Egy hosszabb piros lámpánál dekkolva a telómon láttam meg Hanna képeit és ez teljesen felborította a napirendemet. A hatás nehezen magyarázható vágy szétáradásában, szapora légzésben és azonnali felkeresés reményében nyilvánult meg. Sajnos a lámpa zöldje után kis időbe telt, míg le tudtam parkolni, hogy hívhassam. Szerencsére ő vette fel, a hangja pont olyan volt, amilyennek képzeltem, kedves, megnyerő, értelmes, kissé kacér és némileg elfogódott…hmm, nem akármilyen elegy. Mikor tudnál ideérni? Kb. 20 perc, vágtam rá, sport fokozatba billentve az autó vezérlését. Mivel a helyet jól ismerem, minden további szöveg a programról csak fölösleges időveszteség lett volna, röppenek mondtam és így is lett. Csak miután letettem fogtam fel, hogy azért a programról is egyeztettünk, hogy majd azt személyesen bonyolítjuk. Nem ám egy étlap eldarálása, hanem egy kis pajzán invitálás, titok-golyócskák szétgurulása az agyamban, vágy és remény játéka, pedig még nem is találkoztunk. Pár telefon az autóból, hogy ne keressenek egy ideig és már a tavasz illatát érezve parkoltam le a Rózsadomb egyik lankás utcájában.

Az ismert budai körút combínó keverte zajában, parkolhatatlan környezetben bújik meg a szalonnak otthont adó jó állapotú épület. Parkolni korábban érdemes és vállalni a kis sétát, mert pár száz méteren belül gyakorlatilag lehetetlen az autót letenni. Cserében a villamos a közelben áll meg. A gps odatalál, de fel kell készülni némi keringésre. A bejárat nagyon diszkrét, gyalog is figyelni kell, arra is, hogy az utca zajától nehéz érteni a kapucsengőt, kérdezz vissza a számot illetően, nehogy valamelyik szomszéd vasorrú bába nyisson ajtót. Ha a foglalásnál figyelsz a részletekre nem lesz gond az odatalálással. Kicsit távolabb parkolni is lehet, de főleg napközben azért egy negyed órát érdemes erre ráhagyni.

A lakásban polgári miliőfogad, hangulatos fények, nagy belmagasság, kellemes színek, pasztell hangulat, perzsa szőnyeg, régi bútorok. A fűrdő viszont modern, kicsit art deco-s a zuhanykabin, szájvíz, egy csomó tusfűrdő, finom puha fűrdőlepedő, a szobákban masszív masszázságyak, bár az én súlyom nem kihívás, még Hannával együtt sem, mint később kiderült. Mindenhol tisztaság és otthonosság fogad, mintha felugrottál volna a barátnődhöz, míg a férj éppen külföldön nyújtózik egy hasonló szalonban. A három szoba talán csak csúcs időben lehet kevés.

Amint felértem a 2,5 emeletre kettesével, néhol hármasával szedve a lépcsőket, diszkrét kopogásomra nyílt is az ajtó, Hanna a nyílásban fogadott, nem mögé állva, így azonnal konstatálhattam, hogy kitűnően választottam. Gyönyörű mosollyal és forró öleléssel, puszikkal fogadott. Ahogy magamhoz húztam éreztem feszes testét, cipőlevételnél még az előszobában 3-4 szer is megérintett, ami azt üzente számomra, hogy szinte azonnal felépült a kölcsönös szimpátia. Testi adottságai optimálisak, pont ott és annyira gömbölyödik, ahogy az nekem tökéletes, tartása egyenes, szemei igézően simogatnak, kedvessége azonnal rabul ejt. Egy finoman erotikus, de nagyon elegáns aurába léptem be, ahová nem lehet csak úgy bedobni a kőbaltát, mert mindent elrontana. Ha jól emlékszem egy fekete csipkés szettben fogadott, amin egy szintén fekete áttetsző valami hangsúlyozta e nemes test kontúrjait, amit kecses mozdulatai még inkább egészséges férfivággyá konvertáltak amint belibbent piros szandáljában a konyak színű szobába. Nálam igazából az összhatás dominál, amit látok, érzékelek és amit ez bennem előidéz. Igyekeztem úriemberhez nem méltó gondolataimat a zuhany alatt lehűteni és mihamarabb visszatérni egy frissítő fürcsi után.

Ezt nehéz lesz leírni, mert konkrétan csak a másfél óra utolsó 20 percében volt masszírozás a szó klasszikus értelmében, ami tanult szakmájához illően kellemes, szakszerű és engem a hétköznapi életbe visszavezetni tudó volt. Hanna tanult masszőz, ami minden mozdulatán meglátszik, nem kapkod, nem kenőcsöz össze fölöslegesen, hanem az anyagot bedolgozza a testedbe, ujjai között csusszannak az izmaid, engednek a csomók, lazul a test és vele a lélek. Közben folytattuk a megkezdett beszélgetésünket, párkapcsolatról, zenéről, utazásról, a világ dolgairól, néha egészen mély lelki és erkölcsi kérdéseket is érintve. Hannában egy elbűvölő személyiségű hölgyet ismerhettem meg, akivel élvezet társalogni, aki odafigyel arra amit hall tőled és arra is, amit ő mond. Igazi civilként viselkedik, ami manapság ezen a területen is ritka, nem mondható természetesnek. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy minden harmadik simítás a lábam között végződött, amit egyszerűen nem lehet megunni, most itt az íróasztalnál ülve is elviselném...

Kissé borult a klasszikus sorrend, mikor a fűrdőből visszajöttem. Kiderült, hogy én vagyok az első vendége, kissé elfogódottnak látszott, de mikor mondtam, hogy mázlista, értve a viccet, azonnal oldódott. Nem szerettem volna ajtóstul a vágyaim által irányítva kezdeni a másfél órát, amit nem is beszéltünk meg előre, de mikor megkérdezte mennyit maradok ez a mondat hagyta el a számat, csak úgy magától. Egy gyönyörű, karcsú, homokóra széf állt előttem talpig mosolyban, amit szépen finoman kell kikódolni. Miután a törcsi lehullott a szőnyegre átöleltük egymást, puhán megcsókoltam a nyakát, az álla hajlatát, a vállgödreit, ujjaim a tarkóján, nyakán játszadoztak. Talán érezte, hogy jó kezekbe került, szorosabban ölelt és puha csókocskákkal viszonozta közeledésemet. Az egész ismerkedés szavak nélkül indult, majd fokozatosan egyre nagyobb részt fedeztünk fel egymásból. Alulról izmos combjaira tévedtem, majd felsimítottam a popsi irányába. Kemény, forró és gyönyörű ívbe hajló domborulatok fogadtak, legszívesebben felemeltem volna e domborulatok alá kapva, de inkább körmeimmel cirógattam végig a combjait, a popsin át a derekáig, éreztem, ahogy lúdbőrössé válik és meg-megrezdül apró sóhajok kíséretében átélve az izgató pillanatokat. Ahogy nyomom a billentyűket szinte érzem ujjaimban a bőrén a kis pihéket, a feszülést, a vágy játékát. Átölelvén kezemmel ujjaim a melltartó pántjára siklottak és kis tenyér-ujj kombinációval már ki is kapcsoltam a csatokat és felfelé a feszes kis felsőtől megszabadítottam, majd a pántok is lebillentek vállairól és bimbói már ajkam szorításában várták kényeztetésüket. Hanna melleit Michelangelo is mintázhatta volna legjobb fantáziája nyomán, teltek, nulla gravitáció, elképesztő ruganyosság, csodás feszülés, egyszerűen lehengerlő. Ekkor már az ő keze is rásiklott a farkamra, finoman, érzékien simogatva, ami rendesen beindított. Ujjaimmat úvatosan a bugyi alá csúsztattam, de kiderült, hogy ott most helyzet van, a Mikulás elfoglalta egy időre vágyaim kapuját, azért addig ügyeskedtem, míg azt a kis textilt is levarázsoltam. Csodálatos érzés volt, hogy testünk szinte minden ponton összeért, finom ritmusban simogattuk egymást, mint egy erotikus argentin tangóban csak sokkal lassabban és átszellemültebben. Hol egyikünk, hol másikunk mozgott le és fel, amikor én vittem le a csípőmet felfelé rendesen beakadtam a lábai közé, ilyenkor rámfogott a combjaival, kissé előre-hátra billentve csípőjét, éreztem öle forróságát, ajkai karcolták nyakamat, mellemet. Ujjbegyemmel finoman izgatni kezdtem a csiklóját, ami érezhetően nedvesedni kezdett, miközben finom csókokat váltottunk. Combomat lábai közé csúsztattam, sikos ölével csúszkálva diktálta a ritmust miközben kemény popsiját markolva le-föl járattam combomon.
Majd hasrafektettem a padon, olajjal bekentem csodás popsiját, hagytam lecsorogni a lába közé, miközben keményedő farkamra tereltem a maradékot és felpattanva a padra elkezdtem csúszkálni összezárt combjain és popsiján. Farkamat nedvesen csillogó egyre forrósodó farpofáihoz dörzsölgettem, melyek fokhagyma gerezdekként simultak egymáshoz, föl-le húzogattam a vágatban, mint egy őrült bob versenyző siklottam gerezdjein, melynek ütemét erősítendő csípőjét fel-le mozgatva kergetett az őrületbe, majd combjait hol összezárva, hol kissé megnyitva masszírozta kilövésre kész szerszámomat. Az érzés és a vizuális élmény leírhatatlan volt, nem is bírtam sokáig... teljesen összegabalyodva szinte egyszerre zuhantunk a gyönyörbe, a kéjencek meg a combjai között a maszpadra… kivételes élmény volt egy különleges hölggyel, most írás közben újra borzongom:)))..

Szokás szerint utólag került rendezésre. Extrákról nem esett szó, ő maga volt nekem extra, mert igazi élményt kaptam és ebben az összefüggésben nehéz a virágszálak számával összevetni, mert ugye kvalitatív dolgokat nem lehet kvantitatíve leírni.

Nem vagyok egy kezdő, de Hanna minden szempontból megérintett. Első vendége voltam, amit kifejezetten szeretek, a járt utak nem nagyon érdekelnek. Amit ő tud őszintén és könnyedén arra nagyon kevesen képesek. Olyan természetesen épült fel a bizalom közöttünk, hogy csak az utcán esett le távozásom után, hogy valójában nem hosszú hónapok óta ismerem, hanem csupán másfél órája, de olyan meghitt volt az együttlétünk, ami sokat adott nemcsak a testemnek, hanem a lelkemnek is. Nem tudom a terhelés mennyire fogja megviselni, de az biztos, hogy én nyertes első vendégnek érzem magam és remélem ő is hasonlóan élte meg az együtt töltött másfél órát. Az elegáns erotika úgy áramlik belőle, mint váratlan helyeken legördülő vízesés, hol lágyabban, hol erőteljesebben, már-már szenvedélyesen, de soha nem megszokhatóan. Egyszerűen iszonyat jó vele lenni, csak az idő pörög kegyetlenül, vagy kiakad, nem tudom. Olyan kisugárzása van, ami nagyon emberi, intellektuális, finoman erotikus, ugyanakkor nagyon valódi és éteri egyszerre, mintha egy fantasztikus álom után ébrednék, és álmom nője becsusszanna a valóságban is mellém. Nem kérdés a minősítés, épp olyan egyedinek kell lennie, mint az átélt élménynek.