkal üdvözlöm már nedvesen hívogató szirmocskáit, ám nem időzöm sokáig, hisz tudom, most nagyon nem a finoman udvarló számra vágyik. Csak a magam kedvére kóstolok belé, lassan nyalintva végig a bibécskétől egészen popsijáig, amire kuncogva pillant hátra, várakozón, unszolva... majd mikor felemelkedek, és a védelmet gyorsan magamra applikálva lassan belé hatolok, máris felszabadult sóhajjal tolat merevségemre szinte ütközésig. Csak azért szinte, mert én fél kezem orvul még mindig fullánkom tövén tartom, nagyjából kétharmadnál, így mozdulok előbb lassan, majd kedvesem ellenállhatatlan csípőmozgását követve egyre fokozva tempómon - ugyanis az már első randinkon kiderült, hogy köztünk nem csak az a bizonyos "kémia" működik jól, de úgymond anatómiai tekintetben is kiemelkedően kompatibilisek vagyunk egymáshoz. (Bár azt hiszem, nem vagyok egy átlag fölötti méret, az ő fantasztikusan szűk, szorosan marasztaló kelyhecskéjében valahogy mégis olyan érzés, mintha torpedórombolóval járnék, és hát, no... a kisasszony nagyon szereti, ha úgy istenesen megrombolom.) Kiélvezem hát a helyzetet, ahogy popsiját egyre hevesebb ütemben mozgatva nyársalja magát rajtam, hogy nekem szinte mozdulnom sem kell, csak hagyni, hogy egyre beljebb és beljebb engedjen, ahogy apránként körém tágul - na és aztán, mikor már lucskos kis öle és pihegő sóhajai elérték a megfelelő, üzemi hőfokot, fogok csak rá mindkét kézzel karcsú csípőjére, hogy egy határozott döféssel immár valóban teljes hosszában átadjam neki magam, amit bájosan elcsukló nyögéssel díjaz, felsőtestét egészen az ágyra borítva, a lepedőn félrefordulva lövellve felém egy újabb szikrázó, biztató pillantást. Na nem mintha ekkor már nagyon biztatásra szorulnék: botom körül szinte lángolni érzem vasmarokkal rám szoruló simaizmait, és talán nem is tudnám, de nem is akarom tovább visszafogni magam, úgyhogy a gyeplőt átvéve fölé hajolok, és mélyen sebesen tempózva nekiállok kőkeményen megdugni, nyakába csókolva, kezeire markolva, miközben félig suttogott-nyögött szavakkal dicsér és hajszol tovább.

És innentől aztán nincs több lazsálás: az irgalmatlan iramú, amolyan szétkapós ösztön-szexben csak annyi pihenő adatik, míg egyszer hátára fordul, hogy lábait magasra húzva azonnal mélyen magába húzzon ismét, édes sóhajait és még édesebb ajkait, egész lényét átadva nekem, amit én nem lankadó erőbedobással igyekszem egyre tovább és tovább kiérdemelni, meghálálni, kiélvezni, miközben csúcsra járatott robbanómotorként dugattyúzom egyre. Ha netán lassítok, ő máris húz tovább, karomra, vállamra fogva, csípőjét egyre följebb emelve, gátlástalanul élvezkedve a helyzetben, ami hirtelen ihletet ad egy újabb fordulásra, hogy fölém kerekedve, rám guggolva kvázi ő dugjon tovább engem, szemeiben dévaj fénnyel, elképesztő tempóban csapkodva rám ölét, miközben én csak derekam emelem meg neki, stabilan tartva neki a lovaglópálcát. Imádom vadóc mosolyát, ami kibomlik száján, a kíméletlen határozottságát, amivel magáévá tesz egészen és kihasznál saját örömére, majd mikor combja elfárad, újra én veszem át a stafétát, és fenekét megtámasztva adom neki tovább magam, amolyan inverz varrógép-módra, gyorsan és feszesen járatva benne nyársam. Így élvez ismét, sokadszor, nyakamba borulva, szorosan húzva magához, ám csípője még ilyenkor sem csitul, sikamlósan riszál és kavar tovább ölemben, miközben odabent érzem, ahogy hullámokban megfeszül és elernyed ismét, kis híján engem is kifacsarva, úgyhogy egy lendülettel ismét hátára fordítom, és vállait átkarolva, hajába túrva adom neki tovább, ami a csövön kifér, miközben ő is újra átöleli nyakam, combjaival derekamba csimpaszkodik, körém szorítva még egyszer, utószor - és ahogy átcsapnak fölöttem a gyönyör vakító hullámai és szinte önkívületben hörögve telepumpálom a gumit csak biztat és kér és csábít, hogy élvezzek, élvezzem még tovább...
A katartikus-klimaktikus-kataklizmikus ősrobbanás nyomán számomra megszűnik a tér és az idő, a világ távolivá és súlytalanná jelentéktelenedik - nem tudom, meddig fekszünk egymás mellett, zakatoló-doboló szívvel összeölelkezve, egymást cirógatva hosszan, feloldódva egészen a közösen kavart endorfin-hullámok pezsgő és csiklandó, boldog és öntudatlan lebegésében. Az órán már bőven túl járunk (még jó, hogy kettőt beszéltünk meg), de az idővel most, azt hiszem, egyikünk sem gondol, az összebújás-sugdolózás édesen intim perceit véletlenül se siettetnénk. Tovább simogatom hát, gyönyörködve, mint kél ujjnegyeim nyomán finom libabőr selymes karján és vállán, majd ahogy érintésem kulccsontja ívén át mellei közé pereg, körülcirógarva újra őket is, érzem, ahogy popsija megmoccan ölemben, szelíden, ám határozottan törleszkedve... és ahogy mozdulok én is, érzem azt is, hogy puncija máris (még mindig?!) nem kicsit lucsog, kívánós kavarása így hamar felébreszti bennem is a megpihent ösztönt.

Tudom, sokan nem szeretitek, ha túlírom a sztorit, úgyhogy a második forduló részletezésébe nem mennék bele - legyen elég annyi, hogy az előzőhöz hasonlóan nulláról százra kb 3 másodperc alatt felpörgő, bámulatosan intenzív, és a másnapi izomlázamból ítélve konkrétan páros edzésprogramnak sem utolsó, nagyon-nagyon kielégítő ráadás-kört sikerült összehoznunk, melynek végére drágámnak sikerült konkrétan kifullasztania, pedig heti egyszer azért legalább edzem valamennyit... bár egész más izomcsoportokra fókuszálva, és az általa nyújtott érzéki motivációt legnagyobbrészt hiányolva. Hiába, no, formába kell hoznom magam, ha lépést akarok tartani vele, de azt hiszem, kevesebb hálás személyi trénert találhatnék így a bikini-szezon közeledtével, úgyhogy addig még egész biztos meggyúrjuk egymást egy párszor...

A virágok száma első találkozásunk óta nem változott a fővárosi közép-átlag magasságáról. Mivel általában több órát töltünk együtt, az ennek megfelelő kis csokrot valami jól látható helyen kikészítem, aztán szó sem esik róla.

Sonita határozottan királynői alkat, ami alatt nem pusztán szépségét, (számomra) minden alkalommal letaglózóan és felemelően kívánatos, igényes és változatos külsejét, szemeinek derűs és kacér fényét, egyszerre zabálnivalóan bújós és szédítően dögös természetét értem - hanem azt a fajta természetes és intuitív odaadást, mellyel a felé mutatott alapvető tiszteletet és előzékenységet százszorosan hálálja meg; és melynek révén ha az egyszeri (vagy többszöri) kalandor figyelmesen és türelemmel közelít hozzá, elnyerve bizalmát olyan elsöprő és magával ragadó szex-cunamit szabadíthat magára, amit első pillantásra ki sem nézne ebből a gyönyörű, csillagszemű szőkeségből. Számomra legalábbis fél éve ő az etalon, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is nagyon sok szép estét dorbézounk még át együtt.