Tavalyi megismerkedésünk óta nem először térek vissza Lizához, és bár legutóbbi randink óta sajnos egy fél év is eltelt, mikor délután megcsörgettem, azonnal ismerősként üdvözölt, és az egyeztetés formaságait egy fesztelen hangulatú hogy-s-mint dumálgatás mondatai közt félúton érintettük csak. Érdemes kivárni a telefonos lehetőséget, ha esetleg épp foglalt, nem csak mert Lizával külön öröm szőrmentén eltrécselni erről-arról, de a személyes kommunikáció vele egyúttal célravezetőbb is: eddig kétszer próbáltunk könnyen-gyorsan vtr-en egyeztetni, és valahogy mindkét alkalom meghiúsult valami félreértés vagy vis maior okán, azóta nem kísértjük az ördögöt.

A bevetési zónát Észak-Nyugatról az Andrássy út, Dél-Keletről a Lövölde tér határolja, számos tömegközlekedési megállóval (földalatti, busz, troli), és az utóbbi felől gazdag, hétköznap délután legalábbis ideig-óráig megfelelően szabadnak tűnő parkolóhely-kínálattal, ami belváros lévén nyilván fizetős, de aki ezen kezd el garasoskodni, az erotikus masszázs helyett szerintem inkább járjon túrázni. Az is nagyon jót tesz a testi-lelki egészségnek, akár bakancsban, akár nyeregben műveli az ember... Aztán ha megjött a jobbik esze, az ember akár biciklivel is visszakerekezhet Liza ablaka alá, hogy míg paripája a sarki szerviz szakavatott legényeinek törődését élvezi, ő maga a környék legszexibb tündérlányának kezecskéi közt kapjon új erőre. Ezt nevezem én csak win-win lehetőségnek!

Álomfogós ajtó mögött bújik meg a gazella-alkatú kis hercegnő varázsbirodalma, mely körvonalaiban első blikkre egy otthonosan tágas, jó ízléssel, remek energiákkal berendezett lakásra hasonlít leginkább. Lehet valami abban a babonafogó-függőben, hisz a küszöböt átlépve a szerencsés vendég máris megtisztulhat minden gondjától-bajától, stressztől és idegbajtól, ami a melós hétköznapok hordalékaként észrevétlenül a vállára ült: a szobák közt fesztelenül ide-oda libbenő, pajkos mosolyú tünemény, és a visszatérő kalandorokhoz már egy fokkal kevésbé dölyfös szobapárduc erről másodpercek alatt gondoskodnak.
Az előtéri konyhapultnál jólesőn lepihenhetünk, megosztozhatunk valami édes csekélységen, míg eltársalgunk az elmúlt hetek-hónapok nagy és örök kérdésein, majd ha már kiveséztük mindent, túl jól és rosszon a lehető legtermészetesebb módon vetkőzhetünk le ott helyben, hisz a ruhák ilyenkor jórészt már csak útban vannak... na meg a legkényelmesebb ott, az étkezőasztal székein szépen elrendezni őket, hogy a képekről már ismerős, modern dizájnú fürdőbe lépve a legnagyobb gondot már csak a víz megfelelő hőfokának belövése jelentse. A teljes körű higiéniai felfrissülés után aztán nincs más hátra, mint befordulni a túlsó ajtón, és belépni a lakás-szentély egy átjárójából kialakított, apró, ám épp emiatt barátságosan intim, félhomályos-illatos, tükörfalú, puha matraccal és a legkülönfélébb kencékkel felszerelt szívcsakrájába.
A kis hangfalakból szóló kerrádiós popszemetet és híradásokat Liza, egy fél szó nem kell, máris valami hangulatosabb, talán számára is kellemesebb deephouse vagy hiphop mixre cseréli, hogy a leghamarabb megszülethessen a testi-lelki összhang: itt nem egy szalon sablon-törődését, csereszabatos figyelmét, sugdolózó-bujkáló kiszolgálását kapod; itt vendég vagy, Liza személyes vendége, a szó mára tán kissé anakronisztikussá feslett, ám felemelően közvetlen, valódi értelmében.

Azt hiszem, Liza folyton frissülő, szemet-szívet-miegyebet gyönyörködtető galériájához sok mindent nem lehet, de nem is kell hozzáfűzni. Gazella-karcsú, hibátlan modellalkat, izmosan nyúlánk, már-már szálkásba hajló, mégis bársonyosan tenyér alá simuló, káprázatos domborulatok, édes illatú, selymes-forró bőr, vagány, nyár-szín, hirtelenszőke hajkorona, őrjítően kívánatos, dús rózsaszirom-ajkak, macskásan ravasz, és éppoly kacéran villanó tekintet...

Liza most kivételesen nem valamelyik rafinált, falatnyi fehérnemű-költeményében, hanem egyszerűen nagyszerű házi-szexiben, egy naaagy, fekete törölközőbe burkolózva várt, mely még vízcseppecskéktől fénylő vállát és végtelen-hosszú, karcsú combjait szabadon hagyva vezette tekintetem elkalandozni - a megtestesült álom-lány fantáziaképe helyett így sokkal hétköznapibb, barátnősebb benyomást keltve. Az üdvözlő puszik, társalgás, és kis meglepim átadása során aztán a törcsi is egy magától értetődően természetes gesztussal csavarodott le róla, ahogy finoman ölelésembe bújt, majd légies tündér-alakját vérpezsdítő szenvtelenséggel táncoltatva előttem, határozott léptekkel a fürdőig vezetett.

A gyors csutakolást követően a kis szobába megtérve úgy nyúltam el a matracon, mint egy nagy halom kelesztett pizzatészta, hadd dagasszon-dögönyözzön nádszál-karcsú tündérem, ahogy csak tőle telik. Néhány nappal korábban ugyanis sikerült emelés közben kicsit meghúzni a hátam (nem mintha ne nyilallna azonnal valami sürgősen kigyurmázandó fantom-fájdalom valamely tetszőleges testtájamba, ha eszembe jut Liza gondoskodó törődése, if you catch my drift), úgyhogy megkértem, koncentráljon most gerinckörnyékemre a lapockák alatt, és ne fogja vissza magát, gyúrjon olyan keményen, ahogy csak tud. Meg kell hagyni, ahogy pehelysúlyával helyet foglalt csípőmön, én meg a tükörből még mindig olajosan fénylő, gyönyörű alakját cirógattam végig tekintetemmel, bizony nem hittem volna, hogy egy tőlem feleannyit se nyomó, nyúlánk-vékony cicalány ilyen keményen ki tudja gyömöszölni-ropogtatni hátamból a beleállt fájást.

A jóleső gyúrást, miközben oda-vissza trécselve beszámoltunk egymásnak téli-tavaszi kalandjainkról, rendre megszakította egy-egy finomabb rám-hajlással, selymesen fénylő, ellenállhatatlanul igéző, olajos alakján ilyenkor a tükörből újra és újra élvezettel hordoztam végig szemem, miközben édesen hetyke melleinek kemény bimbócskái végigszántottak hátamon... Pontosan tudja, milyen édesen feszült, várakozó izgalmat ébreszt bennem táncosan tekergő, selymes fényű alakjának puszta látványával is, amit mi sem bizonyíthat jobban, mint hogy talán a harmadik ilyen puha oda-dörgölőzés után a tükörből rám villantva szemét egyszer csak kilencven fokban elfordult rajtam, valami igazán unortodox masszázstechnikával, rajtam keresztben átnyúlva véve kezelésbe combjaim - miközben a tükörből popsijának két napsütött-barna, szinte felháborítóan feszes, gyönyörű fokhagyma-gerezdjét villantotta rám, csípőjét és karcsú combjait olyan pajzán-pimaszul ringatva, hogy én csak kikerekedett szemmel bámultam, míg elhatalmasodott rajtam a pavlovi reflex.
Jó pár percig "kínzott" még így, miközben derekamtól délre is szépen átgyúrt minden izomcsoportot combjaimtól vádlimig, ám talán mondanom sem kell, nekem ekkor már mely más izomcsoportjaim tónusában kezdett akut transzformáció mutatkozni...

A kényeztető masszázs-programnak köszönhetően mikor megfordultam, derék alatt természetesen már határozott, függőleges vektor vetült horizontális tengelyemre, mely szerencsére egy pillanatra sem jelentett problémát Liza számára, sőt. Kilövésre kész helyzetemet egy huncut mosollyal nyugtázva ismét áthajolt fölöttem, fenekét még mindig magasra tolva, miközben puha mellecskéivel végigsiklott Falcon Heavym teljes hosszán, majd a tatami túlfeléről magához véve az olajos flakont, annak tartalmából bőven csorgatott saját, és az én tenyerembe is, hogy míg ő finom kis kezeivel a főrakéta és az üzemanyagtank nagyon-nagyon alapos, óvatos gondozásába fogott, én kedvemre simíthassam bőrére, kemény kis bimbói köré, karcsú derekára, bikavadító popsijára kiéhezett mancsaim. Mivel ismeretségünk szerencsére nem épp új keletű, jól ismerem határait, mi az, ami számára még kellemes, kényelmes, vállalható, és még ha ilyenkor el-el is homályosítja elmém az a bizonyos vörös köd, mindig gondosan ügyelek, hogy ne nyújtózkodjak azon a bizonyos takarón túl - amiért cserébe Liza is fesztelenül izzíthatja be erotikus hajtóműveit, olyan odaadóan alapos, teljes körű és frenetikus leápolást nyújtva, melynek emléke aztán napokig velem marad.

Van itt minden, mi szem-szájnak, de főleg faroknak kellemes: a bő olajos, akkurátus lingam-masszázs csak a kezdet, ezt időről-időre izgató benyúlások, teljes testes, érzékien simuló rám-hajlások fűszerezik, mikor főnököm hegyével Liza démoni-buján saját melleit rajzolja körül, lassú, komótos csigavonalban haladva egészen a duzzadtan meredő bimbókig, így izgatva engem és magát is egy ideig, majd selymes keblecskéihez szorítva műszerem ring rajtam-fölöttem tovább, parázs tekintetével bűvölve, miközben puha, sikamlós markának játékával kis híján kivégez. Ám az utolsó pillanatban mégis lassít, finoman alább csúsztatva kezecskéjét, hogy golyóimat simogatva adjon szusszanásnyi szünetet, miközben ő ismét hátrébb hajol, egészen a főnök fölé, és ajkai közül hosszú, vastag nyálcsíkot csorgat rá lomha precizitással, égő szemekkel követi, míg egész az árboctőig folyik, majd száját beharapva komótosan ismét megindul kis keze, hogy módszeresen összedolgozza az új anyagot a síkos-olajos bevonattal.
"Ugye befejezed a száddal...?" - sóhajtom, mire Liza csalafinta mosollyal rám pillantva válaszol: "Persze, de még játszom veled kicsit!" - és már csücsörít is újra, popsiját a tükörbe homorítva, miközben kardom fölé borulva nyelve hegyéről újabb kis patakot indít útnak, így incselkedve tovább velem. Kisvártatva aztán valahonnan elő is kerül a gummer, amit olyan észrevétlenül hengerít rám, hogy a valóban felnőttfilmbe illő, lehengerlő produkció ritmusában egy fél ütemnyi törés nem akad, és puha ajkai már össze is szorulnak furkosom hegyén, pergő nyelvvel ingerelve, ahogy először lassan, nagyon-nagyon lassan kb. félig engedi szájába a szerszámot, a művelet során nyálával vastagon áztatva azt, majd fejét félre döntve, szemembe nézve farkam tövét keresztben veszi szájába, hogy szörcsögve-szívva szánkázzon fel ismét hegyéig, egészen eláztatva a haptákban álló harcost. Meg kell hagyni, ilyen fantasztikusan bőnyálas kényeztetést szexpartner lányoktól is ritkán kaptam, és ahogy Liza aztán beindul, egyszer nyakát tekerve, nyolcasozva, máskor technikát váltva, brutális hatékonysággal, sebesen fel-le járatva ügyes kis száját rajtam ráfordul a kivégző-körre, többször egész tövig nyelve barátom, másodpercekre érezni engedve, milyen is, mikor szívem az ő torkában dobog... Szóval ekkor áldom azt a bizonyos kikötést, ami elsőre nekem is kissé visszatetsző volt, ám nála szabály: gumi nélkül ugyanis valószínűleg másfél percig se bírnám könyörtelenül heves, frenetikusan technikás, mocskosan lelkes franciáját, ám a védelemnek köszönhetően jóval tovább, az érzéki élményből szinte mit sem veszítve, hosszan élvezhetem gátlástalanul pajzán orális bemutatóját. Fél mancsom közben ismét megtalálja felém kínált, olajos fényű popsijának gerezdjeit, melyeket mámorosan gyúrva-szorítva, ujjammal néha óvatosan közéjük is simítva érzem lassan elpattanni magamban a húrt, mely aztán Liza egy újabb mélyre ható, fegyveremet egészen elnyelő bólintása nyomán elemi erővel, robbanásszerűen szikrázik végig testem minden idegvégződésén, majd' egy percen át folyamatosan, hullámokban töltve meg a gumit, míg ő végig szájában tart, forró nyelvével masszírozva tovább lüktető fullánkom, míg én aléltan el nem terülök ismét a tatamin.

A totális képszakadásból valamikor később, már a fürdőben eszmélek, ahol tündérem pajkosan csacsogva, finom érintésekkel segít hátamról lemosni a masszázsolaj ragaszkodó maradékait, majd még egy pohár üdítő, öltözés, ölelés, érzékeny búcsú...
Tudja ő is, én is: a legközelebbi alkalom úgysem várat sokáig magára.

Liza nem árul zsákbamacskát, adatlapjáról, bővebb infójából feketén-fehéren minden kereken kiderül; akit pedig netán visszatartana tőle az a bizonyos "korlátozás", nos...

...a fentiekből talán kiderül, szerény véleményem szerint élete egyik legnagyobb bakját lövi ezzel, és valóban egy felejthetetlen, testet-lelket egyaránt felfrissítő, fantasztikus erotikus élménytől fosztja meg magát. De lelke rajta :D