Ez most eléggé olajozottan ment megint. Ráírtam itt a chat-en, kértem egy időpontot és kaptam egy 30 perccel későbbit, elfogadtam rögtön. Még visszakérdezett, hogy meddig akarok maradni. 1,5 órát kértem és jött a válasz, hogy szupiii:).

GPS oda vezet, de manuál módszerekkel is könnyen megtalálható a cím, kapu fölött jól látható, nagy házszám. 13. kerület frekventált része, jó tömegközlekedéssel. Repülőn és héven kívül mindennel lehet oda tömegközlekedni. Parkolás fizetős, ezért aztán az is megoldható.

Új építésű ház sokadik emeletére kell felmenni Lizziehez. Lift van, többnyire problémamentes a feljutás. Most azonban valaki gémkapcsokat szórt ki a lift ajtó vezető sínjére, ezért kicsit küzdeni kellett az ajtóval, hogy bezáródjon. Lakás hangulatos. Előszobában cipőt ledobtam, többit beljebb. Pici szobában, nagy, kényelmes francia ágy, egy komód, ahova lehet pakolni és egy inas a ruháknak. Minden van, ami kell. Fürcsi szoba is rendben, mindennel felszerelt, mindenhol makulátlan tisztaság.

Lizzie nagyon helyeske, ez galáirája alapján is kitalálható. Képeknek mindenben megfelel, tetoválásai vannak csak kitakarva. Az új, merészebb képein már szinte csini arca is látható. Most egy rózsaszín köpenyben fogadott, ami eltakarta az izgalmas dolgokat. Köpenytől gyorsan megszabadultunk.

Tényleg minden randi más, ez is érdekesen alakult számomra. Általában Lizzienél én vagyok az irányító (vagy eddig azt hittem), de most az idő előrehaladtával valahogy kicsúszott az irányítás a kezeim közül számomra teljesen észrevétlen módon. Csak valamikor a randi 2. felében ébredtem rá, hogy már nem én irányítok, hanem csak sodródok az árral.
Szokásos menterend, dumálás, egymásra hangolódás, simogatások, érintések, csókok, most olajos masszázs, de még rendesen meg sem masszíroztam, inkább csak maszatoltam, simogattam kicsit. Én nagyon szeretem őt először kényeztetni, ő meg nem szokott ellenállni. Végig csókoltam a leszálló pályát és környékét, viszonylag elég gyorsan elérkeztem a kifutó végéhez. Most tűnt fel, hogy a pálya közepét jelző vonal színe néha változik. A növényzet mindig nagyon gondosan karbantartott. Az egész reptér fincsi, illatos és nagyon szeretni való volt. Gyűrtük egymást, megszorongatott a combjaival, maszkviselés miatt elálló füleim legalább vissza simultak a helyükre, de most szerintem nem jutattam el a csúcsra. Közben megjött a gerjedelem és védőruhát kértem. Miközben feladta, csókra nyújtotta azt a helyes arcocskáját és az öltöztetést is végig csókolóztuk. Ilyen szerszámozást sem kaptam még, nagyon jól esett. Misszivel kezdtünk, mert leginkább én nem bírtam már magammal és az egészen kézenfekvőnek tűnt. Lizzie most megint ficánkolós kedvében volt, én meg hagytam ficánkolni csak hadd legyek már benne, mert úgy éreztem megkattanok, ha nem engedi. Engedte. Emlékszem fincsi meleg volt. Ölelések, nyak puszik, fülembe szuszogott, minden volt. Kutyusoztunk is, mert szeretem a hátsóját is szemrevételezni, meg jól meglökdösni. Utána kértem, hogy lovacskázzunk. Mosolyogva pattant fel rám. Ez is fincsi volt, hol lehajolt hozzám, hol én ültem fel hozzá, felguggolt és mindenhol csókolóztunk. Jól összeLizzieztem magam mindenhol. Egyszer csak lepattant rólam és visszaült a nyeregbe nekem háttal, ilyet még nem csináltunk. Közben nézegettem formás fenekét, karcsú derekát, szép kis vállait, fehér, hibátlan bőrét és mindezt mozgásban. Ittam magamba a látványt a Lizzie mentes időkre tartalékolva. Volt még Lizzie-s fraincia is a végén, aztán rám vetette magát. Ezt csak Lizzie-től kapom néha, hogy végig fekszik rajtam hosszában. Elkaptam a derekánál és ringattam kicsit jelezvén, hogy nekem ez nagyon jól esik. Még egy kis dumálgatás és aztán nyomás a fürdőszobába, mert az időm letelt.

Na, ez is szép történet, elfelejtettem átadni. Az úgy volt, hogy a múltkori randi után rám írt, hogy rá ne unjak. Már mint én Lizzire. Ez nekem nagyon tetszett, alig vártam, hogy személyesen megkérdezhessem, mi kell belőlem a pénzem vagy én. Jeleztem, hogy nincs rossz válasz, mert mindig arra vágytam, hogy a csajok ne a szépségemért, hanem a pénzemért szeressenek. Nevetett és azt válaszolta, hogy a társaságom és hogy ilyen opció nem volt megadva. Erre jött az, hogy itteni pályafutásom alatt először elfelejtettem átadni a rózsacsokrot búcsúzásnál. Mire a kijáratnál Lizzie be is szólt, ahogy illik: ’Most a pénzed kell’. Na, erre egymást átölelve, csókolózva nevettünk még egy sort és természetesen átadtam a jussát. Mindig féltem kicsit attól a kínos helyzettől, hogy egyszer majd elfelejtem rendezni a számlát és vendéglátómnak kell majd erre emlékeztetnie, de úgy látszik Lizzivel ez is belefér. Mindazonáltal ebből nem kívánok rendszert csinálni. Lizzienek nincs extrája, amit vállal azt szereti is csinálni. Az elszámolás teljesen korrekt.

Persze, hogy meg vagyok elégedve, azért járok vissza hozzá már meglehetősen régóta. Inkább a saját teljesítményemmel nem voltam megelégedve. Most nem voltam annyira jó társaság szerintem, meglehetősen elgyötörve mentem Lizziehez, de már hiányzott a közelsége. Ő meg minderről tudomást sem véve remekül megoldotta a helyzetet saját hatáskörében. Átvette az irányítást és úgy meg lettem szeretgetve, hogy csak, na. Jót hancúroztunk megint, nyak puszik, szoros ölelések, bújások, édes volt a nő, én meg imádtam érte. Csak a hirtelen érkezett hideg időjárás miatt történhetett így. Szerintem a téli hónapokban sűrűbben fogok járni.:) Tényleg nagyon jól esett emigrálni Lizzie Landre és kicsit magam mögött hagyni saját világomat. Köszönöm neki és pusszantás.