A képein átütő kidomborodó tehetsége és kibuggyanó életöröme láttán halálosan szerelembe estem, így telefonon kértem, hogy válasszunk csillagot. A bővebb infóban minden benne van, de amikor meghallottam a hangját, annyira tetszett, hogy mindenre rákérdeztem, csak hogy beszéltessem. Nagyon kedvesen és türelmesen elmondta a nyilvánvalót. Utólag csak remélni tudom, hogy nem arra gondolt, hogy megtalálta őt egy kretén, aki az értő olvasás elemi követelményeinek elsajátítása területén felzárkózásra szorul. Ennek ellenére problémamentesen letisztáztuk az időpontot.

A munkaterület ott fekszik, ahol Lali király és Erzsó királyné útjai keresztezik egymást. Busszal és villamossal könnyen megközelíthető, de annak sem fog térdig lekopni a lába, aki a kisföldalatti után a gyaloglást választja. Én (már csak a számmisztika miatt is) a 69-es villamossal érkeztem. A parkolásról nem tudok nyilatkozni, ráadásul ez a fizetős-nemfizetős téma a kerületben számomra már követhetetlen, úgyhogy mindenki járjon el körültekintően, ha biztosan nem akar piros díszt a szélvédőre. A kapuból örömmel értesítettem jelenésemről, ő pedig szexi hangján elcsicseregte a bejutáshoz szükséges információkat.

Wanda lakása egy igazi szerelmi fészek, számomra egy kis nyugalom szigete, ahol nem csak gyönyörű vendéglátónk, hanem kifogástalan tisztaság is uralkodik. A fürdő patent, minden a rendelkezésre áll, hogy makulátlanul léphessünk a tettek mezejére. Tusfürdő-számolási fétissel rendelkező lovagok a tejjel és mézzel folyó kánaánban fogják érezni magukat. Tájékoztatásul előadom továbbá, hogy a kuckó nem zenetábor vagy művésztelep, Angyalkánk egyedül rendel, így nem kell félnie annak sem, akit esetleg lámpaláz gyötörne a szomszéd szobákból átszűrődő folyamatos zacskócsattogtatás és halálhörgés hallatán.

A bejárathoz érve nyílt is az ajtó. A szemem akkora volt már, mint egy kompótostányér, s egyszer csak ott állt előttem teljes életnagyságban Ő, a Zuglói Vénusz. Örvendezve konstatáltam, hogy nőiességét hangsúlyozó idomai cefetül domborodnak, van minden gazdagon, amire a szerencsétpróbálni induló szegénylegény csak vágyhat. Sötét hajkorona, ugyanilyen tónusú szemek és számra termett száj. Onnan lejjebb pásztázva feltűntek a gyönyörű ikrek, melyeket meglátva csak arra tudtam gondolni, hogy kígyót akarok melengetni a keblén. Itt azonban a látószervemet mozgató izmok lemerevedtek, és az istennek sem tudtam lejjebb fókuszálni a cickóknál. Az innen megosztott információkat már a munkapad mellett eltöltött gyakorlat során szereztem. Szóval, a méretes dudáktól délre kalandozván találhatunk egy szexi pocit, melyet piercing ékesít. Ha attól lejjebb merészkedünk, felfedezhetjük a férfiak legáhítottabb kincsét egy szaftos és rendkívül ízletes punci formájában. Nagyjából ugyanebben a magasságban, de ellentétes oldalon fellelhető a harapnivalóan gömbölyödő popsi, ami olyan kemény combokkal határos, amelyek satuként fogják közre a fejet, ha a puncinyalást csúcsrajáratja az emberfia. Tetoválása elvileg van, már nem tudom, hogy pontosan milyen, de engem ez nem is zavar, meg amúgy sem képnézegetős tárlatvezetésre mentem.

A belépést követően bemutatkozás, welcome-puszi, majd nekiszegeztem a kérdést, hogy megfelelek-e, maradhatok-e? A gyors és lakonikus válasz helyett életem legkínosabb másodperceit kaptam. Wandus nem válaszolt, csak kicsit meglepődött fejet vágott, aztán hosszában végigméregetett, mintha csak a piacon válogatna. Meg sem szólalt, de már csak az arcomat nézte és közben néha hunyorgott. A gyomrom ökölbe szorult és azt kívántam, hogy mondjon már végre valamit, csak legyünk túl rajta. Aztán annyira hunyorgott, hogy nem láttam, hogy mit néz… Megértettem volna a nemet is, mert az igazi férfi ismertetőjegyeivel gazdagon fel vagyok vértezve, azaz rusnya vagyok, dagadt, kopasz, és ha még ettől nem omlana minden lány térdig nedvesen a karomba, akkor elmondom, hogy fehér frottírzoknival viselem a szandált. Egyre feszültebb lettem. Basszus, és csak néz… Amikor a nézést ajakbiggyesztéssel színezte, szentül meg voltam róla győződve, hogy beégtem, mert ilyen bámulásnál csak két dolog lehet: vagy le van csúszva a sliccem, vagy fika van az orromban… Itt már nagyon kellemetlenül éreztem magam. Éppen szólni akartam, hogy nincs harag, csak bökje már ki, de ekkor kitört belőle a nevetés (ha nem lennék ilyen galamblelkű finom úriember, akkor azt írnám, hogy nagyon csúnyán kiröhögött) és valami olyasmit gőgicsélt, hogy miért kérdezgetek ilyen hülyeségeket. Ezzel az első percben túl is voltunk egy rendhagyó orális szexen, amiben én voltam rendesen megszívatva.

Beljebb invitált, közben mindent megmutatott, amire az ottlétem alatt szükségem lehet. Kiváló beszélgetőpartner, nem csak kezdeményezni, hanem irányítani is tudja a társalgást, ezzel remekül oldja az első percek hangulatát. Ruháimtól megszabadulva a törölközőt átvettem és elindultam a fürdőbe, hogy megtisztulva állhassak az ítélőszék elé. A művelet közben Angyalkám néha benézett és lágy érintésekkel tudtomra adta, hogy nem lesz itt semmi baj.

A szobába érve tiszta lepedőt terített az ágyra, feltérdelt, hogy megigazítsa, én pedig kíméletlenül kihasználtam az elémtáruló lehetőséget és hátulról azonnal belenyalintottam a puncijába. Addig ízlelgettem, puszilgattam, lefetyeltem, hogy telhetetlen lettem és megkértem, hogy forduljon a hátára, hogy minél jobban ki tudjam bontani a nyelvtani részleteket. Hanyatt feküdt, én ráhajoltam, hogy csőrözzünk egyet, mielőtt dolgozni indulok a munkaárokhoz. A nyelves ajakérintések után a számmal lefelé csusszantam a nyakán, míg el nem értem a varázslatos ciciket. Alulról-fölfelé, egyenként végigsiklottam rajtuk a nyelvemmel, s a bimbókon finom nyelvezéssel időzve arra gondoltam, hogy reggelig „csüngnék rajtuk szótlanul, mint a gyümölcs a fán.” De a felfedezés iránti vágy tovább hajtott, így apró csókokkal megindultam a Vénuszról elnevezett földrajzi alakzat felé. A célhoz érve a cuppogtatást keresztirányban ingázva folytattam. Fel a dombra - le a dombról, és közben egyre izgatottabban közeledtem a titkokat rejtő hasadékhoz. Odaérve nem estem neki, inkább lassan kikerültem és átnyálaztam a combok belső oldalát, onnan kanyarodtam vissza. Menet közben ő tisztességesen figyelmeztetett, hogy itt-ott nagyon csiklandós, de nekem mindent (is) tudnom kell, így empirikus úton akartam megbizonyosodni állítása valóságtartalmáról. A kezeit lefogva elkezdtem incselkedni vele, de amikor másodjára térdelt a bordámba, kicsit már bántam, hogy nem hittem vakon neki. De mindegy, az vesse rám az első követ, akit egy átszúrt tüdő megakadályozott volna abban, hogy felzabálja ezt a csajt! A kanyonhoz érve hosszában folytattam a kényeztetést, de szigorúan csak a szélein, és úgy tettem, mintha csak véletlenül érinteném a legérzékenyebb pontját. Ekkor igen mélyen kezdett el sóhajtozni… Mondom magamba’, mi van? Ezt nem hiszem el, hogy ennyire unja, hogy sóhajtozik itt nekem! Bosszúból még finomabban kezdtem el nyelvezni, de már egyre beljebb jutottam és sem barlang bejáratát, sem a gátat nem hagytam nedvesítés nélkül. Partnerem a sóhajtozást most különböző magasságú hangok kibocsátásával ötvözte. Nézz oda! A szemtelen! Most énekléssel szórakoztatja magát?! Mérhetetlen dühömben széthúztam a gyönyörök kertjét és megkezdtem a csúcstámadást. Erre mi történik? Angyalka unaloműzésként elkezdi a feje mellett lévő párnát harapdálni. Kimondhatatlanul gyötört a kétségbeesés! Most nassol? Rámszakadt a felismerés, hogy ideje a tettek mezejére lépni, mert ha ez a lány unalmában felfalja az összes dekorációs kiegészítőt, akkor minden férfiúi önbecsülésem odalesz. Idegállapotba kerültem és maximumra növeltem a csapásszámot. Drágaságom a csípőjét megemelve a combsatuba fogta a fejem, és a tarkómra tett kezével hárompontos megtámasztással biztosította, hogy nagyon célirányosan és rövid időn belül, az adott helyen teljesítsem a küldetésem, mielőtt végleg halálra unná magát. Miután alaposan kiunatkozta magát, engedett a szorításból. Picit megpihentünk, közben valami olyasmit duruzsolt, hogy ezt még megbánom, meg ilyenek. A fenyegetéstől annyira megijedtem, hogy gyorsan összepuszilgattam, ahol csak értem, de ő kisiklott a kezeim közül és elmarta a rudimat. Óh, hozsánna az egeknek, nagy lett az én boldogságom, hiszen rendkívül muzikális típus vagyok. Nem élhetek furulyaszó nélkül.

Ahogy a fúvókát megnedvesítette, már abból kikövetkeztettem, hogy virtuózzal állok szemben. Ezt követően csak az ajaksíp hegyét vette a szájába, onnan fokozatosan, félhangonként csúszott egyre lejjebb, így kezdte behangolni a pikulát. Ezt még egyszer eljátszotta, és Bré-mollban rázendített a kötelező vizsgadarabokra (Makkszipka-szonáta, Nyálfolyam-boogie, Vákuum-kantáta, Golyóhimba-swing, stb.), amitől igencsak rámtört a romantika. Ha ez még nem lett volna elég, a szemembe nézett és kérés nélkül elkezdte játszani a legnagyobb kedvencemet, a Torokszonda-bluest. A szívszaggató ballada harmóniáival előkönnyeket csalt a pirosfejű miniküklopszom egyetlen szemébe. A második refrén után jött a vájtfülűek csemegéje: az improvizációs rész. A Művésznő hosszirányban, nagyból a kicsi felé haladó fejkörzéssel, spirálisan csúszott végig a hangszeren, kifogástalan dallamvezetéssel és ütemérzékkel. Exponenciálisan kezdett el növekedni bennem a szaporodási vágy. Igyekeztem tartani magam, de a Boszorkány olyat tett, amit a jazz konziban sem tanítanak: a körkörös játék közben nyelvvel megpengette a hangszert!!! Béláim az Úrban! Hallottatok már ilyet? Egy bőrfúvóst?!?! Nem csak csőrehúzta a pisztolyt, hanem ki is biztosította, ezért sírva könyörögtem neki, hogy azonnal öltöztessen fel kutyázáshoz, mert különben itt a fal is csupa tök lesz. Wandus látta, hogy nem viccelek. Másodpercek alatt bebábozta a kis kukacomat és négykézlábra fordult. Én azzal a lendülettel keljfeljancsiként ugrottam talpra és úgy beleálltam a padlóba, mint a gerely.

Királynőm lassan és ügyesen rátolatott a vonóhorogra. Ahogy kisámfáztam, éreztem, hogy kopogtatok a mennyország kapuján, ezért lehunyt szemmel, áhítattal fordítottam rakott malacorcámat az ég felé. Lassan elkezdtem mozogni, de egyre többet akartam. Határozottabb ütemezésbe kezdtünk és úgy gondoltam, hogy vizuálisan is segítem a kutyajó kedvemet, ezért kinyitottam a szemem és úgy csodáltam Wandust. Hiba volt. A popsija látványára önző vadállattá váltam, és a csípőjét szorosabban megmarkolva csak húztam magamra, hogy minél nagyobb kedvem leljem benne. Partnerem szavakkal és nyögésekkel fokozta az eufóriámat. Ha az élvezetéből fakadt, akkor örülök neki, ha nem, akkor viszont köszönöm, hogy így adott önbizalmat és biztatást a folytatásra. Egyre gyorsabban csattogtak az összeérő részek és hörögve elélveztem. A hátára zuhantam és puszilgattam, ezzel próbáltam elkendőzni, hogy nagyon megszuszogósodtam és a jártányi erőmet is elvesztettem. Kis nyugtatás után eltakarította a romokat, engem letámasztott, mellém fészkelt és összebújva beszélgettünk. Olyan meghitt pillanatokat tud varázsolni ebben az időszakban is, hogy azon törtem a fejem, hogy hogyan lehetne ide beköltözni vagy két hétre. Duma közben igyekeztem poénkodni, mert az Aranylány olyan szép, amikor nevet. Mosolya betölti a rendelkezésre álló teret. Ahogy ott beszélgettünk, Anyuci keze elkezdett kalandozni a hasam alatt, aztán azon vettem észre magam, hogy már megint a nyelvét öltögeti a gilisztámra. Miközben csúfoskodott a féregnyúlványommal, beletúrtam a hajába és elégedetten vettem tudomásul, hogy ma én vagyok a világ egyik legszerencsésebb fickója. Erről a szopásról már mindent elénekeltek az itteni igazlátó trubadúrok. Én csak annyit teszek hozzá, hogy ha a torkosság a hét főbűn egyike, akkor bizony mondom néktek, hogy Wanda a pokol legsötétebb bugyrában fog szenvedni az idők végeztéig. Ez rossz hír lehet neki, de a férfitársadalom tagjai számára az örök reménység evangéliuma, hiszen odaát már biztosan lesz egy ismerős csaj, és nem kell a fortyogó jakuzziban kucorogva egyedül játszani a periszkóppal.

Önző és lusta tetű vagyok, így passzívan élveztem, ahogy egyre hevesebben habzsolja a farkam. A szerelmem irtózatosan lángolni kezdett, ezért ismét kértem, hogy gurítson rám egy túrakabátot és pattanjon nyeregbe. Wandusom olyan ügyesen töltötte bélbe a virslimet, hogy a békéscsabai kolbászfesztivál legvitézebb henteslegényei is elismerően bólintanának, majd rámereszkedett. Amint magába engedte a kobrát, lassú mozdulatokkal kezdett rajta vonaglani. Amikor ő az alsó, én meg a felső holtpontra érkeztünk, egy kis kavarással elkezdtem ellenpontozni az ütemet, így próbáltam meg fokozni a komfortérzetünket. Vette a lapot, tett még rá egy lapáttal és az adott pillanatban ellentétesen mozgatta a csípőjét, így a makkom a tolás végén mindig masszírozó szorításban részesült. Anyucinak látszólag egyre jobb kedve lett, amitől annyira beindultam, hogy még erősebben és mélyebben akartam forgatni benne a tőrt. Nagy elszántsággal kezdtem el nyomni magam egyre feljebb. Örültem, hogy nem emeletes ágyon dugunk, mert akkor szegény kicsi lány már össze-vissza vérezte volna a fejével a plafont. De itt jött az igazi katarzis! A cowgirl nem hagyta magát, hisz’ nem ez az első rodeója. Azzal állt bosszút, hogy a lökésemmel átadott energiát átvette, és úgy adta vissza a nyomást a dugattyúra, hogy a csípője előre-hátra mozgatásába beletette a saját testsúlyát, meg még valami apait-anyait, amivel kéjérzetben a lehető legvégsőkig elvitt. Huhh! Ilyen szenvedélyes, de kemény reszelést és még nem kaptam az ügetőn. Tisztában vagyok vele, hogy ezek után a Wanda Fan Club-os felvételi kérelmemet elfelejthetem, a Beszis Lovagrendi tagságról meg ne is álmodjak, de kimondom úgy, ahogy van: Wandus olyan alaposan szétkefélte a farkamat, hogy az jégvödörért kiált! Ömlött belőlem a szaporítóanyag. Pár másodperc múlva a lovasom lihegve a mellkasomra huppant. Itt kibújt belőlem a bosszúálló gonosz és a kezdeti szívatása miatt örültem neki, hogy ha esetleg nem is élvezte, de legalább jól elfáradt! Egy csekélykét legalább törleszthettem.

Itallal kínált, ekképpen győződött meg róla, hogy nem a stroke miatt vagyok még mindig mozdulatlan. Feltápászkodtam, de lejárt az időm, ezért elkezdtem összegereblyézni magam. Öltözés közben még egy-két szót és csókot váltottunk, aztán elindultam vissza az unalmas és ízetlen valóságba.

A bővebb infóban közzétett Tájékoztató és Általános Szerződési Feltételek szerint.

Wandus egy jelenség. Az illúzió nagymestere, aki mindent megtesz azért, hogy elhitesse veled, hogy rajtad kívül aztán nincs másik férfi a világon, és neki csak az a küldetése, hogy téged boldoggá tegyen. Én arra az órára el is hittem neki. Nőiességével, szeximádatával és humorával olyan vonzást gyakorolt rám, amihez képest a gravitáció csak egy kis falusi bábabűbáj, semmi más.

Ennyi került hát jegyzőkönyvbe a történtekről. Az égitest közös megegyezésen alapuló megnevezése nagy örömömre elmaradt, így ismételten lesz ürügyem felhívni, hogy válasszunk csillagot. Én már választottam…

Wanda, te pedig lebuktál! Rájöttem, hogy aki így imádja szívni a vérünket, az nem boszorkány, hanem egy vámpír. Ezután nyolc-tíz fej fokhagymát mindig viszek neked ajándékba, azzal harsányan kacagva hatástalanítalak! Azt ne hidd, hogy ezzel a kezdeti pszichothrillerből szexuálwesternbe forduló epizóddal véget ért ez a szurkapiszka-adok-kapok szappanopera! Még nem végeztünk, Babám! Apuci nem felejt, apuci bosszúálló, ezért a következő részben…