Ha jól emlékszem kedden beszéltünk először telefonon. Majd szerdán leegyeztettük a randevú időpontját, ami a vasárnap 11 óra volt. Már ekkor rabul ejtett kedves és nagyon kellemes hangja. Azt kell mondjam, hogy elérni nagyon könnyű, csak figyelni kell, mikor érdemes próbálkozni a telefonhívással. Szombaton még kommunikáltunk sms formában, ekkor kiderült, hogy mindkettőnk számára jobb lenne inkább a déli 12 óra.

A Fenyő már énekelt az angyalföldi pálmafákról, igaz, a helyszín a Béke tér környéke, de attól még Angyalföld. Egyébként ez a név is találó. A megközelítés nem okozhat problémát, hisz Budapesten található. A cím annyira egyértelmű, hogy még indulás előtt gondolkodtam, hogy kerékpárral megyek, mert úgy hallottam, hogy az igazán nagyok így közlekednek. Szombaton beszereztem mindent, lakatot, kerékpárt, de az időjárás keresztűl húzta számitásomat, így nem maradt más hátra, mint beülni a Neptune logósba.

A helyszín, mint ahogy írtam, a Béke-tértől nem messze található, egy új építésű társasház valahanyadik emelete, az emeleten pedig az egyik lakása. A lakás állapota kiváló, rend és tisztaság jellemzi, a fűrdő minden igényt kielégít, tusfürdők Müller szintű választéka, a törölköző illatos és nagyon puha volt. Meg is kérdeztem, hol található a beszerzési forrása. A baszoba nem tudom mit jelent, de a szobában megtalálható egy masszázs asztal és egy nagyon kényelmes matrac. Itt is pedánság árad mindenhonnan, és a nyugalom szigete érzés.

Zsantill egy ízig-vérig nő! A képei szerintem egyediek, a kevesebb néha több elvet képviseli, és azt a kihívást, hogy egy láthatóan igényes hölgyet, ha szabad ilyet írnom, meghódítson az ember. Lehet, hogy sokan hőzöngenek, hogy ez nem erről szól, de ezt nem fogadom el, mert erről is szerintem. Mert ha sikerül, abban az esetben akár a tökéletes még tökéletesebb tud lenni. Egyébként Zsantill az a nő, aki kedvességével, mosolyával azonnal levesz a lábadról. Én egyben láttam, és hála istennek ölelhettem egy gyönyörű teremtést! /Nem voltam, vagyok, leszek lókupec, hogy taglaljam arcát, testi adottságait./ sorry.

Na akkor itt leszek nem kis dilemmában. Egyszer azért, mert nem vagyok irogatós típus, másrészt azért, mert lehet szóhasználatom nem felel meg az itt elvártaknak./ Hiszen, nem fog szerepelni a torkára d...tam, sz....attam, tarkóját húzva d...tam a száját, csattogás, és pörgetés, izzadás, csöpögés sorolhatnám reggelig, kifejezések/ Tehát, ha valaki erre lenne kiváncsi, az szerintem ne is olvassa tovább! A megfelelő higéniai utakat bejártam, majd a szobába visszaérkezve Zsantill már várt rám. Számomra a legjobb az volt, hogy semmi mást nem beszéltünk meg, mint hogy, hol kezdjünk. Mármint a masszázspadon, vagy a matracon. Több kérdés fel sem merült. A közös elhatározás eredménye az lett, hogy a masszázspad lett az origo." Amorf "testemet a masszázspadra helyeztem, és kényelembe helyeztem magamat hanyatt fekve. Zsantill finoman, lágyan elkezdett maszírozni, a lábaim köszönték érintését. / ekkor egy kicsit bántam, hogy nem kerékpárral jöttem/ az olaj illata elkezdte bejárni a szobát. Csak egy illatot nem tudott felülmúlni, az pedig Zsantill illata volt. Eközben folyamatosan beszélgettünk, ismerkedtünk, nevetgéltünk, tehát oldottuk azt a kezdeti feszültséget, ami az első randikra jellemző. Arra lettem figyelmes, hogy kedvesem a lábaim között van, finoman beolajozza káprázatos kebleit, majd az én ágyékomat és hasamat és mellemet, és egy csúszka masszázsban részesít. Közben tartottuk a szemkontaktust, figyelte minden apró rezzenésem, amit mosollyal nyugtázott. Húzott csak húzott és, hogy még nagyobb örömet okozzon, egyszer csak a péniszem a szájába került. Mind látvány, mind érzés nekem akkor ott nagyon jó volt. Kényeztetett, de mivel nem tartom magam önzőnek, megkértem, telepedjünk át a matracra. Kézenfogva letelepedtünk 1 méterrel lejjebb, majd az az érzés kerített hatalmába, hogy nekem viszonoznom kell valami hasonló örömet, mint amit én kaptam az imént. Elkezdtem csókolgatni, simogatni teste szinte minden pontját, fülét, nyakát, karjait, kebleit, hasát, combját, majd lábujjait. Majd szép lassan közeledtem kelyhe irányába, csókoltam ágyékát, majd finoman megszabadítottam a bugyijától és elém tárult gyönyörű és illatos puncija. Csókolgattam a számmal, majd a nyelvemet használva próbáltam élményt okozni számára. Ilyenkor nálam teljes az idővesztés, csak egy számított, hogy adjak annyit, amennyit lehetséges. Az, hogy siker koronázta-e ténykedésem, azt Zsantill tudja, meg lehet, hogy talán kicsit én is. Halkan és kellő inteligenciával felajánlotta a gumihúzás lehetőségét, amit persze nem utasítottam vissza. Kényelmesen újra a hátára helyezkedett, és átadta magát nekem. Azt kell írjam, hogy egy nagyon érzéki, finom szeretkezésben részesítettük egymást. Akkor és ott nem volt más, mint egy nagyon kellemes egymásra találás mind testileg, mind halk szavakban, amelyek hol kérések, hol jelzők formájában érvényesültek. A testi gyönyör beteljesülése után egymás mellé feküdve, kissé pihegve, de egymás kezét fogva ott folytattuk beszélgetésünket, ahol az együttlétünk eljén abbahagytuk. Azt kell mondjam, ez így volt jó és kerek. Az, hogy volt-e újabb szeretkezés, ennek titkát megtartjuk magunknak. Én nagyon jól éreztem magam Zsantill társaságában, az, hogy ő is velem, az az ő titka marad. Na, meg persze az enyém!

Mint már leírtam, az elszámolás nem helyes kifejezés! Maximum az ajándék megnevezést használnám. Legyen elég annyi, hogy vasárnap szóba sem került. A komódra helyeztem egy illő csomagolásban meglepetések társaságában.

Egy gyöngyszemet találtam, szívem szerint nem ajánlanám, hisz akkor mi lesz velem! Na, de félre a tréfát! Inteligens, gyönyörű, kedves, bájos, vidám. Ezek a jelzőim Zsantillra. Na ezek után vajon mi lehet az összbenyomásom?