Kezdjük ott, hogy Lanával nem először találkoztunk és feltehetően nem is utoljára. Péntek este felhívtam, de mivel nem értem el, az oldalon üzenet formájában megérdeklődtem tőle a következő heti elérhetőségét. Kedvesen tájékoztatott, ami után VTR-en jelentkeztem be nála hétfő délelőttre, had induljon jól a hét. A hétvége folyamán jelezte számomra, hogy sajnos mégsem annyira jó neki a tervezett időpontot, ezért minden probléma nélkül egy picit módosítottunk rajta. Eddig mindig nagyon könnyen és rugalmasan meg tudtam vele ezeket beszélni. Egyébként telefonban nagyon aranyos és kedves, mindenről tájékoztat cuki hangján szóval érdemes vele beszélni még ha picit nehéz is néha elérni :)

Jelen parkolási helyzetben én mindig a tömegközlekedést preferálom. Órákkal előbb sem szeretek elindulni, és késni sem szeretek. Hozzáteszem, hogy mivel nem fővárosi vagyok, a budai oldal ezen részét annyira nem is ismerem, de az tuti hogy a ház előtt lottóötöshöz hasonló szerencsére van szükség, ha napközben meg szeretnénk állni. Én nem vesződtem ezzel, inkább a jól bevált 4-6-os villamosra voksoltam, ami gyakorlatilag a II. kerületi kis utcácska előtt tesz le bennünket. Onnan pedig már csak kőhajításnyi séta a házikó.

Az értelemszerűen és teljesen könnyen abszolválható bejutás után irány felfelé az egyik emeletre. Megsúgom a liftet nem kell használni. A lakásba belépve én mindig elcsodálkozom, hogy mekkora. Igazi fővárosi lakás, hatalmas belmagassággal, igényesen felújítva. Itt is egy szoba meg ott is egy szoba, most meg nem tudom merről jöttem, de azért Lanát követve mindig könnyebb dolgom van mint az erdőben Jancsi és Juliskának volt. Persze nem akarok túlozni a lényeg hogy tágas lakás, szép, tiszta és kiváló hangulat és tisztaság fogad mindenfelé. A fürdő is patika, tusfürdő fetisiszták válogathatnak kedvükre és még meleg víz is van folyamatosan. A törülköző és emberi méretű, nem holmi kéztörlő szerencsére és mindig friss száraz.
Ezúttal egy kisebb szobácskában voltunk, ami a lakáshoz képest és egy már korábban megismert szobához képest ugyan pöttömnek tűnik, de két ember ilyesfajta randijához tökéletes. Halk zene, hangulatfény ahogy az lenni szokott és persze elmaradhatatlan a gigantikus tükör és a matrac, na meg valami ülőalkalmatosság ahová nyugodtan lehet pakolni. Néha azért behallatszanak a kolleginák neszei, ütemes cipőkopogása, ami egyesekre nyugtalanítóan hathat, engem nem zavart.

Itt egy kicsit gondban vagyok. Mert voltam már egy-két hölggyel az életben és persze itt az oldalon is sikerült jól választanom, de most aztán tényleg azt éreztem, hogy egy olyan hölgy társaságában múlathatom az időmet, akit mintha tényleg nekem rajzoltak volna. Szóval próbálok tényszerűen mesélni Lanáról, de nem könnyű. Azt gondolom a fotók abszolút megfelelően illusztrálják mi vár ránk. Nekem nagyon tetszett, hogy ezek kivétel nélkül amatőr fotók és nem hazudnak. Lana egy magas fiatal leányzó, puha és selymes bőrrel, elképesztő méretű és vizualitást nyújtó mellekkel, valamint hasonlóan elképesztő méretes fenékkel, amely olyan feszes hogy nagyon sokszor késztetést éreztem hogy újra és újra ellenőrizzem ezen tulajdonságát. Egy nagyon bájos és szép arcú hölgyről van szó, akinek arcát ugyan nem látjuk a képeken, de ha nagyon figyelmesek és ügyesek vagytok néha azért mégis csak felfigyelhettek rá. Sok szerencsét! :) Csodás kék szemeivel és szempilláival hamar sikerült még jobban megbabonázni, ez a nagy helyzet. Ezért csak annyi maradt meg, hogy kék köntöse kiválóan passzol hozzá, ami alatt valamiféle fehérneműben fogadott, de sokkal több emlékem nem maradt róla, de hát nem is láttam sokat. Talán legközelebb fogadhatna valami síkabátban, mert így már a bejárati ajtónál probléma adódik a mozgáskoordinációmmal és testem vérellátásával, így pedig egy egyszerű cipő levétel is emberes feladattá tud válni.

A ruhaledobálás és alsónaci elhajítás után egy röpke fürdéssel nyitottam. (Lana nagyon cuki, meg szokta engedni előre a vizet, így mire odaérek már nem kell várni a meleg vízre.) Visszatérve a kisszobába Lana is követett és a kék köntös már el is tűnt valahol. Aztán úgy éreztem magam mint tízévesen a városi gyereknapon. Nehezen tudtam betelni az élménnyel, egyszer a gigantikus ciciket simogattam, egyszer csodás fenekét, közben pedig Lana sem tétlenkedett és elég produktív csókokkal invitált még szenvedélyesebb együttlétre.

Szépen lassan a felesleges ruhaneműk is eltűntek, Lana pedig letérdelt elém és franciázni kezdett. Puhán és lágyan, néha ütemesebben, néha lassabban. Ezt követően kicsit én is kényeztetni szerettem volna nyelvemmel, amiben mily meglepő, partner volt. Csukott szemmel, halk sóhajokkal konstatálta ténykedésem. Szerencsére nem volt színházi előadás, nem volt túljátszott élvezetcunami, de bízom benne, hogy azért jól esett neki. Meg is jegyeztem, van még mit tanulnom :) Újra cseréltünk immár fekve kaptam ismét elképesztő franciát, amit élőben és a tükörből is remekül követhettem. Egyhamar megálljt kellett parancsoljak, mielőtt hamar túl jó lett volna. Lana gumit adott rám és lovagló pózban indítottuk útjára a szeretkezős kalandunkat. Egyszerűen kihagyhatatlan ez a pozitúra vele. Ütemesen lovagolt rajtam és közben hol a popsit, hol a ciciket markolásztam veszettül. Közben pedig ezernyi csókot váltottunk. Néha én vettem át a karmesteri szerepet, néha ő, néha pedig megkértem hogy egyenesedjen fel teljesen mert ezeket a domborulatokat csodaszép arcával együtt is látni kellett. Óvatosan kell élvezkedni mert ilyen látvány és érzések közepette idő előtt vége lehet a dalnak. Szerencsére néha észhez térítettek Lana hatalmas cicijei, melyek lovaglása közben nem egyszer szabályszerűen fejbe kólintottak. Hát még ez is isteni volt :) Sorsom nem kerülhettem el, egyszerűen nem volt szívem másik pózt választani, olyan jól szuperált minden. Pihenés, puszik, tisztogatás, szokásos dolgok következtek. A masszázst most kihagytam, helyette egy jót beszélgettünk. De amúgy meg kötelezően ajánlott kipróbálni Lana masszázsát is, mert abban sem ügyetlen :)

Természetesen a pihenő után ott folytattuk, ahol abbahagytuk, újabb fergeteges szex következett, újabb csodás emlékképekkel. A klasszikus misszionárus póz után a másik kedvenc Lana-pózban is kipróbáltam magam. Hátulról szereztem neki örömöt, meg persze magamnak is. A formák tapogatása itt is kötelező! Egy idő után Lanát hátradöntve, szinte ülőhelyzetben folytattuk. Így remekül át lehet karolni és melleivel is foglalkozni aktus közben. Még most is libabőrös leszek tőle... De hát egyszer minden jónak vége szakad, ahogy ennek is, hiszen sikerült feltenni a pontot az i-re ismét. Elképesztő élmény volt.

Az adatlapon minden ott van feketén-fehéren. Minden van ami egy normális barátnős együttléthez kell, se több-se kevesebb. Legelső alkalommal majdnem elfelejtkeztem az ajándékról lányos zavaromban, ám Lana nagyon higgadtan és nyugodtan kezelte a helyzetet. Ezúttal a találkozó végén a kispolcon helyeztem el. Sem ekkor sem előtte sem közben nem került szóba.

Ahogy azt említettem, nem először találkoztunk. Beszámoló eddig még nem született ugyan, de igazából kezdettől fogva csak csupa jó dolgot tudnék megfogalmazni. Lana egy nagyon figyelmes, korrekt és nem utolsó sorban nagyon rugalmas lány. Abszolút a földön jár, ha valami nem tetszik neki azt megmondja miközben lesi minden kívánságomat. Kedvelem a társaságát az intimebb helyzetekben és a köztes időben is. Erotikus kisugárzása önmagáért beszél, aki egy normális és teljesen szokványos barátnős hangulatú randira vágyik, nem fog csalódni!