Viviana régóta a "célkeresztemben", azaz inkább a vágylistám első traktusában van. Figyeltem a remek minősítésű beszijeit és tervezgettem a vele való találkozást.
Pár hete üzenetet is váltottunk és azóta nem volt kérdés, hogy hamarosan sor kerül a légyottra. Most hirtelen elhatározásból foglaltam időpontot nála, amin kis változtatást kért és elfogadott alkalmi partnerének.

Nekem a keleti országrészből autózva az M0-M3 bevezető útvonalon a nem kora reggeli időpont okán nagyon egyszerű volt hozzá jutnom, és az egy irányú kis utcában valamint épp a kapuja előtt is volt hely bőven. Itt gondolom a pandémiás időszakon kívül sem kell fizetniEz az ismert "babonám" szerint jót jelentett és bizony úgy is lett...:) Busz és villamos is jár pár percnyi sétára, azzal sem lehet gond ideérni. Pár perccel korábban érkeztem, s mivel már útközben is váltottunk üzeneteket (elítélendő, veszélyes habitus, ti ne tegyetek így!) és jeleztem az érkeztemet, fel is invitált az elküldött bejutási adatok segítségével.

Ahogy korábban is leírták már, ez a ház egy tisztes, jó (vélhetően évtizedek óta együtt lakó) közösség otthona, ami a '60-as években épülhetett. Patyolat lépcsőház, benn pedig igen magas színvonalon és remek ízléssel felújított, több szobás aalakásban találja magát a vendég. Minőségi burkolatok, klassz tapéták a falakon, finom illat és kellemes fények fogadnak engem is.
A masszobában két személyes, kis kanapé a cuccaimnak, mellette kis asztal gyertyákkal, frissítőkkel. Később kiderül, hogy nagyon jó matracra lehet leheveredni a lazuláshoz és huncutkodáshoz, egyszóval tökéletes. A fürdőben zuhanykabin minden szükséges felszereléssel és kellemes meleg fogad Vivi figyelmességének hála. Törölköző nagy, újszerű, de tökéletesen nedvszívó frottír (kettő is jár az ittlét alatt), szájvíz, stb. a helyén.

Amikor beléptem, alig tudtam megszólalni a szépsége láttán. Igen, magas és karcsú, formás gyönyörűség ő, aki az életben sokszorosan felülmúlja még a remek képeiről leolvasható külsejét is. Valami egybe-ruhában fogad - de csak arra emlékszem, amit a távozásomkor viselt...lehet, hogy ugyanaz volt rajta belépésemkor is:) -, haja leengedve vagy feltűzve, magas sarkú, elegáns cipőben libben elém. Tényleg megbabonáz a finom szépsége, amit csak felturbóz hófehér fogsorát kivillantó, széles mosolya. Úgy viselkedik, mintha sokadjára találkoznánk, közvetlen és természetes....velem ellentétben, aki rám nem jellemzően olyan lebénultan béna-merev vagyok, mint egy betonrépa...:)) Szinte meg sem tudok normálisan szólalni, erre elém lépve finom "de-jó-hogy-itt-vagy!" csókot lehell ajkaimra, aztán ő maga kér elnézést a szájrapusziért, mintha az ellenemre lett volna....szegény, ha tudta volna, hogy attól a pillanattól kezdve, ahogy megláttam, máris csak csókoltam volna..:)) Aztán magamhoz húzom, összesimulunk és érzem szép, tenyérbe illő melleit a mellkasomon, kezem végigsimítja hátát és levándorol fenekére, ami hasonlóan "kézbe való", kerek remekmű. Később, amikor már a matracon láthatom teljes, született valójában rágyönyörködhetek pihe-puhára csupaszított puncijára is, ami csodás célnak tűnik hosszú és izmos combjai tövében. Több generációval korábbi ősétől öröklött, szlávos arcvonásaiért örökké hálás lehet (az is, mint mondja, miután kérdésemre elmondja különösen gyönyörű vonásainak eredetét).

A fürdőből visszatérve a szobában egy mesés, fehér csipkebugyiban áll Vivi a matrac mellett, nekem meg ismét a földől kell felkaparnom az állkapcsomat. Bódító a szépsége, vagy ezt már mondtam...? Sportos, egészségtudatos lány ő, hajnalban kel a hétköznapokon, hogy karban tartsa magát, ennek köszönhetően (és talán erre is van képesítése, nem csak a személyi edzőségre - remélem nem titok...) kellő erővel és jó érzékkel masszíroz, miután egy igazán hosszú és érzéki csókolózás után úgy ítéli meg, hogy szükségem van a manuálterápiára és hasra feküdni kér. Míg lerogyok a matracra pluszban terített fürdőlepedőre, ő kipattan a bugyiból, így a falon mellettem lévő tükörben már egy mezítelen nimfát látok. Melegített olajat használ, miután kikérdez arról, hogy milyen átvivő anyaggal dolgozzon. Kissé szétterpesztett lábaim közé térdel és nagyon kellemesen végigdolgozza lábaimat, fenekemet, derakam tájékát, majd mellém kuporodva teszi ugyanazt a hátammal, végül nyakam kerül sorra. Így elmodva ez egy perc műve, de a valóságban érzésem szerint minimum 35-40 percig dolgozik folyamatosan, miközben igen élvezetes beszélgetést folytatunk. Annyira, hogy én lassan el is felejtem, miért IS vagyok nála, s kérek/ígérek 3 perc szemlehunyós, csendes pihenőt, hogy csak érintéseire tudjak újra koncentrálni. Lesz az végül vagy egy perc....mert hát látnom is kell, meg hallanom is őt, ezen jól elszórakozunk. Egyébként is úgy tűnik, hogy egy hullámhosszon vagyunk, és eljön az a része a masszázsnak, amikor mozdulatai finomodnak, lassulnak és farpofáim közé is be-becsúszik keze, valamint rámhajolva csókol nyakamba, arcomra, sőt...pillanatokig csókban forrunk össze. Egyszerre mellém heveredik, s egymást simogatva csókolózunk egyre vehemensebben tovább, ami egyértelművé teszi számomra, hogy az érkezésemkor ígért masszázst ő ma nem kapja meg......de hát lesz legközelebbi alkalom, már ekkor tudom.

Mellettem hanyatt döntöm, vigyázva, hogy agyon ne nyomjam félig fölé helyezkedem s csókolózunk, mint kiéhezett szeretők. Egyik kezem fejét emeli a csókhoz s tartja azt nyakát kímélve, másik a bársonyos bőrén szánkázik le-fel, ajkaimmal pedig kis idő múlva füleit, nyakát, vállait csókolgatom. Aztán szépen haladok lefelé, szép és érzékeny melleit, azik díszgombjait csókolom finoman, körözök rajtuk nyelvemmel, majd miközben karjait simogatom, s időnként összefonjuk ujjainkat jutok el öléig. Zárt combjai felett térdelek, s még először éppen csak előbukkanó nagyajkait, vénuszdombja mélyén várakozó örömgombját simogatom, nyomogatom nyelvemmel, amire igen vágyfokozó sóhajokkal és finom feszülésekkel reagál szépséges játszótársam. Lejjebb csúszom a térdeimmel, immár lábait csókolom végig, s térdeit felhúzva és azokat kissé megnyitva tárom már egyébként is szinte túl sok szépet látott szemeim elé öle édes kincsét. Hogy mennyire édes, az perceken belül kiderül, amikor immár szétnyíló ajkai között jár nyelvem, s saját örömnedveivel keveredő nyálam ad megfelelő síkositást a kényeztetésnek,. Közben eleinte még egymás szemébe nézünk a tükörben, kezeimmel szép melleit gyurmászom finomak, vagy ujjaimat összefonom az övéivel....aztán ahogy Vivi halad a gyönyör csúcsai felé, már fejét kissé hátrahajtva, testét egyre inkább megfeszítve, zihálva kéri-várja-fogadja a kéjt. Első alkalommal látom-érzem őt élvezni, nem tudom, hogy ez a saját skáláján milyen mély orgazmus volt, de nekem hatalmas élvezet volt megélni! Sokáig sóhajtozik, piheg még, miközben én már csak éppen érintem hyperérzékennyé vált ölét, majd mellé felkúszom, s a korábbi testhelyzetünkben amolyan utójáték szerű hála-csókolózásba kezdünk. Aha....de én meg éppen ettől kezdek beindulni, amit persze, hogy tud ő is, így kitárt combjaim közé kuporodik és esküszöm, hogy életem egyik legfinomabb, legérzékibb orális kényeztetését kapom tőle. Úgy érinti golyóimat, rudamat, az egész környéket kezeivel és ajkaival, hogy simán elhinném, hogy valami selyemkendőt csavargat, húzogat rajta. Mesés élvezet, de én kicsit felpuhulok (nem a tettektől, hanem testi bajaim következményeként), de Vivi ugyanolyan érzékien, figyelemmel játszik ott lenn velem, hogy majd' elalélok. Aztán ölemre pattan, s érzékien csókolózva velem, lassú és finom mozdulatokkal csúszkál alhasamon (nem, még csak közel sem vagyunk ahhoz, amit itt nem szabad!), amitől lám, kezdek visszakeményedni, amire válaszul újra lejjebb helyezkedik és most már folyamatosan ajkai között járatva pálcámat visz el az agyzsibbasztó orgazmusomig. Ha megölnének se tudnám megmondani, hová lövök és mi a sorsa a kicsiknek, de ez legyen az ő titka, biztosan az van, ahogy ő akarta..:)
Kicsit simogatózunk még egymás karjaiban, aztán lassan elpályázok fürdeni, s mire visszatérek, már egy csodás, csillogó ezüstruciban áll a szobában.
Nem vagyok még teljesen magamnál, de a VTR-ajándékkal is bővített időnek tényleg éppen a végére értünk (intim, elegáns profizmus, imádom ezt is), hát az ajtó felé veszem az irányt. Váltunk még pár fincsi csókot, ismét dicsér és kényeztet a szavaival, így szinte a föld felett járva sétálok ki a házból és omlok bele a kocsimba.

A bővebb infóban is megkaptam korábban, így az ismert ajándékot a kicsi, személyes ajándék dísztáskájában adom át érkezésemkor. Talán belenézett, talán nem...nem tudom, de több szó nem esett róla ottlétem alatt. A kapott csoda-élmény tükrében csaki a nagyon-nagyon korrekt kategóriaba sorolhatom!

Vivi egy csodalány. Ebben az évben nem ő az egyetlen első találkozásom ( most éppen azt az időszakomat élem, hogy régi-nagy kedvenceimet egy picit elhanyagolom...de tudom, hogy hamarosan hozzájuk is visszatérek), akinél elvarázsolódom. Nagyon hamar szeretném ezt a Vivi-csodát újra megtapasztalni és hiszem, hogy ő is felkerül az abszolút istennőim listájára. Ennél szebb első randit el sem tudok képzelni, Vivi egyszerűen mindent úgy tett vele és értem, ahogyan én azt a leginkább kedvelem és élvezem. Máris indulnék vissza hozzá.....:)