Alettával nem csak, hogy könnyen ment az egyeztetés, de élvezetes is volt. Az első telefon hívást nem tudta felvenni, de írtam egy SMS-t, és utána nagyon olajozottan ment a kommunikáció. (semmi különös nem volt az SMS-ben 😊 )
Élvezetes pedig azért volt, mert nagyon kis bájos a hangja is. Sokat nevetett a telefonba, pedig nem vagyok egy sziporka, és ezzel is teljesen levett a lábamról és az én arcomra is mosolyt csalt. A konkrét időpontig néhány hét alatt jutottunk el, mert folyton át Kellett szervezni a napjaimat, de egyszer csak sikerült egy délelőtti másfél órát találni, ami mindkettőnknek jó volt.

Az adatlapnak megfelelően, a belvárosban lehet találkozni Alettával szervezett keretek között. A parkolás nagyon egyszerűen és praktikusan megoldható, ha valaki hajlandó az ingyenes parkolás okozta gyötrelmes vadászatot a parkolóház relatív borsos árú kényelmére cserélni.
A közösségi közlekedés szerelmeseinek pedig ez maga a Kánaán.

A lakásba akár a parkolóházból is be lehet jutni, bár ez számomra is csak távozáskor esett le, de lehet, hogy így egy fokkal diszkrétebb lehet a bejutás, mint a kihalt utcán egyedül álldogálva telefonálni a kapuban.
A lakás tipikus randi kuckó. Két szobát láttam, de csak az egyik van használatban, ami viszont minden igényt kielégít. Már ami a higiéniával, kényelemmel, feng sui-val kapcsolatos. Az egyéb igények kielégítéséről Aletta gondoskodik, de ő kifejezetten nem a lakás része.

Mikor ajtót nyitott és megláttam, a fejemben egy hatalmas kattanás hallottam. Remélem nem hallatszott ki és nem ezen mosolygott Aletta, de nekem akkor állt össze a kép. Akkor kattantak a helyére a mozaik darabkák. Az addig csak telefonon hallott nevetése, az addig csak képről ismert alakja és az addig csak a képzeletemben létező érintése, közelségének élménye, kipattintotta 3D-s valóságát. Az ilyen élmények töltik fel az akkumulátoraimat, és ez még csak a kezdet volt.

Az élmény hatására ellenállhatatlan vágy gerjedt bennem, hogy a gyors zuhany után átöleljem Alettát. Amint a karjaimban érezhettem, a folyamat egyre csak katalizálódott, újabb és újabb vágyakat generálva. Muszáj volt őt simogatni, érinteni, csókolni, ahol csak értem. És nem voltam rest egyre több helyet felfedezni.
Ami viszont újabb olaj volt a bennem már-már tombolni készülő tűzre, az Aletta reakciója volt minderre. A kölcsönösség megélése nem abban nyilvánult meg, hogy közel engedett testének legintimebb zugaihoz, hanem, hogy tettekben is viszonozta érintéseimet. Nem csak, lejátszotta a “sóhajtozós lemezt”, hanem ő is simogatott, csókolt, bújt hozzám. Számomra ez volt a masszázshoz legközelebb álló része az együttlétünknek. Hogy ez szakszerű volt-e? Mindenképpen! Hiszen boszorkányos érzékkel hangolta magát a ki nem mondott igényeimhez, és pontosan azt a hatást érte el vele, maiért odamentem. Így aztán csak a szemem sarkából láttam, hogy igen, van többféle masszázs olaj és biztosan van krém is. (Hátha valakinek ez is fontos szempont.)

Az érintések, csókok, ölelések aztán egyre jobban összegabalyodtak és váltak egy sodró lendületű erotikus utazássá, amely során rengeteg gyönyörű, új helyre kalandozhattam el. Fantasztikus élmény volt bejárni és megtapasztalni Aletta testét. Nem tudnám már felidézni az útvonalat és biztos mindenkinek megvan a maga térképe, amit bejár, de én teljesen elvesztem. Hol itt, hol ott. Nagyon hamar találtam olyan helyeket, ahová előszeretettel vissza-visszatértem és igyekztem mindkettőnknek örömet okozni. Bár szerintem nem kicsi ego kell ahhoz, hogy valaki az én adottságaimmal komolyan gondolja, hogy amit a másik örömszerzése céljából tevékenykedik az nagyobb örömet okoz a másiknak, mint saját magának. De önző módom alávetettem magma annak az illúziónak, amit Aletta kényeztetésének hatása nyújtahatott számomra. Nem mondom, hogy nem szerettem volna a legkéjjesebb örömet okozni neki, de ennek hatásáról nem én vagyok hivatott nyilatkozni. Nekem viszont hatalmas élmény már csak azért is, mert Aletta folyamatosan aktívan viszonozta a gyengédséget, a szó legnemesebb értelmében vett kényeztetést. Miután az események visszafordíthatatlan sodrása túljutott a zeniten, aléltan, vigyorogva hevertem el az ágyon. De Aletta NEM hagyott lenyugodni! Kézzel-lábbal átkarolva feküdt mellém. Kérdezte, hogy megmaszírozzon-e, de a pózt, amibe így keveredtünk, semmire sem cseréltem volna akkor. Így “csak” az átélt élmény verbális feldolgozása és a már telefonból is sokszor hallott hangosan mosolygós beszélgetésben töltöttük az időt.
Egyszer csak Aletta közelebb hajolt, amivel felborította az első kis dominót egy lágy puszival. Aztán az a kis dominó egyre több és nagyobb “borulást” okozott, amivel ismét magával ragadott az előtte már átélt utazásra.
Mire magamhoz tértem ebből az édes kábulatból, már lejárt az időnk, úgyhogy kiábrándító gyorsasággal kellett elhagynom a helyszínt, bár Aletta igyekezett megnyugtatni, hogy nincs ok aggodalomra, vagy kapkodásra, mert ő sem rohan. Így aztán a zuhany után még hagytam magma elcsábulni egy több, mint kellemes búcsú ölelésre, amit szívesen húztam volna a végtelenségig (és még tovább).

Nekem mindenképpen megérte. Van hely bőven, ahová diszkréten le lehetett tenni az előre tisztázott összeget, amiben úgy tudom, hogy nincsenek extrák. Nem volt egyetlen illúzió romboló momentum, amikor erre bármilyen utalás is érkezett volna. A zuhany után elhelyeztem és azután már csak az élvezkedés volt hátra.

Nagyon jó választás volt Alettát előcsalogatni a képzeletből a való világba, még ha csak erre a villám sebességgel múló másfél órára is. Könnyű volt vele egy hullámhosszra hangolódni, hamar kiderült, hogy közös kedvtelésünk is akad – az erotikán kívül is. Ha a változatosság nem okozna örömet, akár le is horgonyoznék mellette, szívesen beszélgetnék vele minden nap hosszú perceket, de megint csak önáltatás lenne, azt gondolnom, hogy ez neki is olyan élmény lenne, mint nekem.