NO-KECMEC írása irányította rá figyelmem Zsuzsira, majd továbbiakban látva a nagy „márkanevek” beszámolóját, kezdtem komolyabban érdeklődni a hölgy után. A fent említett „Író” beszijéhez írtam egy hozzászólást, majd még aznap Zsuzsi személyes üzenetben köszönte meg reflexiómat. Ez jó marketingnek bizonyult Zsuzsi részéről, mert üzenete sűrű levélváltásba torkollott, amit később pár telefonhívás is követett. Ezt a hölgy tovább fokozva, egy külső kommunikációs csatornán is váratlanul bedugta hozzám a fejét, ahol a fotómmal szembesülve a következő üzenettel lepett meg. „Wauu de helyesnek tetszik lenni”. Naaa, ezzel magunkra szabadított egy akkora lavinát, amit csak VTR-el tudtam megállítani.

Adatlapján a VI. kerület senkit se tévesszen meg. A XIII. kerben rendel a Nyugati pályaudvar szomszédságában. Könnyű odatalálni de cefet nehéz parkolni. Nem tömeg-közlekedek, autóval érkeztem.

Kedvesünk egy nem túl régi építésű házBAN rendel, de még az apartmanon belül is egy szinttel feljebb, a mennyország alatt közvetlen. Fürdőben kád, csúszásgátló a kádban, amin funkciója ellenére majdnem dobtam egy hátast, dupla zuhanyfüggöny, a tusfürdők mennyisége pedig a DM választékát is megszégyenítették volna.

Zsuzsi arcos képekkel hirdet, így meglepetés nem érheti a megfáradt vándort. A 4x elején járó 160cm körüli törékeny hölgyünk 3D-ben sokkal erotikusabb, mint fotóin. Szembesülve kisugárzásával, mosolyával és világító kék szemével rögtön lasszót dobott nyakamra. Kérésemre a fotóin is látható hálós fekete ruhácskában fogadott, bugyi és gyakorlatilag minden hátráltató kellék nélkül mezítláb. Nem tudta elkerülni figyelmem (ami amúgy a gyengém): a vékony bokája, ami egy formás vádliban teljesedik ki. Az összkép nekem úgy bejött, hogy a gatyámban éledező „gülüszemű” is próbált akkor már nyújtózkodva kilesni a sliccem felett.

Mivel előre tájékoztattam kedvesem, hogy az autóból kiszállva már szájvizezni fogok, így a lakásba betoppanván már hatalmas csókkal fogadott. Miután nagy nehezen leválasztotta magát rólam, vettem észre hogy nagyon izgul. Elmondása szerint ennek két oka volt. Az egyik mint utóbb kiderült, hogy nagyon bejöttem neki, és szemlátomást nem tudott ezzel mit kezdeni. A másik hogy nem volt meleg víz. Szabadkozott, hogy nem tudott sem hajat mosni, sem lefürödni. Ez az én formám gondoltam, legutolsó randimon (Ariellánál) radiátort szereltem, hogy ne fagyjunk meg a fürdés után. Miután kiderült, hogy otthonról elindulva mindketten letusoltunk, elengedtük az utóbbi problémán, így rögtön neki is estem a hálós ruhájából kikandikáló mellbimbóinak. Nyelvemmel pofozgattam, ujjaimmal csavargattam, másik kezemmel meg popsijába martam. Mind ezt egy újabb csókcsata követte, majd szólt vendéglátóm hogy ne itt álljunk már a bejárat előtt, menjünk fel az emeletre. Cipőimet lerúgtam, majd kedvesem magam elé tereltem a lépcsőn. Ahogy lépkedett előttem a vékony bokáival, bugyi nélkül abban a hálós cuccban, úgy felszívta magát a gülüszemű, hogy szó szerint három lábbal követtem Zsuzsit.

Felérve minden ruhánkat dobtuk, újabb ölelkezés és csók csata, majd fülembe súgta, hogy senki sincs rajtunk kívül a lakásban, mára csak engem várt, nincs utánam vendég, nincs szobatárs nő. Maradhatok ameddig jól esik. What??? Wow, ilyet is ritkán hall felajzott férfi fül, a maradék vér is leszállt az agyamból, ami teljes randink alatt lent is maradt.

Leparancsolt a tatamira, majd fölém állt, és olyan elszántságot láttam a szemében, hogy simán eltudtam képzelni, hogy ma hullazsákban hagyom el a szobát. Kérdezte hogy milyen masszázst szeretnék? Cerka masszázst, vágtam rá gondolkodás nélkül. Elmosolyodott, majd lassan, kimérten és szó nélkül rám mozdult. Néztem ahogy mellém térdel, hááát… nem volt nehéz megőriznem a hangszerem készségét. Rég voltam ilyen türelmetlen, nagyon vágytam hogy ajkaiban legyek már. Mielőtt szélirányba fordult volna, előbb felnézett még hozzám vörös Démonom, hogy ajkát ajkamra tapasztva pörgős nyelvével tovább kavarja gondolataim. Csókja méz édes, lüktető, az ajak tapadós, a nyelv kígyózva tekereg, a vákuum nyelvestől szippant magába és fordítva engedi neked is ugyan úgy. Percekig szívtuk le így egymás agyát, majd nagy örömömre egyszer csak elindult lefelé a főúton, igaz lassabban mint azt reméltem, csak hogy borzolja az idegeim. De a mondás szerint „egy út sem túl hosszú, ha egyszer a végére érünk”, úgy hogy leérve a szobor parkhoz, a kővé meredt férfiasságom ügyesen megtalálva ajkaival végigszánkázott a tornászrúdon, de a nyalókát nem szippantotta be. Visszaszánkázott ajkával egész Zsákos Frodóig, hogy ott a bölcsek kövét is hosszan megszopogassa. Úgy megdolgozta a golyókat, hogy azt hittem már tik tak-kozni fog vele. Cerkám közben már Zsuzsi szája után kiáltott, nagyon ajkaiba kívánkoztam, de tüzes nyelve továbbra is kitartóan a zsákom foltozta. És „lőn világosság”, elkezdett újra szánkázni ajkával a bőrősön felfelé, hogy aztán úgy elnyelje férfiasságom, mint örvény a fuldoklót. Ahogy tolta rám forró ajkát tiszta libabőr lettem. Szemeim jojóztak a tükör és a direkt látvány között, nem tudtam eldönteni melyik „kamera állás” a jobb. Végül a tükör győzedelmeskedett. Mélyen szopott, pont jól szorított, nem fogazott, nem karcolt, jó nyálas volt de nem csöpögősen, és nem sokat kezezett, de azért ujjaival a bölcsek kövét kitartóan morzsolgatta. Behunytam a szemem és jött is a profi fuvolásokra hajazó érzés. Mint ha egy szűk lucskos, de puha punci csúszkálna rajtam. Simán a Dorogi Bányász Zenekar első sorban ülő fúvósai között lenne a helye. Egyszerűen ordított a megismerés, hogy élvezettel csinálja, és minél jobban hörögtem, ő annál jobban szuszogott és morgott. Ezt kitartóan követte el ellenem, egy idő után már-már felért egy merénylettel, és tudtam, ha most nem tudom csak 2 másodpercre kiszabadítani a gülüszeműt a fogságból, terítem lapjaim. Hát nem sikerült, és akkorát robbantam szájába, hogy azt még Gábor Áron rézágyúja is megirigyelte volna.

Miután Zsuzsi egy életmentő talpmasszázzsal életet lehelt belém, mindketten kiittuk az érkezésemkor hozott üdítőinket, és jó nagyot beszélgettünk. Meglehetősen formában volt (vagy ő mindig ilyen?) jókat röhögtünk, majd azon kaptam magam, hogy észrevétlen kezd úgy rám tekeredni, mint a kiéhezett anakonda. Én meg csak hagytam magam, mint a megszeppent vizes ürge, hogy aztán a fent részletezett kivégzést újra elkövesse rajtam, megspékelve egy olajos csúszkával. De azért előtte még alaposan megnyaligátorkodtam. Kéjgyöngye nyelvel hibátlanul kitapintható, és Zsuzsi kilövéséhez nagy segítség a nyelvészkedés mellett a nem vad, de játékos ujjazás.

Az újabb kivégzésem után, a meleg víz hiánya ellenére elszántan beleálltam a kádba, hogy az olajat lemossam magamról, de olyan rohadt hideg volt a víz, hogy az olaj rám tapadt. A kihűlés veszélye közepette a teljes DM választékot bevetettem, hogy megszabaduljak a kenőanyagtól. Mire sikerült úgy szarrá fagytam, hogy a kádból kilépve úgy néztem ki, mint a Trónok harcában a holtak serege.

Miután a törölközővel egy kis vért dörzsöltem magamba és gülüszemű is nagy nehezen visszanyerte emberi méretét, elkezdtem keresni Zsuzsit de egyik szobában sem volt. Már azt hittem fényt kapott, mire egy szinttel lejjebb a konyhában találtam meg, ahol újabb folyadék pótlást közepette jót beszélgettünk, és távozásom előtt még utoljára a konyha széken ülve szájával magába dagasztott. Még harmadszorra is úgy feltudott hergelni, hogy megfeledkezve magamról kicsit jobban magamra húztam fejét a kelleténél, aminek egy kis kuc-kuc lett a vége. De ez sem akadályozta meg abban, hogy utoljára még a megmaradt agysejtjeimet is kiénekelje a gülüszeműn keresztül.

Mint eddig minden esetben, a csokrot a végén raktam le. Nekem fontos a hölgyektől ez a bizalom. Egy órára jelentkeztem be VTR-en Zsuzsihoz, amihez járt a plusz 15 perc bónusz. Ehhez kértem még fél óra plusz opciót. Úgy hogy jó esetben 1 óra 45 percet terveztem maradni. Ehhez képes 2 és fél órát maradtam. Ennek megfelelően pótoltam a rózsák szálait…

Mi a konklúzió? Kedves, odaadó, önzetlen, lendületes, vidám, jószívű, empatikus, figyelmes, mosolygós, szeretnivaló ééés vékonybokájú. Ajánlását nem kértem, azt magától adta! Még mindig itt cseng a fülemben búcsúzáskori utolsó mondata, amit fülembe súgott. SZÍVESEN HAZAVINNÉLEK! Röstellem, de ott, ezen mondatán úgy meglepődtem, hogy válaszolni sem tudtam rá. Így utólag is csak azt tudnám mondani, hogy mindent köszönök, és nem kell hogy haza vigyen, röppenni fogok én magamtól is vissza hozzá. Oda a mennyországtól egy emelettel lejjebb.

Annak ellenére, hogy 2 és fél órás tali lett belőle, az együttlétünk első percétől az utolsó percéig, jól éreztem magam. Zsuzsi egy szeretnivaló csaj, aki szívét, lelkét beleadta a randiba, és akit minden korosztálynak bátran ajánlom. Mert érett kora ellenére mai napig az a hölgy, kinek szirmaiból nem illant el a frissesség!