Az új képei láttán ismét utolért a gyógyíthatatlan szerelem, ezért telefonon rimánkodtam neki, hogy most már tényleg válasszunk csillagot. Sajnos elég rosszul időzítettem (és/vagy leckéztetés alatt álltam, mert kihúztam egy kicsit a gyufát Wandusnál), így kellet egy pár próbálkozás, de ha az ember szeretné hallani a vonal végén felcsendülő hangot, akkor nem kezdheti elektronikus ügyintézéssel, meg azt az elutasítástól félve nem is mertem megkockáztatni. De a romantikus közeledésembe burkolt célzást megértette, az ajánlott időpontot elfogadta, melynek következtében vtr-en biztosítottam arról, hogy tisztességesek a szándékaim. Talán még a harmadik válásomkor sem éreztem akkora örömöt és felszabadultságot, mint amikor visszaigazolt az e-naplóban! Gondolhatjátok, hogy a románcunkig hátralévő órák számolgatása annyira nem volt számomra izgalommentes kategória, hogy a végére nemhogy egy zabszemet, de még egy porszemet is három tubus síkosítót igénylő művelet lett volna a szólásban emlegetett helyre bejuttatni. (Bár, ezt sosem értettem, hogy miként lehet egy kalászos gabona szemtermésének gusztustalan helyekre történő erőszakos beszuszakolása a nyugalom fokmérője, de mindegy, végül is a horoszkóp és a disznósajt fölött is értetlenül állok, meg minden, de most ne ezzel foglalkozzatok már, hanem azt értsétek meg, hogy izgatott voltam!) Az izgalmat pedig csak tetézte a perverz pikantéria, hogy nem tudtam, hogy mi lesz, mert rossz fát tettem a tűzre…

Végül jól sült el a dolog. Angyalkának hála, többször is. Úgy döntöttem, hogy egy neves ünnep alkalmából ajándékul megéneklem a békülős randinkat, de a kutatásaim alapján férfiasan megvallom, hogy a Nb. Kollégák, a Besziirodalom Szamurájai a 100+ beszámolónak csúfolt dicshimnuszban már mindent és sokkal jobban leírtak Hősnőnkről. Éppen elvetettem volna az ötletet, amikor is egy „Jópajtásom” bátorító kommentjének nyelvezete szeget vert fejembe, így egy rendhagyó írással állítok örök mementót, ami tartalmában nem mond sok újat, inkább a formát bontja. Nem a mindenre kiterjedő tájékoztatás a célja, és nem is maszturbációs segédlet, ezért aki emiatt olvasná, kérem, hogy ne tegye. A különleges tutujgatásért és a néha elmebeteg röhögésekbe torkolló helyzetkomikumokért ez csak egy apró ajándék a Címzettnek, de emellett lehet egy könnyed olvasmány azoknak, akik több humorral képesek kezelni az élet dolgait, mint egy muskátli. Íme:

Bell-szerkezeten rendszeresen kerestem, egyszer felvette. Negyvenhetedszerre. Elrebegtem tervem, erre ezt felelte:
-Rendben. Gyere el egy este, teljes keretre! De reggel egyeztess velem, mert ellenben egy fenegyereket helyetted beengedek! – ezzel elrendeztetett.

Kedvesemet Enyhe-Keletebb-Pesten letett szegleten, egy termetes fejedelemnek szentelt helyen keresd! Mehetsz ezer kerekes szerrel, el nem keveredhetsz, mert nevetve megleled. Megjelenve telerecsegtem:
-Kedvesem, jelentkezem!
-Helyes! Kezeddel ezt petyegtesd be, keveredj beljebb, s termetes seggedet felfele terelgesd ezen emeletre! De csendben! Ne berregj, ne mekegj, mert leslek, s beengedlek!
Emeletre keveredve nem kellett keresgetnem, mert egy retesz csettent. Bekecmeregtem.

Rejteke meleg, szerfelett kellemes, mert rendesen berendezett, teljesen felszerelt, s egy peszmetet sem lelsz keresve sem. Menhelyem lehetne! Hetekre kedvem lenne tespedve meresztenem seggemet benne.

Csempeterme sem rendetlen. Gyerekek, ez perfekt! E teremben nem kell szemed meresztve keresgetned, mert retkes tested ezer vegyszerrel lekezelheted, s e szerek mellett egy selymes, nemes kelme, mellyel testeden rekedt nedvcseppeket elkergetheted. Meg egy serleg, bele megy egy feles, ezt beveszed (de le nem nyeled!), s leheleteddel sem kell kellemetlenkedned.

Teste nem nyeszlett, de kellemesen telt. Felfele sem termetes: szembependeredve vele, nem fejelne le! Feje nem kerek, se nem szegletes, de embertelen helyes. Szeme elveszejt, mert fekete. Nekem befellegzett, mert negyed perc sem kellett, s e szemekkel delejezve vert meg! S keble? Szemkelepce!!! Melle egyszerre teremtetett vele, nem megtervezett, de rendesen fejlett, hegye nyelvemre termett csemege. Teste lentebbre teremtett fele engem megvett: feneke szerfelett kerekded. Kelyhe mesterremek metszet, melyre lesve ez sejlett eszembe: ezt nekem le kell legelnem! De nem! Legyen ez egy penge-reszelde, mellyel veres elevenre fenje fegyverem egy kedd reggelre! De ezt egy kedd este kezdje!

Meleget keltett lelkemben kelleme, mert nem egy egyperces celeb: nem henceg, nem kezel le, nem nyegle, nem kekec, ellenben kedvesen cserfes.

Egyre szemtelenebben hesszeltem: ehhhehhhehhhehhhejjjj, de nett, begyes menyecske! Fekete dresszben tetszelgett nekem, erre szemem lengedezve megereszkedett, s nyelvem nedve csermelyekben csergedezett lefele. De belem egyre rettenetesebben tekergett, s berezeltem, mert bemenetelemmel egyben Szerelmem menten leteremtett:
-Gyere be, s ne reszkess, te Szerencsehere! Elmebeteg fejeddel el kell mekegnem, mert nem szeretem e helyzetet, melyben berzenkedsz velem! Elverlek! – de ezt nem hebegem el Gyerekek, mert legyen ez nekem egy lecke, de emberesen megfeddett, fejem rettenetesen veres lett!! Mentenem kellett helyzetem:
-Ejh, Egyetlenem! Ne perlekedj velem! Eszemet vesztettem, mert rengeteget kellett erre-emerre menetelnem, s emellett…
-Ne fecsegj nekem lehetetlen verseket, te Hebrencsberkenye, mert nem veszem be! Elfenekellek!
-Kezdheted! Verhetsz, s nevezhetsz Gennyegyvelegnek, mert nem lenne ellenemre, Lelkem! – s szemem keservesen rebegtettem, ezzel delejeztem. Erre nevetve felelt:
-Ne perverzkedj, Hercegem, mert fejedet beverem, helyette mezed vedd le! Gyere, s tedd rendbe tested, csempetermembe vezetlek.

Erre rettenetesen megelevenedtem, beljebb sederedtem, menetjegyem menten lekezeltettem, mert eszeveszett szexre gerjedve elfelejtem, s ez kellemetlen lenne elmenetelemre. Lemeztelenedtem, s csempeteremben testem kellemesre menedzseltem, egy felest bevettem, de ezt Egyetlenem megneszelte, mert bent termett, s fegyveremre meleget lehelve ezt rebegte:
-Gyere, Kedvesem! Kerevetem megvetve, heveredj le, helyezkedj el, s elfedlek szerelmemmel…

Szerelemketrecbe bemenve leheveredtem. Fekete pendelye fennrekedt, de ezt sebesen lefejtettem, s teremtett meztelenre lett teste eszemet vette. Fejeket szembe terelve egy nyelv egy nyelvet kergetett, de egyszer Kedvesem testemen egyre lejjebb ereszkedett. Hmmmm. Feje fegyveremet felfedezte, nyelve erezte, hegyezte, reszelte, s nyelvnedve megedzette. Nem cselezett kezezve, helyette rendesen bevezetve, s felengedve fejt. Pecshegyemmel egyszer-egyszer nyelvet verve berzenkedett. Ez fergeteges! Feje egyre rendszeresebben rejtette el, s fedte fel fegyverem, mely veres testnedvemmel emberesen megtelt… egyre szerelmesebben fente, fente, fente… teljesen begerjedtem, erre esdekelve kerregtem:
-Kegyelem! Kegyelmezz nekem, Szerelmem! Fejezd ezt be, Kedvesem, mert fejedre szerelemtejfelemet fecskendezve rettenetesen megkeresztellek menten!
Egyetlenem levette helyzetem:
-Mely jelenet lenne kedvedre, Hercegem?
-Egy gebe megfelelne!
-Ejnye, te renyhe! Ezen egyetlen egyet teszed velem rendszeresen! Rest testedet meg ne emeld! De gyere, ezt megemlegeted!

Fegyveremre belet hengergetett, s nyeregbe terpeszkedve egyre lejjebb ereszkedett. Belekezdett… Rendre hevesebben ereszkedett le, s emelkedett fel… Szememmel szemben melle lengett, melyet kezemmel elejtettem, s eszeveszetten sedergettem. Egyre beljebb kellett szeretnem: fenekem meg-megemelgettem, s egyet-egyet belekevertem. Szerelmem ezt megsejtette, s ellenkezve megtekerte… Csecseket sebesen elengedtem, s kezem feneke fele vezettem. Ez lett vesztem! Kezemmel hevesen terelgetett segge egyre emberesebben kerengett, s lelkendeztem:
-Kenjed, kenjed, Egyetlenem, mert Embered e helyen mennybe megy!
-Te se fejezd be menten, Gyerek, mert fejed leszedem! Ne heveskedj sebesen, mert egy perc sem kell, s megyek veled! - s…,
…s e… eh…. ehhhh… ehhhhhj, kellemetlen ez nekem, de fejleszegve megteszem, elhebegem, nem kertelek: egy perc sem telt bele, s elreppentem. Kehes, keshedt gebe lettem, s eszem teljesen elvesztve erre keltem fel:
-Testeddel tekeredj egy felet, seggedre telepedek, s meggebedt testedet kezemmel s mellemmel elegyengetem.
-Legyen!
Kedvesem kellemesen egyengetett, percek teltek-teltek, de kelyhe eszemben felderengett, s epekedve emelkedett hengerem. Rejtegettem, de Szerelmem megfejtett:
- Mehet?? Mely menetet tervezted, Hercegem?
- Hetvennel nem, de egy egyessel kevesebbel kedvemre tehetsz! Neked tetszene ez?
- Persze, megnyelvezhetsz, de rendesen!!!! – s nevetett.
Rettenetesen belelkesedtem, mert kedvencem e menet, melyben ellentett nemek, ellentett testhelyzetben, ellentett nemjelleges nemes szerveken nyelvvel kedveskedve rendeznek szexjelenetet, melyet rendesen befejezve rengeteg testnedvet vesztenek.

Menetnek elhelyezkedve Egyetlenem feneke kellemesen terhelte fejemet. Metszete nem lehetett nyelvemnek rejtve. Nyelveztem feeeeel, leeeeee, kelyhe nedve megjelent, feeeel, leeee, meg rendszeresen keresztbe, de emellett felfedezett lett szelepe, mellyel egyszer-egyszer szelet ereget. Fentebb menve nyelvemmel pecket pengettem, Szerelmemnek tetszett, de mekegtem:
-Szereted ezt, Kedvesem?
-Ssshhhhhhhhhhhhh, Emberem! Ne lepcses, cserepes nyelvperselyed lebegtesd!! Helyette nyelvedet kelyhemen pedergesd, s evezz, evezz, evezz, mert elmenetelem e percben kezdetet vett!
Hej, ennek fele sem gyermekmese! Menten pecket pecegtettem rendesen, s mellette rejtekbemenetet kezeltem kerekesen-sebesen. Teste egyre feszengett, egyszer megmerevedett, s ezzel rendben helyben lett. (S tettette-e e tettet? Persze, meglehet, de ez engem nem rezegtet, mert rettenetesen tetszett!) De Kedvesem nem restkedett! Szembe helyezkedett, fejbe vette hegyemet, s egyre hevesebben fejve ejtette be szememet!! Szememet?? Fejem egyre keskenyebb lett! Ez kellett nekem! Egy helyes, begyes menyecske fejjel fejte hengerem, elejtette, nem engedte, egyre eszetlenebben berhelte, erre rengeteg szerelemgyermekem fecskendezve szelelt ezerfele, s ezzel nem egyszer teljesedhetett be e szerelem, melyet felejtenem lehetetlen lenne. Reszketve elernyedtem.
E jelenet rendesen be sem fejeztetett, de menten tervet szerkesztgettem fejemben:
-Esetleg kedden este meglephetlek egy menetre, Lelkem?
-Persze, gyere, s megeszlek, te Szerencsekeksz!

Mezemet rettenetesen keservesen, de felszedegettem. Mennem kellett, s ennek nehezen, de eleget tettem. De nem egymenetben egyszerre! Negyvenhetedszerre!!!
Lekecmeregtem, de eszem, szemem nem engedelmeskedett, mert Egyetlenem teljesen megdelejezett… De fejemet felszegve, peckesen mentem, s egy-egy stresszes emberre elmebetegen nevettem.

Fentebb lesd meg, rendben lesz, nem kell rejtett cseleket keresned benne! Helyben tedd le, s nevetve elfelejtheted, mert egy fenegyereknek ez terhet nem jelenthet. Ej, fene egye meg! De nem szeretem ezt, mert ezzel nem lehet e rege befejezve. Lentebb legyen egy rendes „the end” beszerkesztve!

Egy kellemes szexkecmecetyepetye-tervet tettem elmerejtekembe, melyet egyszer egy kedden megkeresek, s teleketyere szerkezetembe belehebegem: -Kedvesem, jelentkezem!
The End

Ajánlásképpen ne csak a szemtelen mekegés legyen itt, hanem térjünk a komoly dolgokra, mert tudom, hogy egy valamirevaló Wanda-beszámoló kötelező tartalmi eleme a végtelen rajongásból fakadó költői túlzás, én pedig tisztelem a tradíciókat és nem szeretnék kilógni a sorból. Ne haragudjatok rám, hogy idegen tollakkal kell ékeskednem, de teljesen kiégtem. Nem szép dolog a lopás, és nagyon szégyellem a plágiumot, de a szükség nagy úr, ezért talán megbocsájtja nekem az utókor és az itteni mélyen tisztelt műkritikus szakértők, hogy ajánlásom és nagyrabecsülésem jeléül nem a saját, eredeti gondolataimat vésem ide, hanem a Wanda Fan Club központi épületének főbejáratát díszítő Férfiimádság nyitó és záró sorait:

„Miatyánk, ki a mennyekben vagy!
Ha kérek, Wandához időpontot adj!
…
…
Hisz’ minek már bűnös lelkemnek a népes hárem,
Ha az övé vagyok most és mindörökké, ámen!”

S ha már hagyományok, akkor a csillagválasztós indítás semmit sem érne, ha a végszót nem a Múzsának adresszálnám. Angyalka! Sajnos nem jutottam el egy jeles napra, még a nyolcnapos moratóriumba sem fogok beférni, de ígérem, sietek. Istenbizony!! Tudom, hogy hantaboy, meg blablahuszár, meg milyen szörnyű igazságtalanságokat szoktál még a fejemhez vágni, mikor előadom a védekezésem, de remélem, hogy ezzel a kis csokihelyettesítővel most tényleg ki tudom menteni az irhám, amíg oda nem érek egy korty virág és egy csokor pezsgő társaságában és azt nem rikoltozom, hogy ISTEN ÉLTESSEN, WANDUS! (közben még majd azt is megbeszélhetnénk, hogy az ünnepek környékén mikor ugorhatnék fel egy jó kis betlehemezésre, mert most egy olyan pásztorjátékra gondoltam, amelyben a gazdaasszony…)