Ad hoc jelleggel keresgéltem az oldalon, nem volt semmilyen különösebb elképzelésem. Nézegettem az adatlapokat, aztán megakadtam Nellinél. Megnézegettem a beszámolóit is, aztán bepróbálkoztam egy VTR bejelentkezéssel. Kisvártatva jött is az időpont elfogadása. Tulajdonképpen nem rövid pályafutásom során ez volt az első olyan egyeztetés, ahol nem beszéltem a lánnyal, csupán írásban egyeztettünk.

A VTR-nek az az egyik nagy előnye, hogy a cím is írásban jön meg, így nincs az a veszély, hogy az ember a kora előrehaladtával félrehall, uram bocsá’ elfelejt dolgokat. Tehát megjött a cím, ami a Városliget melletti utcába invitálja a vendéget. Mint kiderült, már jártam itt, ezt a Google Map is megerősítette, benne volt a cím a keresésekben… Ide el lehet jönni BKK-val is, az utcában jár troli. A Dózsa György úton busz is közlekedik, a Hungárián meg villamos is. A Mesecsónakot és a Hullámvasutat nem ajánlom, mert azok nem jönnek el a kapuig. Mivel én kocsival jöttem, kerestem parkolót a szomszéd árnyékos utcában. Fizetős, de még nem niedermülleres tarifával.

A ház egy elég méretes, középkorú bérház, szerencsére nem kell bolyongani, sőt emeletet mászni sem.
Az ajtó nyílt, mire odaslattyogtam. Az előszobában hagytam a topánkáimat és Nelli után mentem a szobába. Itt van tatami is és masszázspad is, én már előre lestipistopiztam a matracot. A ruháimat az így feleslegessé váló és emiatt a fal mellett szomorkodó masszázspadra rámoltam, amíg Nelli töltött egy kis vizet. Aztán kaptam egy törölközőt és elvonultam a sarokkádas fürdőbe. Ott Signor Beretta fogadott, aki tűz-jég próbának akart alávetni, de ismertem már ezt a jó szokását, így ez most nem sikerült neki. Az ablakpárkányon találtam kedvemre való tusfürdőt, és kisvártatva visszamentem a szobába, ahol Nelli a fogadó szett nélkül, de még bugyiban-melltartóban várakozott. Még annyit meg kell jegyezzek, hogy hála Istennek, nem valamelyik kereskedelmi rádió szólt a szeánsz alatt, hanem minőségi zenék, például Stones, és egy izlandi banda is zenélt. Az ilyesmi muzsikát szeretem, úgyhogy beszélgetés híján a zenébe felejtkeztem.

Nelli… Itt írhatnám azt, hogy a képeken szinte minden látható, de azért némileg bővebben is kifejteném a tapasztaltakat. Szóval Nelli egy fiatal és bájos hölgy, nagyon vonzónak találtam. De nem túl bőbeszédű, azt is halkan teszi. Azonnal láttam, hogy sokat nem fogunk beszélgetni. Azt mégis furcsálltam, hogy mosolyogni se nagyon mosolygott, pedig próbáltam oldani a hangulatot rendesen. De akkor sem… Halkan a matracra irányított, majd letelepedett mögém. Később, amikor az események felgyorsultak kiderült, hogy a természet nagyon szép kerek mellekkel ajándékozta meg, valamint a popsijának a kerekségére se lehet semmiféle panasz. Sőt, nagyon szép a puncusa is, bár a délutáni időpontra való tekintettel egy kis borosta azért már felütötte a fejét rajta. Összességében azonban pozitívak voltak a benyomásaim.

Szóval ott tartottunk, hogy én hason a matracon, Nelli mögöttem. Melegített olajjal dolgozik és a vádlijaimon kezdte a szertartást. Közben szólt a jó zene. Nelli dolgozott. Belesandítva az oldalt elhelyezett tükörbe láttam, hogy időközben a melltartó már lekerült a szép mellekről. Sorra kerültek a combjaim is, majd a hátam, a derekam. Beszélgetés nem volt, folyamatosan olyan érzésem volt, hogy Nelli valamiért szomorú, de nem derült ki, hogy mi zavarja… Amikor felért a nyakamig, akkor megkérdezte, hogy szeretek-e masszírozni… Mondtam, persze, masszírozzalak én meg? Erre rebegett egy igent. Szóval semmi határozottság, vagy konkrét kérés, komolyan, mintha szégyellte volna magát, vagy mi… De persze vettem a lapot és helyet cseréltünk és a meleg olajjal masszírozni kezdtem. Mivel tudom, hogy az olaj nehezen mosható ki, azért lehúztam róla a bugyit is 

De itt már ugye átkalandoztunk a következő részbe, tehát itt folytatom. Olajozgattam, masszírozgattam, egy darabig rendkívül profi módon és önmegtartóztatva csak a vádli-comb vonalon, de a kerek popsi csak nem hagyott békén úgyhogy áttettem a tevékenységet oda is. Ahogy masszírozgattam, időnként ugye szétnyíltak a félgömbök, megmutatva a közöttük lelhető popsilyukat és az enyhén elnyíló puncit. Hát mi tagadás, bele-belecsusszantottam az ujjaimat ezekbe is… Mire Nelli szótlanul, de emelgetni kezdte a fenekét… Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy tetszik neki a játék, ha nem is mondja…
Végül egészen négykézlábra állt és ez illetlen, ámbár kéjes gondolatokat szült bennem. De a határ az ott van, úgyhogy megelőzendő a fejem elvesztését, lehemperedtem mellé, ő meg kisvártatva mégiscsak használni kezdte a száját, bár hangokat továbbra se adott ki. Közben simogattam, ahol értem, és mielőtt a folyamatok visszafordíthatatlanná váltak volna (mert ördöngös egy nyelvjátékot produkált ám a makkom körül), javaslatot tettem egy cserére, melyben én is megmutathatnám, hogy én se csak bélyeget tudok nyalni… Így hát helyet cseréltünk és kinyaltam, mint maci a csuprot…ezt viszont kicsit hangosabban helyeselte. Közben persze bevetettem az ujjaimat is és köszönhetően a zongoraművész kezeimnek igen hamar megtaláltuk a ritmust…fortissimo, majd forte és végül a csúcspont következett.
(Ja igen, próbálkoztam csókolgatni a melleket és bátortalanul a szája irányába is nyomultam, de a szorosan összezárt ajkak nem voltak alkalmasak csak egy-egy kósza száj sarkára puszira.)
Kis pihegés után azonban ott folytatta, ahol az imént abbahagytuk és olyan furulyaszólót produkált, hogy a díszelőadásnak hamar vége is lett.
Megittam a vizemet, közben Nelli kiment, felöltözött, ezzel egyértelműsítve, hogy itt és most vége a dalnak…pedig a VTR bejelentkezésért járt volna még egy negyedóra bónusz, ami így a ráható mozdulatok következtében szóba se került. Mentem fürdeni Signor Berettához.

Utólag történt, Nelli se hozta szóba, mert igazából a gyér kommunikáció miatt szóba se került. Extrákról nem tudok beszámolni, én a leírtakat kaptam, ennél több nagyon nem is lenne lehetséges... Az elszámolás amúgy abszolút korrekt, nem lóg ki a NPÁ sorból. Másfél óra telt el, ez ennyi.

Felemások az érzéseim. Nekem nagyon hiányzott a beszélgetés, a mosolygás, a testbeszéd se volt mindig egyértelmű. Valami halvány szomorúság lengte be Nellit, vagy nem tudom. Úgy nehéz jó hangulatot teremteni, hogy csak a legszükségesebbeket rebegi el... Szóval ez fura volt. És a bónusz negyedóra is nagyon hiányzott a végéről, szinte azonnal felpattant mellőlem, semmi kis levezető összebújás, simogatás... Egyedül akkor engedett fel, amikor elöntötte a gyönyör. Húsz másodpercre.
Ezektől eltekintve azonban tulajdonképpen jó volt az együttlét. De nem valószínű, hogy visszamegyek.