Mivel rendkívül jól éreztem magam az első randevúnkon, így az ismétlésért kiáltott. Telefonon kerestem, ahol az alap köröket átugorva, hiszen az információk a birtokomban voltak, azonnal az időpont részre ugrottunk, amit sikerrel abszolváltunk. Szerény tapasztalatom szerint könnyű elérni, de nem mindíg van szabad időpontja, így érdemes picit előre gondolkodni.

Ahogy azt az előző, róla írt beszámolómban is taglaltam, "Minden út Rómába vezet!", vagyis rendkívül sokrétű az érkezési, közlekedési lehetőség. Villamos, metró, busz, vonat, tán még helikopterrel is, de a kötött pályás jármű felsővezetéke miatt nehézkes a landolás. A GPS pontosan oda visz, a parkolás nehéz, így érdemes pár perccel hamarabb érkezni.

Az egész épülettömb új építésű, így ennek megfelelően a lakás is. A ház aljában kis méretű tecsó, ahol akár a randevú előt, akár után feltankolhatunk. Az egyeztető telefonban minden szükséges infó elhangzik, így az oda jutás pofonegyszerű. A lakásban két légyottra van egyszerre lehetőség, azaz két hölgy birtokolja, de a megfelelő logisztika nyomán csak a vendéglátóval találkozik az emberfia. A kissebbik szoba volt most is a mi helyiségünk, ahol egy kellő keménységű és méretű franciaágy, egy kis komód, egy szék a ruháknak a bútorzat. A hangulatról kellő fényt adó, de mégis halovány világítás, kellemes muzsika és persze Angyalka gondoskodik. Az ágy mentén tükör, ami a vizuális ingerek fokozását hivatott elősegíteni mindkét résztvevő örömére. A fürdő megfelelően felszerelt, rendelkezésre áll minden szükséges eszköz, kemikália, ami szükséges. A zuhanyfülke kellő méretű, így az együtt zuhanyzás is megoldott. A törölköző száraz, frissen mosott, a kilépő nekem már nedves volt, mivel Angyalka tipegett ki előttem a zuhanyzóból. A lakásban van még egy konyhás nappali rész és egy terasz.
Mindenhol rend és tisztaság uralkodik, nagyon figyelnek erre a lányok.

Mivel már nem először járok Angyalomnál, így ismerem a dörgést. Ismét beelőzött, kopogásra sem jutott időm, már nyílt az ajtó. Az ajtó becsukását követően ott állt előttem ismét Ő, a NŐ. Most megpróbálok valamivel részletesebben írni róla, mert a múltkor picit elvitt a hév (nem a helyi érdekű vasút). Ahogy állt, mosolygott, szemei tágra nyiltak, majd megzabáltam. Csodás teremtés. Kerekded arc, melyet jelenleg sötét színű, tán félhosszúnak mondanám, hajzuhatag keretez. Szemei igézőek, számomra tutajosként hatnak. Az ajkai is teltek, nem töltött, ha jól csalódom, olyan igazi csókos. Bőre világos és hibátlan, illatos, puha. Az alakja pompás, kifejezetten nőies. Nem csontkatona forma, inkább húsos, de semmi képp sem telt. Egy gramm felesleget sem találtam rajta. Kerek popsi, nagyobbacska, mellek, amik azonnal a figyelmem középpontjába kerültek. A cicik igaziak, nem gravitáltak, a bimbók minden kényeztetésre érzékenyek. A higiénia minden tekintetben példás. Őszintén megvallva nem is emlékszem, hogy miben fogadott, mivel nagyon hamar lekerült minden ruhadarab rólunk és huppantunk a zuhany alá.

A zuhanyban kezdtük felkorbácsolni egymás vágyait. Hamar álltam, mint a cövek, mert nem tudtam betelni a látvánnyal, az érintésekkel. A zuhanyból ki, szobába be, ahol megkezdtem az ostromot. Szegény Angyalkám a tavasz közeledtével közdelmet folytat az allergiával, de a gyógymód folyamatban van, de erről majd később. Leheveredtünk az ágyra, finom puszik, lágy csókok és elindultam délnek, mint a vadlibák. Hamar elértem a számomra és remélem számára is oly kedves helyhez. Persze utam során itt-ott elidőztem egy picit. Cicik, pocak, combok sem maradhattak ki a játékból. Édes kelyhét lágyan kezdtem ingerelni, majd a vágyának fokozódásával, Én is fokoztam a tempót. Rendkívül gyorsan siker koronázta ténykedésem, melyet apró rezdülései, majd ívbe feszülő teste és egy "úristen" fémjelzett. A rebbenést követően még ott maradtam és kiélveztem minden másodpercét érzékenységének. Mikor már úgy éreztem, hogy kihoztam mindent, amit lehetett, felkúsztam mellé és csókot loptam, mialatt a melleit kényeztettem. A cövek csak állt, pillanatig sem lankadt, amit partnerem is érzékelt. Itt jöhetett volna egy pici az édes franciájából, de a küzdelem a kórsággal (a légvétel is nehéz) nem engedte, így muszájdzseki fel és máris ott találtam magam rajta. Úgy éreztem, hogy Ő is kívánja az összeolvadást már. Szűk a drága, így igen lassan merítkeztem bele. Párna a popsi alá, lábak behajlítva az égben, Én meg köztük. A combjának hátsó felébe kapaszkodva kezdtem meg a jóleső összeolvadást. Lassan, finom mozdulatokkal kezdetben, majd fokozatosan adtam hozzá az erőt és lendületet. A rákapcsolt fokozatok, a zihálásából, vagy ahogy húzott magába egyértelműsítette számomra, hogy Angyalom is élvezi az együttlétet. Néha ráhajoltam, csókot csentem, vagy a ciciket kényeztettem, mígnem ismét csak eljutottunk a számomra már beégett jelmondatig, vagyis az "úristen"-ig. Angyalka ismét elröppent. Tudja a drága, hogy engem mi végez ki, így négykézláb helyezkedett és felkínálta mindenét nekem. Élvezet volt látni, ahogy hátulról behatolok és a szűk kelyhe körbeölel. Figyeltem Őt, ahogy a mámoros tekintete találkozott az enyémmel a tükörben, majd elérkeztem oda, ahonnan már nincs vissza út és elszálltam Én is. Tisztálkodást követően oda heveredtem mellé, Ő a mellkasomra feküdt. Eggyé válltunk egy röpke időre. Cirógattuk egymást, miközben nagyon kellemeset beszélgettünk. Frissítővel kínált, de akkor és ott nem volt rá szükségem. A kis pihenő után elbandukoltunk a teraszra és Én ismét hódoltam káros szenvedélyemnek. A szobába vissza térve az ágyra heveredtünk és csak lágyan simogattuk egymást. Kezdtem újra felfedezni magamnak Őt, ami egy újabb látogatásba torkollott kelyhénél. Nem tudok betelni azzal, ahogy élvezi játékom, így ismét csak a szárnyalásáig nyelveltem. Most nem várt és gumit rántott rám és magába húzott. A misszionárius lett ismét a veszte. Ölelt a nyakába húzott, hogy feküdjek rá és úgy tegyem magamévá. Érztem minden rezdülését, ahogy mohón kívánta a szexet. A keze a kezemen, majd szorításából éreztem, hogy a végítélet beteljesült. Nagyon elfáradt. Láttam rajta, hogy ennyi és nincs tovább, így mellette feküdve, egymáshoz bújva jött el az utolsó perc. Gyors zuhany, öltözés, búcsúcsók, majd ismét ki a rideg valóságba.

Számomra nem kérdés, hogy mindenben korrekt.
Sosem ezt a részt nézem, hanem azt, amit érte kapok és itt ez megint csak nem kérdés, hogy a legjobbat.
A végén rendeztem, a komódra helyeztem, egy pici plusszal.

Aki végig olvasta az írásom, az feketén-fehéren láthatja, megint egy rendkívüli pásztorórán, vagyis két órán vagyok túl, egy valóban angyali teremtéssel. Egy pici negatívum, mivel Én francia rajongó vagyok, amiről nem tehet, az a kórság. Remélem hamar rendbe jön és akkor lesz ismét ne mulass.
Köszönet Angyalka mindenért!