Ramóna nem az oldalon éli online életét, csevegésben, üzenetben, reagálásban nem aktív, bővebb infója rövid, lényegre törő, VTR nincs. Mindemellett első telefonhívásom sikerrel járt. A vonalban kedves, életvidám, de nem csicsergős, határozott hang (Rami saját hangja) tájékoztatott a lehetőségekről. Gyorsan megállapodtunk a két nappal későbbi találkozó időpontjában. A címet a megerősítést követően írásban kaptam.

A megközelítés nem bonyolult, bár több közlekedési eszköz kerüli el a környéket, mint ami arra jár. A 4-6 villamos messze áll meg, a piros metró fényévekre közlekedik, és a csepeli hév is távoli, egzotikus tájakon zakatol.

A kerékpárút viszont szinte a kapuig visz. Az 1-es és a 14-es villamos megállójától egyaránt 6-8 perces kényelmes sétára található Ramóna búvóhelye, a 32-es busz pedig csaknem a bejárat előtt teszi le az utast. Parkolóhely nap közben dögivel található, parkolóautómata a házzal szemben.

Új építésű ház, épületen belül dupla zsilipeléssel. A folyosó lehangolóan sivár, ezzel szemben maga a lakás szép, tiszta és rendezett. A redőnyök félig felhúzva, a fényviszonyok megfelelőek ahhoz, hogy élő egyenesben és a tükörben is tökéletesen figyelemmel lehessen követni az eseményeket.

A fürdő ugyancsak makulátlan, legalábbis én egyetlen makulával sem találkoztam. Törölközőből majdnem több áll rendelkezésre, mint tusfürdőből, de mivel a többség ez utóbbiból is csak egyet használ egyszerre, így ez nem jelenthet gondot, sőt, ha ötnél több flakonból kell választani, az sokszor csak összezavarja a férfiakat.
A búcsútusolás előtt közelharcot kellett vívnom az érkezéskor kapott törölköző használati jogáért, de végül alul maradtam, Rami egyszerűen a szennyeskosárba hajította a frottírt és azzal a mozdulattal készítette elő a frisset, úgyhogy ez is patika.

Nem emlékszem rá, hogy mikor láttam új fotót Ramónáról, de a legrégebbi is pont olyan, mintha tegnap készült volna. Alakja tökéletesen megegyezik a fényképeken látható formákkal. Pompás, nőies termete, kellemesen izmos lábakkal, formás fenékkel és természetes, közepes méretű cicikkel veszi le a lábáról a látogatót. Köldökében piercing, néhány helyen kisebb, diszkrét tetoválások díszítik a testét. Puncija fazonra igazított szőrzettel csábít. Ha már szőrzet, akkor nem szabad elfeledkezni Rami hollófekete, fenékig érő, egyenes hajáról sem, ami az én fantáziámat is beindította.
Ramóna arca nagyon helyes, hangja, mimikája borzasztóan szexi. Álomcsaj élőben.

Mondhatnám, hogy Rami úgy üdvözölt érkezéskor, mint régi ismerősét, de engem egyetlen ismerősöm – legyen az új, vagy régi – sem smárol le, amikor találkozunk. Még alaposan szemügyre sem vehettem, miközben ő már átkarolt, a nyakamba szimatolt, hevesen szájon csókolt és fenekembe markolt. Szó se róla, erős kezdés. Gyorsan kibontakoztam a szorításából, hogy alapos kézmosás után én is viszonozhassam ölelését.
Pár pillanattal később ott folytattuk, ahol előbb abbahagytuk. Ramóna szinte megerőszakolt a nyelvével, miközben én sem maradtam adósa, kölcsönösen letapogattuk egymás szájüregét, de kezünk sem tétlenkedett. Én Rami popsiját markoltam és combját simogattam, majd amikor az öléhez értem, Rami, mintha csak olvasna a gondolataimban, parancsával megerősítette szándékomat: „Pattentold ki!”

Határozottan a falhoz szorítottam Ramit, miközben ujjaim nedvességet tapintottak a futóművek meleg rejtekében. Ezalatt Rami nem csak hogy kicsatolta a derékszíjamat, de hihetetlen rutinnal húzta ki a bújtatókból, majd magam sem tudom miként, de miközben térdre ereszkedett, az öv valahogy a nyakára került. Eközben ő, mintha mi sem történt volna, az alsónadrágomon keresztül már a farkamat dörgölte, harapta. Hát ennek fele sem tréfa! A gatyám már a bokámon volt, úgyhogy nem halogathattam tovább a tisztálkodást. Zuhanyzás közben a fürdő nyitott ajtaján keresztül láttam, ahogy Rami immár csak combfixben, a derékszíjjal a nyakán illegeti magát a tükör előtt és igazgatja a copfját.

Mire megtörölköztem, addigra vendéglátóm már a foglalkoztató szobában a tükörrel szemben, négykézláb várt. Mikor beléptem, megrázta a fenekét, mint a csengőt. Még nincs itt az advent, de én rögtön ünnepi hangulatba kerültem. Nem kellett magyarázni, hogy hosszas pettingre ezúttal nem kell sok időt vesztegetni – pedig mennyire imádom, ahogy Rami ajkaival saját vállát érinti, sóhajt, nyög, miközben nyalom! – elegendő volt, hogy vendéglátóm puncijától ánuszáig néhányszor végignyalva alaposan szétkenjem a nedvességet a műveleti területen. A gumit magam húztam fel és egy pillanat múlva akadálytalanul hatoltam Rami szűk puncijába. Derékig érő haját csuklómra tekertem, és amikor Rami arra kért, hogy húzzam a copfját, végleg eldőlt, hogy a softcoret egy másik alkalomra napoljuk el.

Csatakosra dugtuk egymást, miközben hol hajánál, hol a nyakára illesztett póráznál fogva húztam hátra Ramit egy csókra, vagy éppen arcát a párnához préselve szopattam vele az ujjaimat. A fekete bestia hangos nyögések közepette egy-két szóval jelezte, mire vágyik. Vagy inkább kimondta, hogy én mire vágytam? Nem tudom. „Markold meg a nyakam erősen! Húzd meg a hajam! Dugjál! Szorítsd meg az övet!” Én pedig markoltam, húztam, dugtam, szorítottam, izzadtam, hogy csak tudtam. Márpedig izzadni elég jól tudok, így hiába volt eszement jó látvány, ahogy a pózváltások közben misszionáriusban a torkát szorítva csókolhattam, vagy nézhettem a grimaszait, ahogy az erőteljes döfések hatására elkerekedik a szeme, de Rami érthető módon nem szereti, ha az arcába csöpög a veríték. Ezért aztán inkább kutyában és oldalról szexeltünk és a szemtől-szembe helyett a tükörben kerestük egymás tekintetét.

Egy vehemensebb kutyás futamot követően óvatosan hátradőlve magamra gördítettem Ramit és lazításképpen hagytam, hogy bemutassa kivételes lovagló tudását. Meg kell mondjam, nem éppen pihenésre késztető a látvány, ahogy Rami guggolásból újra és újra ráhúzta magát a gombostűre. Nem is tétlenkedtem sokáig, kis pihegést követően szorgosan pumpálni kezdtem alulról, amivel kicsit be is kavartam a ritmusba, így a szinuszhullám alsó pontján ki is csusszantam a punciból, hogy aztán a csúcsponton „mellédöfve” majdnem el is törtem saját farkamat. Szerencsére Ramiban nem okoztam kárt, secperc alatt a helyére illesztette gellert kapott szerszámot, de a kis intermezzo nem tett jót a keménységnek.

Fortuna – de még inkább Rami – szerencsére figyelt rám, és a bénázásomat is a javamra fordította és a tetszhalott gilisztát alaposan megszeretgette. Amilyen gátlástalan, bestiális dög tud lenni Rami dugás közben, olyan gyengéden kezeli a botkormányt. Puha ajkai közé vette a sokkos testrészt, finom kéz és szájmozdulatokkal újra életet szívott bele. A tojástartó sem maradt ki a kényeztetésből, a zacskóra még óvatosan rá is harapott és kacéran nézte a reakciómat. A gyíkba hamar visszatért az élet, de Rami azután sem hagyta magára, amikor újra elérte az üzemi méretet és keménységet a szerszám. Meglehetősen mélyen bevette, szopogatta, igazán kedvesen szimpatizált vele. Akkor kattant be újra végképp valami, amikor óvatosan nyálat csorgatott a cerkára majd kinyújtott nyelvével néhányszor hosszan végignyalta a családi ékszert a gáttól indulva a farkam tövébe kapaszkodó ujjaimon át egészen a farkam hegyéig, majd vissza, és újra fel, és megint le, majd ismét fel.

Annyira felhúzott, hogy legszívesebben belemarkoltam volna a hosszú fekete lófarokba és a hajánál fogva, négykézláb vezettem volna át a nappaliba, de nem egészen kétórás ismeretségünk alapján nem éreztem magam felhatalmazva ilyen bizalmaskodásra, ezért simán csak karon fogtam és átvezettem a másik helységbe. Az asztal mellett guggolásba ereszkedett és megbizonyosodott róla, hogy kellően kemény-e a szerelemcsüngő. Kezét először a fenekemen pihentette, majd hátratette, és zokszó nélkül hagyta, hogy néhányszor – nem durván és nem mélyen! – belökjem a farkam az ajkai közé. Az érzékszervi vizsgálatot követően szájjal helyezte fel az óvszert a brére, majd bal lábát felemelve ráhajolt az asztalra és úgy kínálta fel magát.

Kezemmel hol a hajába kapaszkodtam, hogy a nyakát szorítottam, hol a nyakörvet húztam, hol a hátára hajolva az ujjaimat a szájába akasztva nyársaltam fel újra és újra. A hangos csattogást csak azért nem lehetett hallani, mert Rami fennhangon nyögött és biztatott, aminek hatására néhány perc múlva a gumiba élveztem. A randevú tervezett időtartamához igazított zene még szólt, de én éreztem, hogy hosszabb regeneráció nélkül képtelen lennék újabb menetre, ezért inkább beszélgettünk egy keveset, mielőtt elindultam volna a zárózuhanyra.
Tusolás után a friss törölközőt érintetlenül hagyva lecsaptam Rami rózsaszín fürdőlepedőjére, majd az öltözés és búcsúzkodás után a lábaimban kellemes fáradtsággal indultam utamra. Soha rosszabb kardió edzést.

Az ajándék mértéke csaknem százszorosa a környéken érvényes egyórás parkolási tarifának. Hogy a közterület használati díj alacsony, vagy a rezsihozzájárulás magas, azt mindenki döntse el maga. Bár egyre több helyen illik ilyen mértékű matekkal készülni, de a nagy átlagnál azt hiszem magasabb az a summa, amivel Rami vendégszeretetéért ki kell fejezni hálánkat.
Mégis, az együtt töltött idő többet ér, mint hogy tíz napig rozsdásodjon a közterületen a szekér, úgyhogy nekem maximálisan megérte az ajándék azért, hogy megismerhettem Ramónát.

Bár külsőre Ramóna pontosan olyan hibátlan alakkal rendelkezik, mint amit a képek sejtetnek, a fotókon nem látható arca kedves és vonzó, de az elbűvölő külső nem egy cuki, vékony tündibündi angyalkát takar, aki tüneményesen elbájolog a vendégével, hanem egy szókimondó, belevalós amazont. Mindemellett biztos vagyok benne, hogy van benne annyi alkalmazkodókészség, hogy minden épeszű emberrel megtalálja a közös hangot és mindenfajta megerőltetés nélkül lehet a vendég „bújós kiscicája, vagy tüzes vadmacskája" is ... hiszen velem is egészen jól elvolt, pedig saját bevallása szerint is nálam idősebb, intelligens férfit várt, és hát mit kapott ez helyett…

Rami határozott lány, aki hamar ráérzett (vagy utánanézett?) annak, hogy mi esik jól nekem, elvette amit akart, de adta is azt, ami neki és nekem is jól esett. Nem tocsogtunk tokától-bokáig a testnedvekben, ennek ellenére rendkívül szenvedélyes – értsd: mocskos – találkozóban volt részem. Mit mondjak? Nem erre számítottam, de köszönettel tartozom a bizalomért, amit ha nem játszottam el, akkor lesznek még további megvalósítandó ötleteim. A legközelebbi találkozón valamelyest már biztosan öregebb leszek, megígérem.