Telefonáltam az elérhető időben, csak pár csörgést kellett kivárni. Még nem ismertük egymást, Angelina készségesen elmagyarázta, mire számítsak, és hova menjek. Le is vajaztunk egy két órával későbbi időpontot. A nagyon femme fatale-osan néző képek miatt eléggé meg voltam szeppenve. Mint kiderült, ez annyira átjött, hogy azt hitte, el se megyek. Pedig de.

A Deák térhez és Astoriához is közel a mostani Mennyország kapuja. Persze, egyik adja a másikat, de ebbe most ne menjünk bele! Így aztán BKV-val a legegyszerűbb odajutni. Egyébként teljesen pontos címet kaptam, és az utca, házszám jó nagy betűkkel ki van írva, ahol kell. Ha sokkal előbb mennétek, és épp nem tombol az Apokalipszis, van egy csomó kávézó is a közelben.

Ahogy belépsz a házba, már ott is vagy. De csak szinte! Azért ne kezdjetek el a lépcsőházban levetkőzni! Hideg is van meg minden.
Egész nagy a lak, nekem volt egy kis labirintusos vibe-ja is. Egyébként otthonos és szép tiszta, aranyosan csajos hangulattal. Az akció a konyhán túli, tágas nappaliban zajlott egy jó nagy ágyon, rajta friss törölköző és annak látszó ágynemű, kényelmes párnák. Függönyök behúzva, de jó fények voltak, belépve már szólt a zene valami elég kúl hangrendszerből. A lakásban egyedül voltunk. Lógtak a polcokon egész pikánsnak látszó segédeszközök (most konkrétan csak a fenekelőre emlékszem), de ezek engem annyira nem hoztak soha lázba. A gyorsan feleslegessé váló ruhadarabokat a rökamién lehet elhelyezni. A fürdő is csillog-villog, kádban zuhanyozhatunk masszív zuhanyfüggöny mögött, az eszközpark, mint tusferedő és szájvíz műanyagpoharakkal épp elég és kellően választékos. Gigantikus méretű és jó puhaságú törölközővel szárítkozhatunk.

Na, végre ide is megérkeztünk, ugye! Angelina már az ajtóból kikandikálva várt, hogy véletlenül se tévedjek el. Már itt elért az első meglepetés. Sok kép alapján egy ilyen kicsit vamposan vadító vadvirágra számíthatunk, de én (ekkor még, az elején), egy nagyon szerény, és persze nagyon csinos, magából kislányos bájt árasztó (de szexi, és nem olyan pedós értelemben) macskanővel találkoztam, aki innentől kezdve folyamatosan szemezett velem, és hát gyönyörű macskaszemei vannak, nem is akarsz többé máshova nézni. (Előre is bocs, de a cicahasonlat még sokszor előkerülhet.) Annyira nem emlékszem az outfitre, de szexin elegáns volt. Volt mit levenni később. Hosszú, egyrészes ruha, alatta szexi combfix, később előkerülő ferraripiros fehérnemű és felhőkarcolónyi magassarkú, ami gyorsan lekerült, hogy beszélhessek hozzá egyenes nyakkal. Olyan volt, mintha egyszerre izgulna, másrészről viszont baromira örül annak, hogy végre megérkeztem, ez utóbbit többször említette is.
Szóval kinézetre a képek alapján objektíve nem érhet meglepetés, azt leszámítva, hogy a végzet asszonya helyett egy mámorítóan kis édes virágszál fogad. Tehát azokat a képeket vegyétek inkább alapul, ahol olyan szendén néz ránk vissza. A hozzám hasonlóan mellesek kedvéért elárulom, hogy a keménységen és talán azon, hogy nem annyira érzékeny a cici, valamennyire érezhető a szilikon, de látványra a valóságban is nagyon szép és arányos cickókkal találkozhatunk.

Bemutatkozás után kicsit néztük egymást, majd odajött, és kaptam egy hosszú és gyengéd szájrapuszit. Mintha hazaértem volna nemlétező barátnőmhöz. Bekísért a szobába, aprólékos gondossággal felmérte, mennyire vagyok elégedett eddig a körülményekkel, nemkülönben ivási igényeimmel, nagyon ( de tényleg nagyon) kedvesen kérte, hogy az ajándékot helyezzem az asztalra, amit egyébként is már akartam elővenni, és érkezett a vizem. Nehéz volt elindulni a fürdőbe, mert indulás előtt megint ölelkezve csókolózni kezdtünk (egyelőre még nyelv nélkül, de valahogy mégis egyre odaadóbban). Visszatértemkor kezdetét vette egy szinte soha véget nem érő előjáték, ahol szájvizezésemet követően már a nyelvek is beszálltak a csatába. Sokaknál olvashatjuk a „bújós kiscicád leszek” című reklámszöveget. Angelinánál ugyan nem bukkan fel ez a formula, de róla enélkül is eszembe jutott ez elég sokszor. Ő egyszerűen az, egy bújós kiscica. És ez nemcsak a folyamatos bújásra, finom füledbenyögésekre utal, hanem arra is, hogy már-már a képtelenség dimenzióiba sorolható, hogy Angelina minden egyes mozdulatot a lehető legszexisebb módon hajtott végre. Általában nem gerjedek az animálszexre, de Angelina rábírt.
Szóval a végtelen előjáték közben szépen lassan levetkőztettem, egyszer letérdeltünk, majd újra fel, az ágyra telepedtünk, ahol Angelina még eggyel feljebb tekerte a búj-o-métert, csutkáig. Kedvenc momentumaim közé tartozott, mikor egyszer-egyszer szupersebességre kapcsolva gyakorlatilag felfalta a számat belülről, vagy mikor hasonló hevességgel fülembe nyalintott. Mikor már kezdtem az őrület határára kerülni, megkérdezte, megkóstolhat-e. És hát ugye férfiember két dolgot nem utasít vissza, a szopást és a pénzt, hát nagy duzzogva belementem. Ne feledjétek, a szemezés továbbra is tart, és itt sem szakadt meg. Nagyon lassan és finoman, bőséges mellbimbóizgatás után jutott el kobrettihez, akit végigpuszilgatott, meg-megnyalintott, majd végül bekapott, és kezdetét vette a bólogatás, mely során szóba került a nyilvánvalóan bombasztikus ízélmény is. Itt azért adok csak négyest, mert valami hiányzott, de nem tudom, mi, viszont elég botorság lenne rossznak nevezni. Természetesen itt is úgy fordult, hogy folyamatosan elérjem a ciciket és a kókemény (köszönjük Fekete Pákónak) popókultúrát. Ezután félreérthetetlen jelét adtam annak, hogy neveltetésem szerint ha valamit kapok, azt mindig viszonzom is, mire elhangzott a kérdés: „Szeretnél kinyalni?” Férfiember három dolgot nem utasít vissza…
Egy nagyon szép, zárt puncival néztem farkasszemet pillanatok múlva. Sajnos annyira transzban voltam végig, hogy nem tudom megmondani, fazonírozott vagy kopasz volt-e, mindenesetre zárt, és nyelvmunkám hatására egyre inkább nyiladozó és nedves. Egyébként talán ez volt az egyetlen olyan játékunk, ahol nem szemeztünk, a magam részéről talán nem kell magyarázni a szemtengelyferdülés veszélyeit, Angelina pedig (reményeim és a látvány szerint) elmerült az élvezetekben. Hosszú és kitartó munkámnak meg lett az eredménye, Angelina egyre hevesebb és egyre hangosabb nyögésekkel, egyre erősebb szorítással jelezte, hogy célba értünk (hirdetőknél én itt mindig kételkedem, ezúttal se lehetek teljesen bizonyos, de nagyon meggyőző volt a folyamat, amit érzékeltem). Kaptam kedvesen dicsérő szavakat, majd újabb csókcsata után hogy-hogy nem, de szóba került, hogy megdugnám. De előbb vett egy újabb kóstolót (ezúttal bejátszott a vadító mélytorok is, belőlem tényleg minden elmerült), majd szuperszexi mozgással elővette a gumit, de még mindig kínzott, nem húzta fel egyből, még hátra volt egy bújós csókcsata. Aztán szájjal felhelyezte, és újabb hidratálás után javasoltam egy lovacskázást. Ismét a kínzó fokozatosság jegyében fogadott magába az az isteni melegség. Szenvedélyes szeretkezés vette kezdetét, teljesen elmerültünk egymásban, egyre inkább kezdett szexuálisan romantischhá válni a helyzet, majd végül kiürültem. Angelina még lekísérte az utórezgéseket, kicsit élvezkedett rajtam, majd biztatva, hogy csak pihenjek és engedjem el magam, és ellenőrizve, nem vagyok-e allergiás a nedves törlőkendőre (tényleg mindenre figyel), letisztogatott. Persze ezt is olyan mozdulatokkal, ahogy csak egy szexistennő teheti.
Majd összebújás, beszélgetés (itt már egészen feloldódtunk mindketten, ezt is különösen élveztem), csókok, tudjátok… ám erre nem maradt sok idő, nagyon hamar új erőre kaptam, ezt Angelina is érzékelte, és újra hevesedő csókok majd nyálas nedvesítés és felöltöztetés után misszibe fordultunk, és egyre vadabbá váltunk mind a ketten. Természetesen hátulról is ki kellett a tornát próbálni, itt is pillázott rám hátrafelé, feltérdelt, hogy bárhol és mindenhol markolhassam és csókolhassam, hajhúzás, popócsapkodás, mely közben végig biztatott, előtört mindkettőnkből a vadállat, majd végleg kisültem, de itt sem akart még jó pár pillanatig kiengedni magából.
Ezután hosszantartó, szinte már romantikusan ölelkezős beszélgetés vette kezdetét, sokat nevettünk és magánéleti témák is szóba kerültek az imádnivalóan krézi cicussal. Beszéltünk a „hirdetői szakmáról” is, vagy hogy hogyan és mennyire valódi ez a helyzet, és még ennek ellenére vagy talán éppen ezért is úgy éreztem, mintha financiális befolyás nélküli találkozón lennék. Angelina sokáig marasztalt is, nekem pedig ilyenkor eltűnik az időérzékem, így a korrektség jegyében el kell mondanom, hogy szándékomon kívül, ám cseppet sem bánva a megbeszélt időnél valamivel tovább maradtam, de az már titok kell, hogy maradjon, hogy mennyivel. Majd elvonultam feredőzni, ahova sajnálatomra már nem tartott velem, talán az időtúllépés miatt sem. Aranyos köntösébe burkolózva búcsúzott, nehezen szakadtunk el egymástól (kölcsönösnek éreztem), és még búcsúajándéknak egy banánt is kaptam, ha a csókok nem tartanának ki hazáig.

A baszobába kísérésem és a vízmegkapásom közti mintegy fél percben penderítettem a csokrot az asztalra egy sztenderd postai borítékban egy nagyon finom felszólítás után (bár Angelina nyitott kapukat döngetett, épp akkor akartam magamtól is rendezni a dolgot). A számértékek legtöbbünk számára látszanak, mondjuk úgy, hogy VIP-kategória, de azt hiszem, hogy a cserébe kapott varázslat és vendéglátás is az. Másfél órára fizettem elő, extrákat nem kértem, mert azért én sem szarom a bankókat, de nagyon megérte.

(Drága olvasóimtól elnézést kérek a hosszúságért és néha szárazságért - nem úgy! - de annyi minden történt, hogy nehéz volt szavakba önteni.)
Mit is mondhatnék még... Nehéz nem elfogultan nyilatkozni, annyira működik a varázslat és az illúzió, a találkozó idejére mi egy egyre jobban összecsiszolódó pár lettünk. A randi elején éreztem Angelina felől némi első találkozással járó zavart (ami belőlem sem hiányzott), és kicsit hideg, bár végtelenül kedves és figyelmes profizmust - az elején kicsit begyakoroltnak tűntek a formulák, de annyira jól begyakoroltnak, hogy ez pár pillanat után már egyáltalán nem érdekelt, valamint egyre inkább természetes érzete lett mindennek. Egyetlen ellenvetésem, hogy talán én egy picit gyorsabban túllendültem volna az előjátékon (amit amúgy nagyon szeretek), Angelina sokáig „nem eresztett”, de azt hiszem, ez az összecsiszolódáson is múlik. Imádtam őt és az élményt. Ezúton is köszönöm!