Action:
Megérkezem a kapujához, csörgetem, s már enged is be. Ajtó nyílik, én toppanok, ajtó záródik, s én koppanok. Legalábbis a szemem! Hatalmas mosollyal fogad, de paraszt módon mégsem ezt figyelem. Az állam leesőfélben. Nem különösebben kedvencem a necc testruha, de kis gazellámon bitangul áll. Kiemeli szuper csini (dugnivaló) testét. Bimbijei kikandikálnak a háló fogságából, s érzem ereimben, hogy az öreg harcosnak ma szuper estéje lesz. Tekintetem lejjebb kúszik, megpillantom az ennivaló pillangós puncikáját, ahogy megfeszül rajta az "anyag", és sírni támad kedvem, hisz tudom csak két rövidke órám van vele. A picsába, miért nem hármat kértem? Mint egy régi barát, kérdezi hogy vagyok, mi van velem, de nekem csak egy gondolat jár fejemben, s az nem ez. Gyors kupaktanács, közben virág vázába, Amy konyhába, én meg vetkőzés közben, (csakhogy egy pillanatra se tévesszem szem elől) mint valami bakkecske ugrálok utána. Cikázik ide-oda, én meg kergetem. Majd szobában utolérem. Közös fürcsi, kérdezem, csak bólint, s neccruha husss!, volt-nincs.
- Várjá-várjá-várjá!- hadarom, - még fogmosás
- rendben jövök én is!
- Ja? Az jó - makogom.
A szájhigiénés sikamika után, immár a kádban állunk. Zselé kézbe és taperolás, smárolás. Hátat fordít, s tolja finom popóját medencémhez, dörgöli, előrehajol, masszírozza vele a megfeszült becsességem, levegőért kapkodok. Incselkedik a kis cica. Rámarkolok a szép cicikre, megszorítom (csak gyengéden), s addig emelem fölső testét, míg összeérünk. A kis harcos csapdában. Bepréselődik a két félgömb közé. Én meg pofátlanul elkezdem dugni a vájatot. Mellei még mindig tenyeremben, hát óvatosan állapotfelmérést tartok, s jön a reakció egy elfúló uhh-val. Felbátorodom, izgalmas nyakát puszilgatom, kezem lejjebb csusszantom pociján keresztül, mígnem kitapintom a szirmok közt a duzzadó csiklót. Még mindig a két farpofa közt kefélem, de feladom a nagyobb élvezet reményében. Siklik a nyelvem a hátán le addig, ahol imént még a kincsem tevékenykedett, széthúzom, belenyalok, csókolom, rátapasztom ajkam, szívom, ismét nyalom. Megfordul, s orrom szinte beleverem puncusába. De mit játszom a szendét? Popóját két tenyerembe kapom. Rárabolok, egyik lábát kiteszi a kád szélére, így nyalom. Ajkaimat úgy préselem szemérméhez, hogy majd megfulladok, tovább falatozom. Zihál, nyög, rángatózik, fenekét emelgeti, próbál menekülni, de nem engedem, nyelvemet tovább pörgetem. Húzza fejemet rá a puncikájára, hogy levegőt kapjak esélyem sincs, de nem is kell, csak az ő élvezete, az éltet. Szerencsére hamarabb elenged, mintsem teljesen bekékülnék, ám máris visszavágyom. Mellé emelkedek, csókok csattannak, vadul, hosszan. Mire feleszmélek, elkap a férfiasságomnál fogva, majd ráveti magát gyönyörű párducom. Lehajol, kezével elengedi, lassan ajkaihoz érinti, s falloszom lassan, akadály nélkül, táguló ajkai gyűrűjében siklik egyre beljebb, mígnem teljesen el nem tüntet. Majd felengedi, és újra, meg újra. Lágyan, könnyedén. Csak bámulom, nem áll le, ritmusos franciába kezd, óvatosan ráfogok buksijára, s tövig benyomulok, kezemmel ellen tartok. Benn tartom, s hirtelen egy érzés, a garatja ugrándozni kezd, megijedek, elengedem. Kicsusszanok, egy picit öklendezik, megsajnálom, de felnéz és csak nevet. Hát ismét nekimegyek, kissé járatom szájacskájában és le. Így játszunk egy picit, majd hagyom, hadd folytassa, kényszer nélkül. Felemelem magamhoz, csókot lopok tőle. Befejezzük egymás fürdetését, törcsi és iszkiri át a szobába.
Mire utolérem már az ágyon vár térdelve, pajzán tekintetét lentre veti, s szája szélében kaján, elégedett mosoly jelenik meg. Büszke a teljesítményére, persze joggal. Felpattanok hozzá és már döntöm is hanyatt. Fölé hajolva vadul smárolni kezdünk, de hamarosan lejjebb navigálom magam, csókolom a nyakát, vállát, a szép kis kebleit. Nem vagyok szégyenlős, kezem már punciján matat, kitapintom az érzékeny csiklóját és azonnal a tárgyra térek. Ujjam átsiklik a csillogó kapuján, fel a bordázott falon. Finom puha, meleg, nedves. Közben vissza az ajkaihoz, csókolom ahol érem, de nem állok le, két fronton folyik a csata, s piszokul élvezem. Megkívánom, hát lábai közé vetem fejem, rögtön nekiesek. Gyönyörű szeméremajkait nyalom, majd a csiklót, hangja megremeg, akárcsak teste, s talán meg is fogja fejem, de nem figyelem, most csak ő van, csak ő létezik számomra és harmatos kelyhe. Ujjam még mindig a jó melegben, egyre hevesebb, akár a lélegzete. Tovább folytatom. Szemem előtt egy cél lebeg, s nem is várat magára a beste. Pulzusa az egekben, szaporább sóhajok, el-elfúló hangok, zihálva élvez el.
Most én fordítok hátat az ágynak, és férfiasságom kezelésébe kezd. Változatos játékba fog, a nyelvelés mestere, ajkai pedig finoman követik becsességem, de nem hagyom sokáig. Újra érezni akarom számban puncusa ízét, orromban illatát, fordulás, s ismét ágyékában alélok el. Immár partnerem rajtam, combikái nyakamban, drágasága arcomban, cicijei hasamon, s Amy szája farkamon. Popsiját két kézre fogva húzom fel fejem, hol pillangósát kényeztetem, hol a két félgömb közé "tévedek". Felváltva nyalom és ujjazom, míg egyik itt, addig a másik ott, és fordítva. Amy sem rest, szeretné már látni, érezni eredményét fáradhatatlan küzdelmének, de az még várat magára. Ezt belátván felpattintja az új, őszi kollekcióból az egyik öltözéket, s kérdés nélkül ugrik nyeregbe. Fölém guggol, igazít, ül. Kezei mellemen. Szépen, lágyan töri magának az utat a kis harcos, szárnyacskái rásimulnak férfiasságomra, ahogy ki-be járok benne. Elunja, térdre le, már nem taperol, simul, rámhajol, keblei az enyémhez érnek. Kihasználva az alkalmat megfogom buksiját, és smárolni kezdek. Eddig ő mozgott, de most én jövök, popsiját megemelve ritmusosan alulról kefélem. A macit a málnásba ezerrel kergetem. Ismét hangosabbá válik, érzem kéjnedveit magamon, így még nagyobb tempóra kapcsolok. Majd át misszibe. Gerincre fektetem aznap esti démonomat, szép, formás lábait felhajtva csusszanok be ismét a mennyek kapuján. Nem ellenkezik, nem nyafog, élvezi, hallani hangján, s látni szemében. Mosolyog, kacag, én meg örülök ill. megőrülök. Csókolom, döngetem, vádlija nyakamban, az meg az arcában. Hihetetlen hajlékony, úgy gyűröm, mint jappó gyerek az origamit. Felegyenesedem, küllőit megmarkolva puszilgatom, végig a vádlin a sarkáig, hangosan nyöszörög, tetszik neki. Kis barátom síkos kelyhében fickándozik, talpát arcomba nyomja, végignyalom, majd lábujjait bekapva szopogatom, cuppogok. Vissza a tappancsára, nyalakodom, imádom. Már csípőjét szorítom, úgy zakatolok. Talpikája továbbra is orromban, ajkamon. Egyre hevesebbek vagyunk, már csípőből tolom, ismét ráhajolok, ajkait csókolom. Zihál, belenyög a számba, nyakamba, s én a füle tövét nyalom, fülcimpáját harapdálom. Hátra dőlök, ő is feljebb vándorol, immár mindketten hátunk mögött kezünkön támaszkodunk, csak egy ponton kapcsolódunk. De milyen ponton? A lehető legjobbon. Majd hanyatt dőlök, s fölém guggol. Most ő kefél engem, az agyam eldobom. Leugrik rólam, s csütörtök lévén torkos csütörtököt tart. Mindketten térdelünk, ráhajol, bekapja, tarkóját megfogva tolom a szájába, le a torkára. Felengedem, - öbl-öbl, újra le egészen, lenntartom, hangosan szuszog, - öbl-öbl, újra fel. Kicsit öklendezik, sajnálom, de csak nevet könnyeivel szemében.
Ágy szélére kiparancsol, már térdelve tolja felém popsiját, kis síkosító, belenyalok, majd még az öreg harcossal popóját megpaskolom, a finoman redőzött nyíláshoz igazítom, s Amyt ismerve tövig tolom. Jönnek a kéjes uhh-k, lassan mozgok, figyelem ahogy a popójában eltűnök, a hátsó bejáratát szétfeszíti falloszom, az apró redők kisimulva követik mozgásom, de ő nem elégszik meg ennyivel, s húz magába, hát felgyorsítok, csípőjét szorítva csattogunk. Hátra néz, kéjesen mosolyog, nyög, liheg, hangosan már-már kiáltja yehhhs, yehhhs. És kis idő múlva kifulladok.
Pihenőt tartunk, konyhába ki, egy cigi, folyadékpótlás és spuri vissza a szobába. Elém fekszik, szemben velem, talpával a kis harcost masszírozza, játszik vele. Közelebb slisszolok, érzéki lábát felemelem, újra ajkaim közé veszem, combját simogatom, markolom, szorítom. Férfiasságom puncusa felett. Majd ujjaimat nedvétől áztatott puncijába és popsijába tolva, mindkét nyílást ujjazva robbanok el, hasára, mellére, nyakára, s egy kicsit még az arcára. Ismét nevet!
Még elbandukolok, gyors lecsapatom magam, felöltözve, már az ajtóban állva átölelem, még egy csók és irány az éjszaka.
