MI A FRÁSZT LEHET ÍRNI EGY MASSZÍROZÁSRÓL? Ez a kérdés motoszkált bennem időről időre, míg nem Kspisti11 luktestvér hathatós lobbizása nyomán, rányitotta szemem ennek a műfajnak a szépségeire. Főleg azaz érvelése volt rendkívül meggyőző, amikor levezette, hogy ebben a műfajban sokat jelent a kölcsönös szimpátia, és olyan dolgokat is lehet kapni a lányoktól, ami tényleg személyre szabottan az aktuális vendégnek szól.

Ám legyen, gondoltam és elkezdtem bóklászni üres virtuális kosarammal eme műfajt képviselő hölgyek között. Szokásomhoz híven, elsődlegesen támaszkodtam a Ti beszámolóitokra, majd a hölgyek bemutatkozására, majd a fotókra. Így került látómezőmbe Ariella, aki ráadásul friss hús is a táborban.

Hívtam Ő felvette, érdeklődtem Ő készségesen válaszolt, poénkodtam Ö nevetett. Kicsit megpiszkáltam a részleteket és a válaszaitól a gatyámban fel is csusszant az árbocra a vitorla. Telefont lerak, és már dobódott is rá egy VTR, amit Ő nyomban be is védett.

Üllői út és Mester utca közötti rész. Hétvége reggel lévén egy szál parkoló sehol. Ilyen szempontból katasztrófa a környék. A harmadik kör után azért csak kiszúrtam az autóm helyét, de az egyirányúba be kellett tolatnom vagy 30 métert. Még kiszállásomkor vetettem egy pillantást a telóra és a következő üzenet várt Ariellatól: „Meleg szobával és forró csókkal várlak”.

Egy abszolút mézeskalács társasházra hajazó épület. Lakásban finom illat, patika rend. Szobánkban égő mécsesek, szobainas, tatamin, nagy tükör és a telefonjáról prezentált kellemes muzsika. Fürdő tiszta, káddal és nagy fehér törülközővel. Távozásom előtti fürdésemkor tetszett, ahogy asszonyosan kitépte a nedves törölközőt a kezemből és adott egy új szárazat.

Hát jaaa, Ariella! Csodás teremtés. A fotók nem hazudnak. Igaz az én ízlésemhez mérten van pici felesleg a bőre alatt, viszont az egyenletesen oszlik el rajta. De ezt csak akkor látni, ha felküldőd a kifutóra. Ha testközelbe kerülsz elképesztő élményben lesz részed. Barna bőre olyan feszes minden pontján, mint ha egy keményre fújt gumibabát tapizna az ember (még nem tapiztam olyat). Ilyen kemény popsit rég fogtam már az hétszentség. Haja illatos ébenfeketén csillogó, arca bájos, mosolya elbűvölő. A csókja meg… na az volt az első meglepetés. A csókja ott van a szeren. Egész ottlétem alatt kereste csókomat. Úgy csókol, hogy azt simán esélyesként versenybe küldeném az itt listázott hölgyemények között.

Nos ilyet nem követett el rajtam. Egyszerűen a közel 2 óra alatt erre nem maradt idő.

Csöngetek, belülről neszek, majd nyílik az ajtó. Ariella „aki bújt aki nem megyek-et" játszik. Szerencsémre először Őt találom meg. Rajta csak bugyi és melltartó, de hogy milyen színű ne kérdezd, mert mosolya elvakított. Majd karjaival nyakamnál ölelt, és egy akkora smárt nyomot rám, hogy oxigén palack után nyúltam.

Hatalmas vigyorral bevonultunk a gyóntató szobába, ahol a zenélő telefonjára mondtam, ha fontos nyugodtan vegye fel, mert azt hittem hívják. Ariella sikítva röhögött, mivel kiderült hogy későbbiekben a telója lesz a DJ zajládánk. Kicsit hülyén éreztem magam, így azt álcázva nekiálltam vetkőzni. Kabátom a szobainasra, a pulóveremet zavaromban az égő mécsesre hajítottam. Szerencsémre újabb bénázásom Ariella nem vette észre. Meztelenen még a szobában szénné tapiztuk egymást, szűnni nem akaró smacizás közben, ami a fürdőben folytatódott. Egymás beszappanozása duma mögé bújva, felváltva tovább tapiztuk egymást, de most még bátrabban, sikamlósan, minden hajlat felfedezésre került. A kétkezes ágyék szappanozása nekem felejthetetlen kategória. Ha rajtam múlna, még mindig a kádban állnék.

Szobájába visszatérve átmentünk mindketten libabőrbe. Fürdés után rohadt hideg volt bent. A legutolsó üzenete derengett fel bennem: „Meleg szobával és forró csókkal várlak”. Na jaaa… a hideg radiátort álló répával nekiálltam szerelni. Burleszk jelenet volt. Közben azon gondolkodtam mi jöhet mééég??? Ténykedésem siker koronázta. Amíg átmelegszik a szoba, felajánlottam, hogy addig egymást melegítsük. Na attól a perctől kezdve nem is fáztunk.

Elém térdelt és jött az újabb meglepetés. A tökéletes szopás prezentálása. Fogait visszahúzta, mint a macska a körmeit. Semmi fogzás vagy karcolás. A hegyét úgy szopogatta mint gömbnyalókát a ministráns gyerek. Majd folytatta kényeztetésem jobbára háromnegyedik eltüntetve a brét, tökéletes mélységgel és tempóban szopva. Az ajkaival pont megfelelően szorít, néha megszippant érezhetően. Jó mélyen szopik, de vissza tér rendre a makkra, hogy utána kiengedve szájából a bőröst, annak mindkét oldalán felváltva szánkázzon ajkaival hegyétől a tövéig, majd vissza, miközben oldalról félig a szájában a kolbászt nyelvével is pofozza. Letér a golyókra is, nagyon jól csinálja, közben egész idő alatt folyamatosan felpillant, keresi a tekintetem, mosolyog és kéjeleg. Kicsit hülyén is éreztem magam, ahogy bámultam ténykedését, szemeim jöttek ki mint a sublót fiók, kérdeztem is hogy nem zavarja-e? Zsákos Frodómmal a szájában vissza mosolygott, jelezve hogy éri mozizni, majd a cerka oldalán visszaszánkázott ajkaival Makk Marciig, hogy lenyelve azt letorkozzon újra és újra. Kutakodtam emlékeimben hogy ez a művelet az adatlapján szerepel-e, de nem rémlett. Szóvá is tettem, mire egy pillanatra kiengedve a szájából csak annyit mondott: „ez nem torkozás” majd szűk forró ajkaiba vissza véve újra eltüntetett tövig. Gondoltam most vagy megőrültem, vagy akik eddig torkozásról írtak, azok palira vettek. Inkább elengedtem a témát, úgy hogy szótlanul hagytam áldásos tevékenységét folytatni. Kitartóan tovább szánkázott ajkaival a bőrös teljes hosszán. Behunytam a szemem és olyan volt, mint ha egy lucskos szűk pina baszná a cerkát. Hihetetlen kitartással falta a bőröst, el is gondolkodtam azon, hogy ilyen kitartó maraton szopásra nem sok hölgy képes ezt tapasztalatból tudom.

Hogy pihenőre engedjem és viszonozzam kitartó törődését felfektettem a matracra. Széttárta lábait és én közéjük vetettem magam. Itt most az élmények leírásában a lényegre török. Szép zárt puncija van, de ha a sötétbarna nagyajkai szétnyílnak, megmutatják rózsaszín kisajkai magukat, ami közé ha belenyal az ember, kibújik rejtekéből borsó nagyságú kéjgyöngye. Elmondása szerint csikló érzékeny, ujjazást annyira nem is kedveli. Hamar kiderült nem lehet két perc alatt elrepíteni. De simán elszáll, ha kitartó az ember és nem is akár hogy. Megdolgoztam érte, hogy átéljem, megcsodáljam gyönyörét, és a visszajelzések egyértelműek, őszinték. Látni, érezni, hogy akarja, vágyik rá hogy elrepítsd. Totálisan önmagát adja, szerepjátékot itt nem látsz. Őszinte minden sóhaja, nyögése, rángása. Kihívás egy vérbő férfinak, mert érzed hogy rajtad múlik minden, súgja hogy is csináld, miként szereti és ránt, sodor magával. Kitartásom eredményét a csúcspontján meglehetősen libabőrösen hallgattam / néztem / nyaltam végig. Miután Ariella hullamerevségbe ment át, mellé feküdtem és hosszan csókolva visszahoztam az életbe.

Kis pihenő után hanyatt fektetett, lábam közé költözött és neki állt a kivégzésemnek. Itt már a huncut tekintetéből kiolvastam hogy nincs kecmec. (írhatnám úgy is hogy hogy NO-KECMEC de még megorrolna rám egy mélyen tisztel Makk Társam) Mindent amit már fent leírtam újra elkövetett rajtam Ariella. Újra leírni felesleges lásd feljebb. Csak azt jegyezném meg, hogy én nem szeretem ha kezezik a bőrőst. Akik olvassák beszédjeimet, rendre ott van, hogy „kezét a popsim partjára helyeztem” stb, csak hogy szájra késztessem. Itt ez a késztetésem elmaradt Ariella felé. Mondjuk az tény hogy keveset kezezik, de azt a kevés kezezést is valahogy úgy kivitelezi, hogy nem fog meg túl erősen, amivel a szájmunkájának élményét tompítaná, de gyengén sem fogja, amire meg azt mondom, feleslegesen van ott a keze. Az Ő szájában és részben a kezében úgy van jó helyen a cerka, ahogy van. Kivégzésem nyilvánvalóan elkerülhetetlen volt, és míg bele élveztem Ariella szájába a nyálam is elfolyt arcomon, közben úgy remegtem mint a maláriás a függő ágyban, végig szemezte velem haldoklásom. Ajkaiban tartott ernyedésemig, miközben torkában utódaim kíméletlenül fényt kaptak.

Most én mentem át hullamerevségbe, és most ö jött fölém hogy csókjaival hozzon vissza az életbe. Mikor egyértelműen az élet jeleit mutattam, aprólékosan letakarított, és mellém feküdve hozzám bújt. Mondjuk úgy, hogy nagyon hozzám bújt, mint aki a bőrömbe akarna bújni. Csókolóztunk, beszélgettünk. Beszélt magáról, az életéről, terveiről.

Mivel ilyenkor az időérzékem az ajtón kívül marad, kérdeztem tőle hogy állunk az idővel, mire ő felnézett az általam eddig észre sem vett órára, és csak nézte és nézte, de nem szólt semmit. Kérdezem hogy mi van? Továbbra sem szólt egy szót sem csak nézte az órát úgy, mint amikor a kobra megbűvöli áldozatát. Erre én is felnéztem az órára és én is beálltam a bamba arcúak sorába. Másfél óránk már lejárt. Az meg hogy lehet? gondoltam, és csak annyit tudtam kinyögni: ez vicc? Ariella megnyugtatott hogy tuti elromlott az óra, mondván hisz nemrég jöttél. Felállt és megnézte a telefonját. Hát nem romlott el. Azon tanakodtunk, hogy ez hogy létezik? A fürdőben voltunk-e túl sokat, vagy a szobában oráloztuk-e ennyire el az időt? Totál értetlenül néztük egymást, majd abban maradtunk, ha jól érzi magát az ember, repül az idő. Közben Ariella folyamatosan szabadkozott, hogy meg sem masszírozott, mire én nyugtatgattam, hogy az le van sz@rva, de a második kivégzésem is elmaradt. Erre nekem esett és úgy leszopott megint, hogy azt hittem bevérzik a szemem.

Ahogy szoktam, a végén raktam le láthatatlanul. Nekem fontos éreznem a bizalmat, értékelem ezt a lányoktól. Mivel a másfél órát jelentősen túlléptük, így a megbeszélt összeget szó nélkül megtoldottam.

Pfff… hogy is fogalmazzak? Barátnős feelingre vágytam Ariellával. És amit most írok tessék komolyan venni! EZ NEM AZ VOLT! Én nagyon jól tudom, mi az a barátnő feeling, csak vissza kell olvasni eddigi olvasmányaimat. Ö nem hozta a profik formáját, nem nyújtotta a tökéletes szolgáltatást, mint azok, akik elhitették velem, hogy 1, másfél vagy 2 órára én vagyok az Alfa meg az Omega. Ott mindig tudtam olvasni a sorok között és hagytam sodortatni magam. De itt ez most nem jött le, Ariella egyszerűen csak önmagát adta! A csókjával szinte vadászta a számat, és olyan beleéléssel csókolt, hogy belezavarodtam! Úgy szopott, mint az igazi barátnőim, úgy élvezett és irányított a csúcsra érésében, mint az igazi barátnőim, úgy bújt hozzám, mint az igazi barátnőim! Ez lehet hogy tényleg több volt mint egy feeling?
Deee.. azért teljesen az eszem sem vesztettem el. Előbbi felvetésemnek ellentmondva tudom, hogy ez is csak egy TÖKÉLETES SZOLGÁLTATÁS volt. Az eddigi legtökéletesebb, amit valaha volt szerencsém megélni. Ez volt a TÖKÉLETES ILLÚZIÓ! De hogy tovább gerjesszem a zűrzavart, mindennek meg ellent mond az a tény, hogy tökéletesen kezdő a lány, a rutint még csak most kezdi szívni magába. Akkor lehet hogy még is csak önmagát adja? Mert ő maga is szereti ezt csinálni, szeret részese lenni a közösen elért gyönyöröknek? Közben vágyik a szeretetre is, a törődésre és annak viszonzására? Ezért tűnik úgy, hogy ez még több is egy barátnő feelingnél?

Ezt mindenki döntse el maga. Azt hiszem az igazság a túloldalt van :)