Egy hónappal ezelőtt vettem fel Adéllel a kapcsolatot újra, levélben, még tét nélkül, mert már régről ismertük egymást, ám kiderült, mindkettőnkben határozott igény van arra, hogy az első találkozásunkkor egyedül miattam esett csorbát köszörüljük. Levélben szinte mindent megbeszéltünk (elképesztően aranyosan írja meg velős leveleit), és amint tudtam, felutaztam Pestre, hogy Adél vendége lehessek. Telefonon egy héttel, majd egy nappal korábban is bebiztosítottam nála a légyottom időpontját, és tisztáztuk, amit telefonon illik és kell.

A Nyugati felől sétáltam el a Lehel utcán egy kínai találmány nevét viselő utcáig, ahová 1-2 nappal előbb költözött át kolléganőivel. A kínaiak szerencseszáma mellett egy kettővel kisebb szám/B is szerepel a kapun (csak a pontosság kedvéért), aztán az irányterv érkezik telefonon, amit nem lehet eltéveszteni.

Új lakás, célszerűen berendezve. A fürdő igazán pazar, digitális kijelző mutatja a zuhanyrózsán a víz hőfokát, szóval ebből könnyen extrapolálható minden, a kád pl.: úgy 3,5 személyes. Tusfürdők zavarba ejtő választéka, szájvízzel ugyanez. Meglepetés annyi volt, hogy most először nem tatami, hanem masszázságy várt. Adél szerint olyan arcot vágtam, hogy mindjárt kifordulok az ajtón (ez persze nem volt igaz), csak tériszonyom van, és elképzelni sem tudtam, hogy méter magasan hogyan lehet a csúszkát kivitelezni, de nyilván nem lövök el vele semmit, hogy maradéktalanul. Sőt, kiderült, hogy bizonyos szempontból még sokkal jobb és kényelmesebb is egy ilyen emelvény, mint a tatami. Mindig tanul az ember.

Adél emlékeimben nagyon vékony nőként élt, most inkább a határozottan sportos, atletikus alkat az, amivel leírnám alakját, fotói nem retusáltak. Sugallt kérésemre egyrészes ruhában várt, fürdőből való visszatérésem után 1 percig már csak bugyiban, de ezen a túlöltözöttségén egy vendégváró ölelés közben gyorsan segítettünk. Kifejezetten szép arcú nő, természetes keblekkel, amelyeket jól használ a csúszkában. Lapos has és olyan feszes fenék, hogy a fal adja a másikat, nulla.nulla narancsbőr, hogy berosálok tőle, és azok a formás combok!, hogy az tuti, hogy párját ritkítja, ilyen lábakat ritkán lát az ember. Sokat mosolygó, szóban rejtélyesen kommunikáló, ugyanakkor egy őszinte, szókimondó, abszolút odaadóan kedves masszőz.

Hasra parancsolt a magaslati célszerszámra, és alaposan bekent olajjal, majd előbb mellettem állva, majd a hátamra mászva olyan keményen meggyúrta a hátam, amit ki sem néztem belőle. Mindez a bemelegítő, felvezető része volt a csúszkának, ami az időnk hátralévő, legnagyobb részét kitöltötte. Előbb a hátamon kezdte meg ténykedését, borzongató lassúsággal, teljes testét rám nyomva, de mintha 2 Adél lett volna rajtam. Tükörben láttam, hogy milyen furcsa, ám piszkosul erotikus ívekben hajlik fölém, mint valami Kappa formációk. Közben fel-le siklik rajtam, nyakamba lehel, amitől a hátamon felállt a szőr, és a lábam között is a sir, bár vízszintesen. Andalító zene, csöppnyi félhomály, az olajos Adél… Igyekeztem kezeimmel hátranyúlni, amennyire csak bírtam, hogy azt a barnított, feszes bőrt simogassam, s egy idő után megfordulhattam…

Most, a korábbi találkozónkkal ellentétben, az is volt. Ez a szemből csúszkából állt, illetve az azt megspékelő natúr franciából. Siklik az emberen ez a fantasztikus test, látod azt a gyönyörű, átszellemült arcot, azokat a csodaszép, beszédes szemeket, és megőrjít az egész. Puszik sorjáznak mindenhová, hogy oldják a feszültséget, kezeid ismét a feszes combokon, és Adél megszakítás nélkül fel-le csúszkál, lassan, lassan, lassan… keblei közé kerül a sziámi ikred, haséval lenyomja a meredezőt, de, és ez nálam fontos, ún. puncis csúszka nincs. „Azt a vendégek csak úgy érzik!” – mondja nevetve. Ja, imádom ezt a nőt, ez van. A fürdőszobában egy cserép levendula, talán annak az illatát érzem a bőrén, nagyon kellemes. Ez az egész szinte a végtelenségig tart – és kifejezetten ez volt az igényem, erre neveztem be Adélhez, mást számon kérnem rajta, vagy ebben a beszámolóban rajtam számon kérni nem is lenne fair: egy végtelenségig elhúzott csúszkamasszázsra, ami anno kimaradt, és amihez hasonlóban, profibban és művészibben kivitelezettben még eddig nem is volt részem.

És ami a sziámi részem illeti: hosszú masszőz-absztinencia után Adél volt az, aki megtörte e kénytelen-kelletlen cölibátust, szóval megváltás volt a franciája, amely lágy és kellemes, kellően mélyre ható, barátnősen kivitelezett. Annyira sokáig, mint szerettem volna, nem tudtam visszatartani magam, ennyi kihagyás és ennyi erotikus Adél után, viszont így is elégedetten ejakuláltam egy nagyot.

Előre egyeztettük, s a szokásos módon, előre, BéB névjegytasakjában adtam át, direkt Adélnek szánt, vett, írt, készíttetett és számára eltett, savanyított ajándékaimmal. Mivel rég nem jártam masszőznél, így most nemigen vagyok képben, ám emlékeimmel összehasonlítva egy abszolút vendégbarát, korrekt mértékű csokor az, amiért Adélt érdemes volt újra meglátogatnom. Az egyik ajándékom, ami egy acélszappan volt, és amire nekem is szükségem lett volna valójában, utánam is dobhatta volna a végén, mert hogy én szerinte egy állat vagyok, ám mivel ezt nevetve mondta, rájöttem, hogy egy bizonyos háziállatra utalt, a nyúlra – így is viselkedtem én, mint egy igazi nyuszi, persze, egy nyuszi az kawaii, szóval aranyos…

Adél az ujja köré csavart. Emlékezett régről, hogy besziszerelmes szonettet írtam a kisujjához, ám most már nem csak a kisujja az, amiért odavagyok, ld. feljebb. Amiért mentem, a spéci csúszka, azt hiánytalanul megkaptam, kedvességgel, odaadással, mély sóhajokkal, erotikus légkörbe burkoltan, egy maximális kielégülést hozó franciával a végén. Az is kiderült tán, hogy számomra Adél nem csak testi, de lelki kielégülést is adott, leveleivel, amelyekkel felspanolt, magához csábított, és odaadó vendéglátásával meg különösen levett a lábamról.

Tudom, nem a beszim volt az, amit Adél kapcsán bő lére eresztettem, ám nálam Adél Mesternő besorolást kapna, viszont ilyen nincs, így csak Istennő lehet.