Már régen szerettem volna viszontlátni. Most végre módom volt rá. Az első hívás csak kicsengett (biztos dolga volt :) ) , egy óra múlva, másodikra elértem. Telefonos nincs, nem szalon. Jót beszélgettünk, a szokásos vicces-nevetgélős modorban, már ezzel feldobta a napomat. Megbeszéltünk egy délutáni találkát.

Tia fél éve foglalta el új rezidenciáját, amit végre én is megláttam. Nincs messze az előzőtől, a Vörösvári út túloldalán található egy csendes mellékutcában, könnyű megtalálni. Az utca neve nagyon találó, esküszöm, Tiáról nevezték el. (Nem Szél, nem Vihar, aki felhívja, rögtön megérti, miért mondtam) Nem volt kedvem autózni, a kék busz elvitt a Flóriánig, onnan tíz perc séta. Parkolóhely rengeteg van, de már ez a környék is fizetős. Szépen felújított park is van a közelében, ha korán érkezel, ott elüldögélhetsz.

Ez már nem panel, és nem kell liftezni sem. Körülbelül öt lépcsőfokot kell megmászni, szívbeteg öregurak is megpróbálhatják, maximum bent kapnak majd infarktust Energiabomba kisasszonytól, de az már egy másik probléma. A ház valamikor az ötvenes-hatvanas években épülhetett, közepes állapotú, de maga a lakás tökéletesen felújított. Valószínűleg egy konyhát és egy lakószobát nyitottak egybe, így a tetthely nagyon tágas. Az egésznek nagyon jó hangulata van. A fürdőszoba is pöpec, vadiúj. Dizájnos csaptelep, a tervezők valamiért gyűlölik az egyszerű megoldásokat. Az egyik gomb állítja a víz hőmérsékletét, a másikkal nyitnád a vizet. Én persze fordítva próbáltam, nem is jött belőle semmi, de Tia segített. A szobában minimális bútorzat, kanapé, asztal, masszázságy, meg egy kétszemélyes matrac (vagy franciaágy), valószínűleg azon is lehet huncutkodni, én nem próbáltam.

Tia az átlagnál magasabb, sportos-izmos lány a húszas évei közepén. A képek jól adják vissza az alkatát, valamennyit megmutatnak az arcából is, ami kerekded, kedves, csupa mosoly. Azt kapod, akit és amit a képeken látsz. Mellei nagyok, természetesek, és jól lehet játszani velük, ő se bánja. Fekete melltartó-bugyi kombóban fogadott, ami a masszázs alatt rajta is maradt. Ami a képeken nem látszik, az a fergeteges jókedve, életvidámsága, amivel azonnal jó hangulatot teremt. Nincs az az izgulós kezdő, akit ne tudna megnyugtatni. Mondjuk én már nem ilyen vagyok.... "Az egész lány nagyon egyben van", ezt írtam róla tavaly. Most is ezt kell mondanom. Tavaly óta mindannyian öregedtünk egy évet, kivéve Tiát, aki semmit nem változott, azt is előnyére :)

Tiánál ebben is rend van, a masszázs valóban az, aminek lennie kell. Igaz, én most egy kicsit megzavartam a protokollt, a masszázs előtt megkértem, hogy a viszontlátás örömére részesítse egy kis előzetes üdvözlésben a kispajtásomat, amit nevetve meg is tett. De még mielőtt a kiscsávó nagyon beleélte volna magát, véget ért a teaser, és elkezdődött a tökéletes Tia-masszázs. "Sajnálom, pajtás, most rád fogok feküdni", mondtam hű társamnak, és így is tettem.

Tia a vállaimnál kezdte a kezelést, nagyon alaposan átgyúrta a hátamat, a derekamat, éreztem, hogy percről percre egyre erősebben jövök vissza a punnyadásból. Még meg is dicsért, azt mondta, jó izmos a hátam. Ami persze nem igaz, Csehov simán írhatta volna rólam a Ványadt bácsit, de ki ne örülne egy ilyen bóknak?

A felsőtest után a lábak helyreállítása következett, közben az éppen nem kezelt testrészeket gondosan betakarta a törölközővel, és a fölösleges krémet is felitatta vele. Végül a középső fertály is megkapta a szükséges masszírozást, ott már egyes simításoknál huncut gondolatokat véltem felfedezni. A teljes masszázs úgy félóra lehetett, bár sehol nem láttam órát, ha van is, Tia nagyon diszkréten helyezte el. Végül elment kezet mosni, én meg majdnem elaludtam, olyan jólesett a kezelés.

Szóval a masszázs után Tia kiment kezet mosni, és valószínűleg nem ő jött vissza, hanem az erotikusan túlfűtött ikertestvére. A melltartót valahol elveszíthette útközben, és a bugyiból is hamar kilépett (megállapította, hogy engem az csak zavarna), összeölelkeztünk, ő a kezébe kaparintotta és simogatni kezdte a kishavert, én meg besimítottam a nedves puncijába. Így ment egy kicsit a kölcsönös kézi vezérlés, aztán én a masszázságynak támaszkodtam, ő pedig előttem térdelve, guggolva a masszázs alatt elszenderedett kishavert igyekezett rendkívül változatos módon életre kelteni, nem is sikertelenül. Nem tudnám megmondani, a technikája jobb-e vagy a lelkesedése (mit ér az egyik a másik nélkül?), de az biztos, hogy most is óriási performanszban részesített. Nyalogatta a makkot, végig a szárát, a zacsit, egyszerre dolgozott a szájával, a nyelvével, a melleivel és a kezeivel, miközben én folyamatosan markoltam, simogattam, ahol értem. Időnként mélyen bevette a barátomat, aztán a két melle közé szorítva izgatta. Volt, hogy elengedte mindkét kezével, és csak a nagy, meleg, puha szájában járatta ki-be, finom kis nyögdécselések közepette. Szinte mindvégig tartja szemkontaktust, figyel, hogy reagálok, jól csinálja-e. Hát, mit mondjak ... jól :) Az ember ilyenkor szeretné megállítani az időt.

Pár perc múlva megkértem, feküdjön föl az ágyra. A legszebb látvány, ahogy izmos lábait szélesre tárva fekszik, én simogatom a kitárt, nedves puncit (csak a törölköző legyen száraz, mondta később Tia), ő pedig egyre hevesebben szopja a farkam. Az időérzékem megszűnt, míg ő félig oldalt fekve folytatta a felsőfokú franciaórát. Aztán csak elért a vég, egy végső hörgéssel a szájába élveztem. Maradt félig fekve, a szájában tartotta a barátomat egészen addig, amíg én magam ki nem húztam. Fenomenális volt.

A végén adtam át a színes borítékot, a telefonon megbeszéltek szerint kibélelve, meg egy szép szelet csokis marcipánt. Pesti/budai átlag, a VSZ extra, mást nem tudok, nem is kérdeztem.

Miután a szeánsz fülledt része véget ért, kellett pár perc, hogy visszatérjek a kis halálból az életbe. Elballagtam zuhanyozni, amihez megint új, tiszta törölközőt kaptam. Még beszélgettünk egy jót, felelevenítettük pár korábbi közös témánkat, aztán nagy ölelkezések után távoztam. Tia nem mindennapi élmény, csinos, kedves, készséges, egy percig sem alibizik. Isteni volt a viszontlátás, remélem, a következőre nem kell ennyit várni holmi külső akadályok miatt.