Viviana már korábban képbe került nálam, amikor még a Városliget mellett volt elérhető, de akkor valamiért sose jutottam el hozzá. Az idők folyamán kikerült róla három istennős beszámoló is, amiket olvasva mindig vertem a fejem a falba, hogy még mindig nem látogattam meg. A karácsonyi időszakban több időm volt a gép előtt tespedni, így elkezdtem komolyan foglalkozni a gondolattal, hogy végre elmegyek hozzá. A gondolatot tett is követte, először elkezdtünk privát üziben csacsogni, majd amikor szabaddá vált egy csütörtök délutánom VTR-en be is jelentkeztem hozzá, amit kisvártatva vissza is igazolt, így jólesően várhattam a csütörtök délutánt.

A Városligettől kijjebb költözött ugyan, de maradt a kerületben. Ez a helyszín számomra minden tekintetben jobb, akár a parkolási lehetőségeket nézzük, akár a megközelíthetőséget. Kocsival járok, tehát nekem a parkolás az elsődleges szempont, ebben nem is csalódtam, gyakorlatilag a ház kapuja előtt tudtam megállni és ahogy láttam, bőven volt üres hely a közelben. BKV a közeli főúton troli formájában jár, vagy a Nagy Lajoson villamossal esetleg busszal is egész jól megközelíthető, aztán pár perc séta kell, de az ugye sose árt. A házszámot a GPS ismeri, egy kicsit kell csak sasolni, mert a kapu és felette a házszám a ház utcára merőleges falán van. A kapuból telefon a bejutási instrukciókért aztán enyhe kajaszag a lépcsőházban, köszönhetően a kora délutáni időpontnak. Azt hiszem paprikás krumpli volt valahol a menü, nekem összeszaladt a számban a nyál, de Vivianát meglátva a gasztronómia iránti lelkesedésemet a Viviana iránti lelkesedés váltotta fel.

A lakás egy kb. a 60-as években épült házban van, ilyen épületeket emeltek a cocializmusban, amikor még nem létezett a házgyár intézménye és nem voltak panelházak. Manapság ezeket téglából épült társasházaknak hívjuk. Rendesen megépített házak ezek, nincs itt semmi probléma. Az emeletszámból következően lift sincs benne, de nem nagy kihívás a lépcsőzés.
A lakás is abszolút rendben van, az előszobában letettem a kabátomat meg a cipőmet, majd Viviana látványától felajzva vonultam a szobába, ahol egy kanapészerűségre vetkőztem. A szoba tágas, egy jó nagy matraccal felszerelve, mellette a falon a matrachoz passzolóan jó nagy tükör, hogy a látvány élvezhető legyen onnan nézve is. Halk zene szólt.
A vetkőzés után Viviana megmutatta a fürdőszobát, ahol - üde színfolt - nagyon szép modern zuhanykabin van. Kicsit óvatosan kell bánni a csappal, mert a villanybojler azért tartogathat népmesei elemeket (Forró vizet a kopaszra!). Azt nem tudom, hogy szexxxmanó kedvence köztük van-e, de a zuhanykabin polcán van pár tusfürdő, sőt a fáradtabb makkerek egy lehajtható ülőkén is elmélkedhetnek zuhanyozás közben. Aztán megtörölköztem és visszaballagtam a szobába, ahol Viviana már bugyira vetkezve várt.

Viviana egy nagyon szép, magas, sudár lány. Formás vádlijait a kérésemre felvett magassarkú cipő még jobban kiemelte fogadáskor, aztán persze ebből kilépett a későbbiekben. Leginkább a kisugárzása az, ami leveszi az embert a lábáról, belenéz a szemedbe azzal a szép zöld szemeivel és elmosolyodik...hát, aki ettől nem olvad el, az nem is méltó a férfi névre.
Már a belépés után, az édesség átadásakor a nyakamba kapaszkodva kezdett csókolni, pedig tényleg először voltam nála. De fura, hogy amikor megláttuk egymást, mindketten azt gondoltuk, hogy korábban már mintha találkoztunk volna...hogy is mondják ezt...valami mosóedény....megvan! Dézsa vű!
Elmondása szerint le akar adni egy-két kilót...de neeeeee, így jó ahogy van!
Az előszobában még csak sejteni lehetett a fogadóruha alatt felsejlő idomokat, illetve jó, kézzel azért felfedezgettem, az ölelés alatt, de igazából csak a fürdés után, amikor a törölközőm a földre hullt, akkor öleltem át őt úgy igazán, és akkor sejlett fel bennem, hogy ejha. Popsi, cicik rendben vannak a sudársága elbűvölő. Jó volt vele beszélgetni is, mert minden felvetett témát jól ki tudtunk egymással beszélgetni...ez pont olyan, mintha egy jó barátnődhöz ugrasz fel trécselni egy kicsit, csak ugye a vége nem csak beszélgetés lesz. Szóval a barátnő feeling adott. Így nem nehéz feloldódni.
Mivel azért a látvány és a finom nyelves csókok megtették hatásukat fiziológiai téren is, inkább gyorsan hasra vágtam magam a matracon, amíg még tudtam.

Bár bevallom, már nagyon kívántam volna már a következő fejezetben lenni, de a masszázst se szerettem volna kihagyni. Vivianában nem csalódtam. Ez amolyan szeretetmasszázs, ami nem kifejezetten a beállt izmok sanyargatásában merül ki, de persze volt erre irányuló mozdulat is a repertoárban. Inkább a kellemes ernyedtség elérése és az érzékek lassú felcsigázása volt a cél, aminek Viviana maradéktalanul eleget is tett. Azt hiszem, olajat (de lehet, hogy valami hígabb krémet) használt, amivel lábtól kezdve végigment a testemen egészen a nyakamig. Éreztem, ahogy járt a keze rajtam, hol borzongtam, hol csak mélyeket sóhajtva élveztem a mozdulatait. Itt ott talált pár beállt csomót, oda több hangsúlyt fektetett. A tükörbe egyszer sandítottam bele és láttam, hogy már az a kis bugyi sincs rajta, valahová elszublimált menet közben... Innen már vártam, hogy mikor engedélyezi a fordulást, de kiélveztem még az utolsó simításokat is. Végül mosolyogva mellém bújt és közölte, hogy úgy gondolja, ideje lenne megfordulnom. Mit volt mit tenni, hát hanyatt fordultam :)

A hanyatt fordulás után a mellettem-rajtam fekvő Viviana először is ismét rám nézett azokkal a gyönyörű szemeivel, majd megint elmosolyodott (mondtam már, hogy a mosolya is gyönyörű?) és muszáj volt ezek után megcsókolnom. És aztán ebből egy igazán mélyreható, komoly csókolózásfolyam indult, ami tulajdonképpen tökéletes átvezetés volt az erotika bugyraiba. Persze simogattam ahol értem, itt térképeztem fel a popsija félgömbjeit is. Az ő keze is elindult lefelé, ahol James úr már igencsak kíváncsian nyújtogatta a nyakát, mondván megnézi, hogy ki az aki így tud csókolni? Viviana keze leért végre és simogatni kezdte James urat és csatolt részeit. Közben a csókjai a számról egyre lejjebb költöztek, a mellkasom, a pocakom irányába, minden állomáson és megállóhelyen megállt és mindenhol kaptam puszit.
Aztán leért végre James úrhoz és néhány finom puszika után máris a szájába vette. Mélyen! Nagyon mélyen! Aztán még lejjebb a csatolt részek is abszolút korrekt ápolást kaptak. Nem viccelek, csak nyögni tudtam az élvezettől. A látvány lefelé sandítva is izgalmas volt, de a tükörből nézve még inkább élvezetes volt nézni, mit művel velem Viviana.
Mielőtt túl késő lett volna, felhúztam magamhoz még egy kis csókolózásra, de így se hagyta pihenni a felkorbácsolt vágyat, mert úgy mozgott a combjával-mellével rajtam, hogy ezt a lövésközeli állapotot folyamatosan szinten tartotta. Végül őt fordítottam hanyatt és hasonlóképpen a szájától indulva viszonoztam, amit az imént ő nyújtott nekem. Elidőztem a nyakánál, megmerevítettem a mellbimbóit, majd következett a köldöke, a csípője, a combjai kívül-belül, míg elérkeztem a már nedves puncijához és mélyen belenyaltam. Ettől a csiklója megmerevedett, éppúgy mint az imént James úr. És pöcögtettem, nyalogattam, puszilgattam, mígnem Viviana sóhajtozni kezdett, a fejemet belenyomta az ölébe, egyre szaporábban kapkodta a levegőt és gyönyörűséges orgazmust élt át. Aztán persze érzékeny lett olyannyira, hogy nem engedett már hozzáférni semmihez, inkább csókra invitált. Pár perc nyelves csókolózás után összeszedte magát annyira, hogy jelezze, hogy innentől övé a terep, és ellentmondást nem tűrően hanyatt fordított, ismét végigcsókolt mindenhol, majd könyörtelenül bekapta James urat , aki bár meghökkent, de aztán kihúzta magát és innentől hosszú perceken át csak élveztem a száj, a nyelv játékát. Amikor érezhetővé vált mindkettőnk számára, hogy mindjárt végem van, mint a botnak, Viviana még rágyorsított, majd amikor öntudatlanul eleresztettem a sejtecskéket, mélyen benn tartva nem eresztett el, csak amikor már ernyedten nyúltam el a tatamin.
A végén még volt pár percünk kis semmiségekről beszélgetni, mellém bújt, én meg élveztem a közelségét.

Nem volt titok, hiszen az adatlapja mindent tartalmaz, amit ebben a tárgyban tudni kell. Szerintem az extrák nála nem jönnek szóba, kimaxoltuk a lehetőségeket...Nyilván van ami lehet, hogy szimpátiafüggő, én örülök, hogy eszerint szimpatikus voltam. Távozás előtt letettem a vizespoharak mellé az ajándékot.
Mivel VTR-en jelentkeztem be, így az idővel is ekképp bánt, pontosan érkeztem és pontosan a megfelelő időben távoztam.

Azt hiszem, a fenti leírásból mindenki érezheti, hogy ez az a randevú volt, ahová eleve nagy kíváncsisággal és várakozással érkeztem (mert az előző beszámolókban leírtak felállítottak bennem egy jó magas szintet) és hát éreztem én is, hogy hiba volna nem találkozni Vivianával. Csak annyit erről az előzetesen felállított mércéről, hogy magasan túlteljesítettük. Igazán kellemes, abszolút barátnős délután volt, és bár tényleg nem találkoztunk még korábban, de mégis folyamatosan úgy éreztem, hogy már régi ismerősök vagyunk. Nagyon jó volt vele tölteni 2021 első randiját. Csak ajánlani tudom minden kollégának, aki ilyen élményre vágyik!