Egy gondosan eltervezett lehetőség meghiúsulása miatt gyors újratervezés vált szükségessé. Nem szokásom B, C, D tervek kiagyalása a beszis tevékenységgel kapcsolatban, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Lizziet, aki régóta a kedvencek között van, de nem volt különösebb előzetes ismerkedés, így csak reménykedtem benne, hogy felveszi a telefont. De felvette, és kedves volt, és egyértelmű, és nem volt túl laza, és nem volt túl katonás, és legfőképpen nem volt akadálya, hogy néhány óra múlva találkozzunk. Fortuna, köszi! Lizzie köszi! beszamolok.com, köszi!

A Béke tértől néhány sarokra, az egyik legtökéletesebb formáról elnevezett utcában található Lizzia búvóhelye, ezért aztán az 1-es és 14-es villamosok, illetve a 32-es és105-ös buszok lehetnek a tömegtől nem irtózó közlekedők eszközei. Aki mondjuk Budatétényről érkezik, annak fel kell szállnia a 101-es buszra, arról a 4-es metróra, arról a 20 expressre és/vagy a 30-as buszra, végül a 32-es busz kb száz méterre áll meg a háztól. Egy és negyed óra egy irányba az út, de megéri. Bringával is szuper a megközelítés, de a szintben emelt kereszteződésekre figyelni kell, nem lehet ész nélkül száguldozni.

Lehet menni személygépkocsival is, de ezek után nyilván ti si azt gondoljátok már: ugyan miért mennétek autóval?

Az emelet és irány tök egyértelmű annak, akik nem olyan csacsi, mint én. Ha pedig betalál az ajtón a vendég már végképp nehéz eltévedni. A függönnyel leválasztott rész valószínűleg az itt rendelő lányok részére kialakított restroom, mellette a fürdő, onnak két ajtóval arrébb a foglalkoztató szoba, egy nagy méretű ággyal, félig lehúzott redőnnyel. Nem volt sötét, vagy félhomály. A pop art stílusú függönyöt egy női arc díszíti, akit frusztrál az in flagranti, az nézze inkább Lizzie-t, ő egyébként is sokkal izgalmasabb látvány.

Amikor éppen nem Lizzie-t nézitek, akkor vessetek egy pillantást az ágy mellett található polcra is. A lófejjel(?) díszített tárgy nem asztaldísz, hanem egy óra, ami igen hasznos tud lenni, ha a vendég elveszítené az időérzékét. Mert lehet, hogy van ilyen vendég is. Mondom lehet. Nem biztos, de lehet.

A fürdő tüchtig, zuhanyzófüggönnyel ellátott kádban lehet tisztálkodni, melynek szélén 45 fokos szögben, márkánként párosával sorakoznak a tusfürdők. Én az elsőt választottam, szürkés fáradtolaj színe volt, de az illata pompás, de majd utánanézek hol kapható. Az első zuhanyzáskor tréfából felcseréltem a párokat, és az Old Spice mellé raktam a Babát, de a búcsútuskor elszégyelltem magam, és visszaállítottam a helyes sorrendet.

A mosdó mellett polcon különféle Listerinek sorakoznak, szintén 45 fokot bezárva a fallal, mellettük kettő (vajon miért kettő? ha valaki kicsit félszeg, és testi-lelki támogatásként hozhatja a barátját is?) darab cuki ikeás porcelán tojástartó, abból lehet felhörpinteni a szájvizet.

Egyébként a tetthelyen a díszpárnák is 45 fokos szögben álltak az ágytámlához viszonyítva. Úgy gyanítottam, hogy ez lehet Lizzie kedvenc száma/szöge, úgyhogy a bevizezett hajamat én is így állítottam be, és vendéglátómnak köszönhetően a cerka is többnyire ebben a szögben meredezett. A legközelebbi randit tuti valahányóranegyvenötpercre fogom lefoglalni.

Lizzie képei sok mindent megmutatnak, amit a hús-vér való tökéletesen visszaigazol. Fehér bőr, nőies formák, nem kisportolt, de semmi felesleg. Feneke izgatóan gömbölyödik, mellei kerekek, puha tapintásúak, pontosan, ahogy a fotók mutatják (bár a képet nem lehet tapintani, de azért szerintem lehet sejteni, hogy mire gondolok). A fotós semmilyen lényegi retusálást nem hajtott végre. Azaz mégis, hiszen néhány nagyobbacska tetoválást eltüntetett, valamint Lizzie arcának felismerhetőségét igyekezett megnehezíteni. Valószínűleg nem az én gyengécske leírásom alapján fogják a tökéletes fantomképet elkészíteni, de ha valamelyik olvasóban van kétség, azt igyekszem eloszlatni, hiszen Lizzie arca nagyon helyes. Egyenes orra, világosbarna (a profilján azt írja, hogy arany, úgyhogy akkor legyen arany) szeme, fehér fogai, íves mosolygós szája és túlzásoktól mentes sminkje lófarokba fogott, szalmaszőke hajával és hajráfjával együtt rendkívül vonzó összképet alkot.

Fogadóruhája egy vajszínű body volt. Mintha csak megérezte volna, hogy mélynövésű vendége érkezik, magassarkút nem vett fel, így neki nem kellett hajolnia, nekem pedig nem kellett pipiskednem a csókért.

A fürdőbe Lizzie kísért be, de amikor tisztálkodás után kiléptem fürdőből, az ajtóval szemben egy fekete cica várt.

Dik, mondom, ez tök olyan, mint a Szaffi! – (gy.k.: a szóban forgó rajzfilm főhőse is állandóan éjsötét macskává változott – szintén csak látszólag)

Szerencsére még mielőtt elkezdtem volna gondolkodni az animálon gyorsan előkerült Lizzie, és bevezetett a hálóba. Kértem és kaptam egy pohár vizet, kis tálcán felszolgálva. Becsuktuk magunk mögött az ajtót, megpusziltuk, megöleltük egymást, aztán még finom csók, ölelés, megint csók, nyakszimat, ölelés, gyengéd csók, fülbepuszi, simogatás, ölelés, csók. Kb. ez volt a sorrend. Felőlem eltelhetett volna így az egész óra is, de akkor felesleges a nagy szoba, az ágy, a díszpárnák meg hasonlók. Úgyhogy nagy sokára lehuppantunk a fekhelyre, és inkább Lizzie bodyját, meg a derekamra csavart törölközőt nyilvánítottuk feleslegesnek.

Fekve is ugyanazt csináltuk, mint állva, azaz simogatás, ölelés, csókolózás. Lizzie egy idő után elkezdett legyeskedni a fülem körül: beleszuszogott, megpuszilta, sőt, talán még bele is nyalt finoman, én pedig menetrendszerűen beleborzongtam a gyönyörbe. Aztán még jobban beleborzongtam, amikor Lizzie a varázspálcika felé vette az irányt. A hátamon fekve élveztem a finom és rendkívül változatos kényeztetést. Érzéki nyelvjáték, puha ajkak ölelése, egy-két alkalommal diszkrét, de azért jól látható és még jobban érezhető nyálcsorgatás, a tojástartó gyengéd kényeztetése, sőt nyelve elkalandozott a zacskó alá, a gátra is (de nem tovább). Időnként kis kezével határozottan megszorította a farkam, a farkam további részét a szájában tartva kézzel olyan rezonanciát vitt bele, amilyet még sosem éreztem. Abszolút egyedi volt. Tette mindezt időnként feltekintve, de egyébként nagy beleéléssel, szemét sokszor lehunyva. Csípőm időnként önkéntelenül mozdult, pedig tudtam/éreztem, hogy sem lehetőség sem szükség nincs az irányítás átvételére, mert amit kaptam, az úgy volt szuper, ahogy volt. Hogy azonnali dughatnékomat némileg palástoljam, időnként felhúztam egy csókra, majd háton fekvésből Lizzie fölé gördültem, hogy én is felfedezzem a nőiességét.

Testét végig cirógatva, csókolva értem a puncihoz, ahol kis leszállópálya jelezte, merre kell venni az irányt. (mondjuk tudtam enélkül is, akinek a csinos kis fazon adja az első útbaigazítást, az gyorsan kapja elő az áltsulis biológia könyvet). Lizzie közepesen szélesre nyitott combjai közé befészkeltem magam és számmal, nyelvemmel igyekeztem örömet szerezni neki. Az ujjazási tilalomra a telefonos egyeztetés során kedvesen felhívta a figyelmemet, úgyhogy kezeimet teste többi részének simogatására használtam. A ciciket óvatosan érintve, markolva győződtem meg lágyságukról. Azt hiszem, hogy Lizzie nem az a hangosan, látványosan élvezős típus, úgyhogy nyalakodásomnak nem egy dobhártyaszaggató, elnyújtott sikoly vetett véget, hanem combjaival a fejemet szorítva, egyik kezét puncija elé téve jelezte, hogy érzékennyé vált terület. A futóművek szorításának enyhülése után orvul nyalintottam egyet-kettőt, amit Lizzie teste rövid rázkódásokkal jutalmazott. Nem akartam visszaélni érzékenységével, ezért inkább a lábait, hasát, cicijeit simogatva haladtam felfelé, majd a fölé térdeltem és a szájába adtam a farkam. Ő engedelmesen nyitotta és hagyta, hogy egy kicsit megjárassam ajkai között a joysticket.

A rövid játék után felkerült rám a kis tálcán felszolgált – mert hát nem vagyunk mi vademberek – gumi, Lizzie cseppnyi síkosítóval kezelte az óvszert, majd hátradőlt és combjait kitárva hívott a misszionárius misszióra. A ki nem mondott invitálásnak nem mondtam nemet és óvatosan behatolta a hüvelyébe. A kellemes szorítás érzését halk sóhajokkal tette még izgatóbbá. Nem csaptunk át vad kefélésbe, volt, hogy egészen szorosan összebújtunk, csókolóztunk, volt, hogy kicsit szemléltem a farkamat befogadó puncit, miközben próbáltam felvenni Lizzie ritmusát. Mert bizony ő hanyatt fekve is irányított, csípőjét mozgatva bolondította meg a szimpla ki-be-ki-be járatot.
Nem akartam bekorlátozni azzal, hogy ránehezkedek, inkább lábainak átrendezve a hátamra dőltem, miközben magamra húztam Lizziet. Valahogy minden olyan gördülékenyen ment, hogy az első behatolástól az utolsó döfésig talán nem is váltunk szét. Szóval ő került felülre és teljesen átvette az irányítást. Úgy tekergette csípőjét, popsiját, mint egy salsa táncos. Közben cicijei szemet gyönyörködtetően hullámoztak, így jó ideig eszembe sem jutott, hogy belerondítsak a táncába, csak élveztem a látványt. De ahogy a körözésbe egyre inkább belevitte a lovagló mozdulatokat, én is aktivizáltam magam. Feneke alá nyúlva segítettem fel-le mozgást, majd alulról pumpálva egyre intenzívebben hatoltam belé.

A csattogó hang lassan elvette az eszem, úgyhogy a virgácsokra továbbra is ügyelve ismét a hátára döntöttem és egyre hevesebben dugtam. Hol fekvőtámaszban, hol térdelve mozogtam benne, miközben hol csókokat váltottunk, hol az ujjamat szopta, vagy éppen én simogattam arcát, vagy fogtam meg finom, kecses nyakát.
A testmozgás hatására nagyon fülledtnek éreztem a szobát, egyre jobban szakadt rólam a víz, nem akartam belecsorogni Lizzie arcába, azért oldalra fordítottam, lábait a hasához toltam és úgy dugtam tovább. Eszméletlenül jó érzés volt, ahogy kerek fenekéhez csapódott a zacskó, ezzel is újabb impulzus adva az egyébként sem ingerszegény együttlétnek. Derekánál felemelve négykézlábra segítettem Lizziet aztán néhány lökés után a háta mögé húztam a kezeit, egyik kezemmel összefogtam a csuklóját, a másikkal pedig a hajába túrva-markolva húztam hátra a fejét, hogy előrehajolva csókolhassam a nyakát meg a száját. A nagy csókolózás hevében hajráf valahogy már korábban az ágyon landolt, így vállaltam a „számlán don’t touch” rule megszegésének következményeit. Nem mutatott rögtön ajtót (bár utólag azt mondta, hogy frizura szent, és legközelebb ő is össze fogja kócolni az én sörényemet, szóval, szóval a haj az tabu, megjegyeztem) Ekkor már nem ugyanaz tündéri lány engedte el a gyeplőt, aki eleinte „körbetáncolt”, hanem egy szenvedélyes szerető tett a kedvemre és hagyta, hogy alaposan felpörgessük a fordulatszámot.

Lábaim kezdték megadni magukat, ezért oldalamra dőltem, magammal húzva Lizziet, és az utolsó perceket kicsit kitekert kiskiflinagykifliben töltöttük. Egyrészt élveztem, ahogy a tocsogó punciban zakatol a farkam, másrészt Lizzie lófarkába és nyakába kapaszkodva néztem fennakadó szemeit. Sajnos kihullott a fejemből, hogy Lizzienél az arcra, vagy a szájba élvezés megengedett, de ott és akkor ez perverzió egyáltalán nem tűnt fontosnak. Nekem általában plusz élményfaktort jelent az arcra élvezés látványa, de mondhatom, így is maximális elégedettséggel engedtem el magam a gumiba.
Eggyé válva – de azért az óvszerrel gondosan izolálva – szuszogtunk még egy kicsit, majd az kotont fogva megszüntettük a dokkolást. Lizzie elkísért a zárózuhanyra, beszélgettünk még a középiskolás tanulmányaimról (igen, van érettségim is), majd elköszöntünk egymástól.

Lizziet a találkozó elején rendkívül fondorlatos módon távolítottam el a szobából – kértem egy pohár vizet – és rövid távollétét kihasználva a szobában található emberábrázolásokat Söjtör leghíresebb szülöttjének arcmásával díszített papír jól látható helyre történő elhelyezésével egészítettem ki.

Lizzie nem az aktuális trendnek megfelelő playboynyuszi, de szexi formáival, érzékiségével, nevetésével elvarázsolt.

Sok kiváló vendéglátóról szokták mondani, hogy nem csak első osztályú szerető, de kiváló beszélgetőtárs is. Nos, mi nem sokat csacsogtunk, de amikor beszéltünk, akkor nem kellett elővenni az ilyenkor szokásos topicokat, minden jött magától, mintha régóta ismernénk egymást, pedig nem egészen egy órája találkoztunk először. Nem volt írásos ismerkedés, végeláthatatlan üzenetváltások, Lizzie alkalmazkodóképességének köszönhetően mégsem volt semmilyen feszengés, tétovaság. Érezni lehetett, hogy Lizzie az alapvető odafigyelést maximálisan meghálálja, úgy sejtem, hogy minden normális pasi élvezni fogja a vele eltöltött időt. Számomra tökéletes találkozó volt.